Tartósteszt vége: KTM 390 ADVENTURE

Amikor a KTM 390 Adventure megjelent végre, a szakma és a közönség is elámult a kategóriában addig nem létező gazdag felszereltségen. Állítható futómű, kanyar ABS és kipörgésgátló, opcionális gyorsváltó – ezek még jóval magasabb árfekvésben sem voltak jellemzők akkoriban, de még ma sem általánosak.

Ha még emlékeztek rá, az Adventure-t elég nagy várakozás előzte meg, hiszen a blokk és az asszisztensek már nyolc (!) évvel korábban bemutatkoztak a 390 Duke-ban, amely időközben két upgrade-en is átesett 2017-ben és 2018-ban. Évről évre vártuk, hogy megjelenjen az Adventure változat, amire végül 2020-ban került sor, pedig egy apró csúsztatással az nem más, mint egy kicsit jobban felszélvédőzött Duke.

A Motorrevü 2020 nyarán kapott a Husqvarna és KTM Centrumtól egy példányt nyitott végű tartóstesztre azzal, hogy egyszer majd szétszereljük egy alapos revízióra, kopásmérésekre. Sajnos a 855 mm-es ülésmagasság korlátozza azoknak a körét, akik számára szóba jöhet, 170 cmes magasság alatt egyszerűen nem érsz le róla biztonsággal. Utasülése teljes értékű, erős, kézre álló kapaszkodóihoz akár csomagot is könnyedén rögzíthetsz. Elöl-hátul állítható futóművel rendelkezik, a telók hangolásához ráadásul szerszámra sincs szükség, igaz, mind az eleje, mind a hátulja lehetne valamivel érzékenyebb, mert kicsit darabosan indul meg. Esetünkben legnagyobb egyszemélyes utazósebessége terep- és szélviszonyoktól függően 153-163 km/h között volt.

A 140-es utazót minden körülmények között lazán hozza a fordulatszámra éhes, könnyen felpörgő erőforrás, a felsőbb tartományban közepesen erős vibráció érezhető a lábtartókon, kormányon. Tesztmotorunk fogyasztása széles határok között változott, az autópályás rohanásoknál 5,2 l/100 km-t mutatott a fényérzékeny műszerfal – sötétben elsötétül, a napfényben pedig erősödik a fénye, hogy jobban látszódjanak az információk –, hatodikban rángatáshatárra ejtett fordulatszámon 2,6 literrel is beérte. A 390 Adventure egy lenyűgözően eleven, gazdagon felszerelt, sokoldalú motorként mutatkozott be a maga 44 lóerejével és 169 kg-os tömegével. Későbbi tapasztalataink árnyalták valamelyest kezdeti rajongásunkat.

Tesztmotorunk ugyanis átvétele óta produkált pár hibát. A műszer falon rendszeresen megjelent egy hibára figyelmeztető narancssárga háromszögbe foglalt felkiáltójel. Aztán folyamatosan világított a traction control lámpa, aminek indulás után el kellett volna aludnia, a kipörgésgátlót nem lehetett kikapcsolni. A legidegesítőbb az volt, amikor visszaváltások utáni gázadásra egy pillanatra megtorpant a motor, pláne ledöntött állapotban.

Több alkalommal is lefulladt, általában indulás után nem sokkal, de volt, hogy üzemmeleg állapotban is. Már kezdetektől hibás volt a kuplungkapcsoló, így nem lehetett sebességben indítózni, ami lefulladásokkor tette rizikóssá a motorozást. A gyorsváltó kikapcsolásakor a megtorpanások egy időre megszűntek. A szervizben a protokoll megoldások – mint a hibaüzenetek törlése a memóriából, az egyes asszisztensek drivereinek frissítése – nem jártak eredménnyel. Ekkor a motort Team Vieweren keresztül, táveléréssel próbálták beállítani Pozsonyból, sikertelenül.

3800 km

A megoldást Zsolnai Gábor, a KTM Centrum szervizvezetője hozta. Az összes driver letörlése és az újak újbóli feltelepítése – nem upgrade- elése – és a kuplungkapcsoló cseréje hozta meg az eredményt. Immáron lehetett sebességben is indítózni, eltűntek a hibaüzenetek, ki lehetett kapcsolni a kipörgésgátlót (de nem kapcsoltuk ki) és nem torpant meg többé a motor. 7000 km-ig gyakorlatilag hibamentesen használtuk az Adventure- t, 7200 után viszont teljesen adhoc ismét jelentkeztek a spontán leállások. Néha napokig semmi, aztán ismét.

