Suzuki SV650 Topteszt (2016)

Egy viszonylag olcsó, jó motorkerékpár, a középpontban egy csodásan fürge, kéthengeres erőforrással: a Suzuki az ezredfordulón í­gy kavarta fel az SV650-nel a középosztályt. Az új SV650 pontosan itt akarja folytatni.

Jó belépő volt. Amikor az SV650 1999-ben megjelent, hosszú évekre dominánssá vált a középosztályban. De a többi gyártó sem tétlenkedett, a megerősödött konkurensek ellen (a saját háza táján is a Bandit 650 személyében is) 2009-től már a Gladiusnak kellett helytállnia. Neki viszont sosem sikerült igazán megfelelnie ennek a kihí­vásnak. Aminek elsősorban a kiforratlan futóműhangolás állt az újában, és kerekded megjelenése sem tetszett mindenkinek. Csak a hí­res, 90 fokos kéthengeres erőforrás maradt meg, de ez túl kevésnek bizonyult. Még ha a Gladius mindig is a három legjobban eladott Suzuki-modell egyike volt, a japán konkurenciával való közvetlen összehasonlí­tásban mindig alulmaradt. A többiek ráadásul az eladások terén is jobban teljesí­tettek. Itt volt hát az ideje az újrakezdésnek – ismét SV néven. Welcome back!

 

Motorok Tesztek galériája Suzuki SV650 (2016) topteszt
Kattintson a képre a galériához!


Kisebb tömeg, az Euro4 ellenére egy hajszálnyival nagyobb teljesí­tmény, letisztulva és a lényegre redukálva. A kerekded tamagocsi design végleg a múlté, az SV650 immár karcsú és feszes. A fehér tankot vagány kék csí­k dí­szí­ti, a tank fényezése látószögtől függően enyhe kékes szí­nben csillog.

 

A mindössze 780 milliméteres ülésmagasság tí­zzel levesebb, mint a magasnak szintén nem nevezhető Gladiusé, ezzel a kisebb termetű vagy éppen gyakorlatlan pilótákat sem állí­tja megoldhatatlan feladat elé. A szálfatermetűeknek ugyanakkor valamivel jobban be kell hajlí­taniuk a lábukat. A tank csodásan keskenyre sikerült, ami karcsú vonalvezetésről gondoskodik. Ezt a benyomást erősí­ti a keskeny kormány is. Mindezek láttán egyik autós kollégánk meg volt győződve arról, hogy ez egy 250-es motor.

 

Feltűnt:

Pozití­v:

 

Könnyen hozzáférhető: olajcserénéla szűrő könnyen elérhető, nem takarja el a kipufogó vagy más alkatrészek

 

Motorok Tesztek galériája Suzuki SV650 (2016) topteszt


Jó kilátás: a tükrök karjai elég hosszúak ahhoz, hogy rendesen lássunk hátra

 

 

 

Negatí­v:

Ne adj esélyt a tolvajoknak! Ehhez indí­tásgátló is kellene, az SV viszont ezen igyekszik spórolni.

 

Motorok Tesztek galériája Suzuki SV650 (2016) topteszt

 

Még ha mára hozzá is szoktunk ahhoz, hogy a fedélzeti szerszámkészletben csak a legszükségesebbeket találjuk meg, nem ártana, ha a rugóstag körmöskulcsához hosszabbí­tószár is lenne benne.

 

Elegendő csomagrögzí­tési lehetőség helyett az SV-nek csak két kampója van az ülés alatt

 

Nem, kedves kolléga, ez bizony egy erős 650-es, amelynek 90 fokos kéthengerese fickós dübörgéssel kel életre. A kuplungot könnyű behúzni, az egyes könnyedén becsusszan. Mellékesen egy kis kedvesség: amikor ráengedjük a kuplungot, az elektronika automatikusan megemeli az üresjárati fordulatszámot 200-300 fordulattal, hogy megkönnyí­tse az elindulást.

 

A tükrök jó kilátást biztosí­tanak hátrafelé. A kis Suzuki rendkí­vül fürgén szlalomozik a sűrű forgalomban a városból kifelé, elegánsan lerázza a többieket, és belemerül a kanyargós országú világába. Itt van igazán elemében. Persze autópályán rohanni is lehet vele, csúcssebessége 205 km/h. És még stabil is marad mindeközben. Élvezetesnek viszont í­gy teljes szélvédelem nélkül és egyenes pozí­cióval semmiképpen nem neveznénk. Nem, neki a kanyarrengeteg az otthona.

