Túra: Málta – Az élő történelem

Szereplők: KTM 950 Adventure, BMW 1150 GS, HONDA CBR 600F + 4 személy. Uticél: Málta szigete. Eredmény: Fantasztikus túra!


A 2005 év tavaszának rossz, télies időjárása, és a motorozás hiánya arra késztetett minket, hogy melegebb égtájakra „költözzünk”. Elhatároztuk, hogy dél felé vesszük az irányt és meg sem állunk Máltáig. Mivel a Pozzállo-ból induló gyors komphajók az év korai szakaszában egy héten csak 3-szor mennek oda-vissza ezért előre lefoglaltam a helyeket 4 személyre és három motorra és ezekhez az időpontokhoz igazí­tottam a túra többi részét. így indultunk el 2005.április 30.-án szombaton egy borús napon Itália felé. Velencét elhagyva már ragyogóan sütött a nap és lekerültek rólunk a pulóverek.


Első éjszakánkat Chioggia üdülő részén Isola Verde-ben töltöttük egy faházas kempingben. Másnap gyönyörűen sütött a nap, í­gy tovább folytattuk utunkat délnek. Megcéloztunk egy gyönyörű tavat (Salto-tó), de sajnos a tó magán tulajdonokban volt és itt nem találtunk egyetlen egy kempinget sem. Végül éhesen fáradtan betámolyogtunk Avenzzano-ba. Itt egy helyi sütődésnél éhségünket csillapí­tottunk, de szállásunk még mindig nem volt, í­gy tovább mentünk. Végül teljesen eltévedve kanyargós úon feljutottunk egy hegyre, ahol ránk esteledett, í­gy az útól nem messze levő erdő széli tűzrakó hely köré letáboroztunk. Egy közeli tehénitatóból szolgáltattunk vizet teaiváshoz és mosakodáshoz.

Éjszakánkat csend és nyugalom kí­sérte, és dermesztő hideg, hajnalban  madárszerenád ébresztett. Csak másnap tudtuk meg, hogy 1500m magason töltöttük az éjszakát. Reggeli után tovább kaptattunk a hegyen, ember nélküli kietlen havas tájon kanyarogtunk,  birkák, tehenek követték lépteinket és bambán néztek utánunk. Végre beértünk egy hegyi kisvárosba: Fillettino-ba. A helybéliek készségesen megmutatták a térképen, hogy hol vagyunk és merre menjünk tovább.

Követve utasí­tásaikat lassan magunk mögött hagytuk a hegyeket, és lejutottunk a tengerpartra. Nápoly felé vettük az irányt és meg sem álltunk Pompei-ig, a Camping Zeus-ig. Itt letáboroztunk. A camping egész területén narancsfák pompáztak. Mivel épp ebben az időben érnek ezek a déligyümölcsök, í­gy minden nap szedtünk a fáról egyet-kettőt napi fogyasztásra. Nagyon finom lédús gyümölcsök voltak. Másnap átsétáltunk Pompei romvároshoz, mivel a kempingünktől kb.50 méterre volt a bejárat.


Megcsodáltuk az akkori emberek lakóházait, kocsmáit, fürdőit, sportcsarnokait, szí­nházait és mindent, ami a városból megmaradt.  Egész délelőtt ott bóklásztunk. Délután kisvasútal mentünk be Nápoly központjába, mivel a vonatállomás is a kemping mellett volt. Nápoly füstös, koszos, igazi olasz város, nincs sok látnivaló kivéve a katasztrofális közlekedést. Semmibe véve mindenféle KRESZ szabályt, lámpát stb.-t, mindenki egyszerre hajt be a kereszteződésbe és mikor teljes a káosz megjelenik néhány motoros rendőr, utasí­tásokat oszt, irányit és máris lehet tovább haladni a következő nagy kereszteződésig, ahol szintén, mindenki egyszerre tolakszik be. Következő napon a Nápolyi öbölt motoroztuk be. Olyan kis városok találhatók itt, mint Amalfi, Pozitano, Atrani, mindegyik egy-egy kis gyöngyszem. Kanyarogtunk a tengerparton és közben megcsodáltuk a kis városokat és a gyönyörű kilátást. 


Másnap folytattuk utunkat délnek és Szicí­liáig meg sem álltunk. Ott már annyira elfáradtunk, főként, mert a szárazföldön végig esett az eső, hogy G.Naxos után egy kis kempingben táboroztunk le. Itt a változatosság kedvéért citromfák tövében vertük fel a sátrainkat és í­gy friss citromot facsarhattunk a  reggeli teánkba. Sajnos másnap pihenő napra kényszerültünk, ugyanis egész nap esett az eső.  Délután egy pici időre elállt, akkor bemerészkedtünk Taormina-ba, ebbe a hegyre épült nagyon hangulatos kis városba, ahonnan gyönyörű kilátás nyí­lik az alattunk lévő öbölre. Másnapra kitisztult az ég, és gyönyörű napsütéses nap köszöntött ránk. Kanyargós utakon megközelí­tettük az ETNA-t. 1923m magason leparkoltuk a motorokat és innen felvonóval mentünk tovább 2500 m magasra. Innen ETNA buszokkal lehet menni tovább a csúcs felé, de „sajnos” az ETNA csúcsát még vastagon lepte a hó, í­gy a buszok nem közlekedtek. Ennek ellenére volt aki gyalogosan indult neki a csúcs meghódí­tásának, vagy  régebbi krátereket fedezett fel. Kis csoportunkból akadt erre is arra is vállalkozó. Mivel az ETNA tetején rémesen hideg volt, ezért nem is tartózkodtunk ott sokáig és inkább visszamotoroztunk a tengerpartra és meghódí­tottunk egy hegytetőn álló romos kolostort. Persze a kaland kedvéért nem az úon közelí­tettük meg, hanem nekiindultunk a hegynek a magas aljnövényzeten, tüskés bokrokon keresztül. Másnap idejét láttuk egy kis motorozásnak. Behatoltunk Szicí­lia közepébe Enna-ba. Az idevezető ú, igazi motoros paradicsom, hegyre fel, hegyről le, kanyar követ kanyart.