Minden alkalommal azonnal újra tudtuk indítani, immáron sebességben is. Használtuk télen és nyáron, még mínusz 8 fokos hidegben is, elsősorban napi szinten, hétvégente pedig 4-600 km-es utakra, általában egy személlyel. A leghidegebb napon azzal lepett meg a KTM 390 Adventure, hogy befagyott a gázmarkolat, vagyis gázelvételkor erővel kellett visszaforgatni a markolatot, a rugó nem tudta visszahúzni. A motort garázsba téve a markolat ismét könnyedén járt. Azt is tapasztaltuk, hogy a „Low fuel” felirat megjelenése után még több mint 100 km megtételére elegendő üzemanyagot rejt az Adventure tankja.

8500 km

Tavasszal került sor második szervizére (1000 km, 8500 km), ekkor láncot feszítettek, olajat és szűrőket cseréltek, ellenőrizték a csavarkötéseket. A szervizben felhívták figyelmünket a gyakori olajszint-ellenőrzés fontosságára, a 390 hajlamos csipegetni az olajat (7000 km alatt kb. fél litert). Arról is beszámoltak, hogy a gyári 7000-es helyett inkább 5000 km-es szervizintervallumot javasolnak mind a 390 Duke- nak, mind az Adventure-nek.

9200 km

A spontán leállások a gyár előtt sem voltak ismeretlenek, így a KTM Centrumban elvégezték a gyár által javasolt fojtószelepházcserét. A csere megtörtént, a motor nem sokkal később ismét lefulladt. Az erőforrás karaktere a csere óta kissé megváltozott, valamivel később pörgött föl. A csere másnapján kigyulladt az olajnyomás elégtelenségét jelző lámpa, annak ellenére, hogy a szerviz is csak szoftverhibára, téves riasztásra tippelt, hiszen 700 km-rel azelőtt volt olajcserén a motor, behívták el lenőrzésre, ahol azt tapasztalták, hogy az olajszűrőnél nincs olajnyomás. Ez a jelenség sem volt ismeretlen a szerviz előtt, a szűrőcsere megoldotta a problémát. Elmondásuk szerint volt egy hibás széria a gyári szűrők között.

Nincs több láncállítási lehetőség. Jöjjön a csere

10 000 km

Egy ideje zizegő hangra figyeltünk föl, amely a plexi felől jött. A hangot a plexi rezgése okozta, szintén ismert hibajelenség volt a szerelők előtt. A megoldás, gumiszalagot vagy alátétet helyezni a plexi alá. Valamikor később vettük észre, hogy a plexi az egyik felfogatási pontnál megrepedt, valószínűleg a vibrációtól.

12 000 km

A motor visszaadásáig, 15 000 kmig további problémák nem merültek fel, egyetlen alkalommal sem állt le az Adventure, gyakorlatilag úgy működött, ahogy mindig is kellett volna működnie. Addigra elfogyott a láncállítási lehetőség, tehát esedékes lett a láncszett cseréje. Az első gumit egy defekt miatt korábban cserélték a szervizben, a hátsó – tehát hajtott – keréken viszont még olyan profilmélység volt, ami húszezerig, vagy még tovább is jó lehetett volna, ha nem kopott volna a sok autópályázástól kissé szögletesre. A fentieket olvasva a KTM 390 Adventure egy problémahalomnak tűnhet, és kaptunk is pár visszajelzést hasonló gondokról. Ugyanakkor a tulajdonosok zöme teljesen gondmentesen használja a motorját. Jómagunk hibái mellett is megszerettük az elmúlt egy év alatt, valami elképesztő élményt ad kezessége, elevensége, és soha sehol nem hagyott ott minket. Városban alig akad párja, agglomerációból bejárni szuper, többször túráztunk vele kétszer erősebb, nagyobb motorok társaságában, és valójában nem lógott ki a sorból. Egy Balaton oda-vissza bármikor bevállalható vele akár két személlyel is.

A plexi megrepedt az egyik felfogatásnál

Végezetül, mintegy a teszt fináléjaként jól megpakolva elugrottunk vele a Faaker See-hez, majd onnan tovább az olasz tengerpartra. Alkalmi tesztelő barátunk azzal adta vissza, hogy az út minden méterét élvezte, úgy cikázott vele a böhöm cruiserek között, mint a fecske, agilitásának köszönhetően a legtöbbjük folyamatosan útban volt a kis Adventure-nek. A típus jövőjéről a cikk írásakor még nem tudni biztosat. Hallani olyan híreket, hogy marad a modellpaletta része, meg olyat is, hogy a soros kéthengeres blokkal érkező 500-asok le fogják váltani a 390-eseket. Upgrade: Az importőr megerősítette, hogy az Euro5-kompatibilis 390-esek szerepelnek a KTM előrendelési listájában, a modellek részei maradnak a KTM kínálatának.

Fontos a gyakori olajszint ellenőrzés. Csipegeti az olajat.

Olvasói tapasztalatok

Sziasztok,

Én 2020 novemberében vettem a KTM 390 Adventure motorom, első ,,nagy’’ kezdőmotornak friss nagymotoros jogsisként, 20 éve motoroztam utoljára aktívan DT 50 Yamahával. Szerintem nagyon jól felszerelt motor, imádom, nagy pozitívum, hogy könnyű és van kanyar ABS-e, ezért biztonságban érzi magát még jobban az ember. Ha pörgetem, elég erős, kezdésnek elég. Nagymotoros túraendurós üléspozíció, minőségi anyagok, jól néz ki, kedvező, 4 literes fogyasztás, ha nagyon megrángatom 4,2. 6000 km alatt abszolút megbízható volt eddig. Ami előnye, hogy könnyű, az nagy szélben hátránya is egyben, de inkább előny a kis súly. A rezonancia jelentős, de 50 km után megszokható, egyéb negatívum nincs. Nagyon jó választásnak tartom, imádom! Eddig csak Magyarországon használtam, de kisebb motor ellenére 350-400 km-es túrákra simán el lehet menni vele, kényelmes, pedig 105 kg és 182 cm vagyok, szuper az újság! 

Hernádi Szabolcs (hernadiszabolcs@indamail.hu) 

Sziasztok, KTM Adv 390 tulajdonos vagyok. Elégedetten használom a motort, jelenleg 3000 km van benne – teszi a dolgát, sokat használom földutakon is. Nekem eddig nagyon bejött, kérdezzetek nyugodtan, lehet, hogy több mindenre tudok válaszolni.

Üdvözlettel: Boros Tibor 

Sziasztok! Már nincs meg a motor szerencsére! Gyakorlatilag egy szalagról legurult selejt volt, 4. alkalommal sem tudták megjavítani a KTM Centrumban, ahol vettem, és úgy kaptam vissza, hogy menet közben váratlanul megállt random pillanatokban, amit én továbbra is balesetveszélyesnek éreztem… Szóval részemről ennyit a nagy osztrák márkáról, akiktől azért ennél jóval többet vártam.

 Üdv, Brigi (brigi.hencz@me.com) 

Tisztelt Szerkesztőség!

Elöljáróban szeretném jelezni, hogy nekem nem KTM Adventure 390 motorom van, hanem egy ugyanezzel a blokkal szerelt Husqvarna Vitpilen 401. Azért döntöttem úgy, hogy mégis írok a tapasztalataimról, mert az én motorom is produkált leállásokat bizonyos esetekben. A motorban jelenleg kb. 2900 km van, amiből 700-at az előző évben, a többit pedig idén tettem bele. Tavaly, amikor megvettem, már a szegedi márkakereskedésből hazafelé kb. 3-4 alkalommal leállt, de akkor még azt hittem, hogy én kezelem rosszul a motort. A következő napokban tudatosult bennem, hogy nem én csinálok rosszul valamit, hanem a motorral van probléma. Amit megfigyeltem, hogy minden esetben visszaváltás előtti kuplungolások során állt le a motor, amikor leesett a fordulatszám. Hozzávetőleg húsz útból egyszer, és általában csak az első kilométereken fordult elő ez a probléma, a továbbiakban már nem. A tavalyi szezon vége felé már egyáltalán nem tapasztaltam, így nem is vittem el miatta a márkaszervizbe. A tél folyamán kb. 4 hónapot állt a motor, az idei szezon elején pedig megcsináltattam az első szervizét. Már a Szegedre vezető úton is produkált egy leállást (sőt, még egy ABS-hibát is dobott), majd a szerviz utáni első pár száz kilométeren is leállt néhányszor, de azóta egyetlen alkalommal sem. A szervizben természetesen jeleztem a problémát, de tudtommal nem cseréltek benne semmilyen alkatrészt, csak szoftverfrissítés történt. A szerviz óta viszont a műszeregység működése vált picit hektikussá, ez azonban működésbeli problémát nem okoz. A motorleállás probléma tehát (egyelőre) megszűnt, ráadásul teljesen magától. Bár egyre többet használom a gyorsváltót visszaváltások alkalmával, de bőven eleget használom a kuplungot is, szóval vélhetően találkoznék a problémával a gyorsváltó nélkül is. A további tapasztalataimról azért nem írok, mert azok a KTM Adventure 390 szempontjából már teljesen irrelevánsak.  

Üdvözlettel: Szabó Viktor (viktorszabo@ymail.com)

Fotó: Mező János