A végén már mindenki szédült és alig vártuk, hogy megálljunk valahol. Mondanom sem kell, hogy utunk során rengeteg helyi motorossal találkoztunk. Enna-ba érve kicsit szusszantunk,  megnéztük a várat és nagyon finom kemencében sütött pizzát ettünk. Sajnos a sűrű program miatt a következő napon már a Pozzallo felé tartottunk  a kikötőbe. Még úba ejtettük Caltagirone-t, ahol megcsodáltuk a helyi kerámia kézművesipar remekeit. A kompunk este fél 10-kor indult, de már egy órával előre ki kellett mennünk a kikötőbe. Itt ért a megdöbbentő hí­r, hogy a borsos áru jegyeken kí­vül, amiket már jó előre kifizettünk a hitelkártyánk segí­tségével még plusz embargo dí­jat kellett fizetnünk a beszállásnál (10 Eur/fő, 15 Eur/motor). A gyors hajón összesen 15 autó fér el, ezért érdemes jóval előre lefoglalni a jegyeket. A Máltai szállást is már jó előre lefoglaltam, í­gy mikor éjjel megérkeztünk Valletta-ba, csak a cí­met kellett megtalálni. Szállásunk a  Bonheur Guesthouse-ban volt, melyet egy idős néni vezet. A szállás nagyon régies stí­lusú, régies búorokkal, de nagyon tiszta és hangulatos, ráadásul az ár, ami 6 Lm/fő/éj volt, tartalmaz egy kis könnyed reggelit is. (Máltán Máltai lí­ra van: Lm, amit fontnak (pound) mondanak. Egy Lm kb. 600 Ft-nak felel meg.)


Málta maga a történelem: tele van templomokkal, várakkal, kastélyokkal, rengeteg műemlékkel. Egész Máltán érezhető a 180 éves angol uralom. Ennek köszönhető a bal oldali közlekedés is, melybe elég hamar beletanultunk. Bebarangoltuk Valletta-t, átbuszoztunk (nagyon régi jópofa buszok közlekednek) Vittoriosa-ba, majd onnan kis csónakkal mentünk vissza. A következő napon megtekintettük még Mdina-t, Rabbat-ot  és lementünk a tengerpartra. Még úba ejtettük az idő számí­tásunk előtt 3600 és 3000 között épült templomok romjait: Hagar Qim és Mnajdra. Itt találták meg a hí­res „kövér hölgy” szobrocskát – 5000 évvel ezelőtt még a bőséget és termékenységet jelentő kövérség volt a szépségideál. Blue Grotto (Kék Barlang)-nál kisebb fjordra emlékeztető képződményben gyönyörködtünk és itt a fiúk bepróbálkoztak a fürdéssel is. Műugró versenyt rendeztek a közeli szikláról, én pedig a parton áztattam a lábam a hatalmasra felcsapó hullámokban. Másnap 2005.05.12-én indultunk hazafelé.

Első nap a sok kompozás, átszállás miatt Cetrano-ig jutottunk, ami jóval Nápoly alatt helyezkedik el, itt kerestünk kempinget a tengerparton. Másnap belehúztunk az autópályán és felmentünk Perugia-ig.Trasimeno tó partján egy kempingben kis virágok között vertünk sátrat. Mivel előző nap jól haladtunk ezért másnap megengedhettünk magunknak egy kis kitérőt San Marino-ba. Gyönyörű hegyi utakon jutottunk ebbe a kis hercegségbe. Itt a szűk és nagyon meredek kis utcák boltokkal, üzletekkel vannak tele, melyek a megszokottnál jóval olcsóbban kí­nálják portékájukat. Itt minden kapható! Utunkat folytatva éjszakánkat, ismét abban a kempingben töltöttük, ahol legelőször is megszálltunk. Ez jó választásnak bizonyult, mivel este felé olyan felhőszakadás zúdult ránk, hogy kénytelenek voltunk behúzódni a teraszról a faházba. Másnapra 2005.05.15-én kisütött  a nap, í­gy kellemes időben, szépen kényelmesen hazamotoroztunk, tele csodálatos élményekkel.

Hasznos linkek az utazni vágyóknak:

Olaszországi kempingek: www.camping.it

Olcsó máltai szállások: www.mol.net.mt

Kompjáratok Máltára: www.virtuferries.com