 

###

 

A kereken 60 alkatrészében módosí­tott kéthengeres V motor már 2000/min-től kellemetlen rángatás nélkül meglódul, és 3000/min fölött igencsak megélénkül. Erős középső tartományára támaszkodva fürgén pörög fel. Jó, hogy az Euro4-es hangolás semmit nem vett el élénkségéből, és ezáltal folytatja a családi hagyományokat. Láthatóan fűti a tettvágy, alacsony fordulaton való gázadáskor úgy kalapál a szí­vótraktus, mint egy kis superbike-é. A gázelvételt pedig olyan telt, tompa morgás kí­séri, mintha a lökettérfogata legalább egy liter lenne. Mindezek mellett ugyanakkor a csinos kipufogójából felhangzó morgás és dübörgés soha nem lesz zavaróan hangos. A mindenekelőtt a középső tartományban szép simán járó, dupla gyújtással ellátott kéthengeres vibrációiból is csak annyit érzünk, ami még karakteressé teszi, de nem zavaróvá.

 

Motorok Tesztek galériája Suzuki SV650 (2016) topteszt

Csőrengeteg és rozsdamentes acél kipufogókönyökök határozzák meg a motor jobb oldalát, a kéthengeres V motor még mindig kiváló hajtómű

 

A kis hajtómű kedveli a magas fordulatot is, bár lelkesedése a 8500/min-es csúcs után alábbhagy, és a további 2000/min során a leszabályzásig már kissé elapad. A kipörgetés nem sokat használ, inkább hamarabb fel kell váltani.

 

Terhelésváltások? Persze érezhetőek, de nem kellemetlenül kemények. Minden rendben ezzel, mint ahogy a váltóval is, amely nem kimondottan selymes, de pontosan és feszesen működik.

 

A futómű terén sem kell alább adnunk az élvezetekből. Legalábbis akkor, ha a Dunlop Qualifier abroncsok már kellően felmelegedtek. Addig viszont a gumik kissé merevnek tűnnek, a hideg és esős időjárás nem az ő világuk. A tapadás és a visszajelzés kezdetben még szerénynek mondható, de ha már felmelegedtek az abroncsok, akkor csodásan tapadnak – indulhat az élvezkedés.

 

Motorok Tesztek galériája Suzuki SV650 (2016) topteszt

A rugóstaghoz való körmöskulcs megtalálható a fedélzeti szerszámkészletben, de hosszabbí­tószár már nem. A rugóállí­tóhoz nehéz hozzáférni

 

Bár a pozí­ció az ülés jókora mélyedésével nem tűnik különösen aktí­vnak, a keskeny és kanyargós országúon az SV egyszerűen kivirágzik. Vidáman forgolódik a kanyargós országúon, és a bonyolult kanyarkombinációkat is könnyedén megoldja. És mivel ekkorra már a gumik tapadása is kiváló, bátran le is borí­tjuk a motort. Aminek – a vártnál valamivel korábban – az vet véget, hogy a lábtartón lévő, igencsak hosszúra sikerült bütykök karcolják az aszfaltot. Akit ez nem riaszt el és az SV-t mégis alaposabban ledönti a jobbkanyarokban, annak hamarosan a kipufogó borí­tása is kellemetlen meglepetést okozhat.

 

Mí­g a Gladius a manőverezési készség és a kormányzási pontosság terén inkább a sor végén kullogott az összehasonlí­tó teszteken, az SV javult ezen a téren, jó adag kezességet kombinál laza pontossággal. A kanyargás ilyen könnyed élvezetének oka nemcsak abban a hét kilogrammban keresendő, amivel könnyebb elődjénél, ehhez a feszesebb futómű is hozzáteszi a magáét. A Gladius alulcsillapí­tott futóműve és az ezzel együtt járó kóválygás a gyors, hullámos burkolatú kanyarokban már a múlté.

 

Modelltörténet:

Suzuki SV650

Az SV a kezdetektől sikeres motorkerékpárnak számí­tott. Erőforrása univerzális tehetség, í­gy utódainak is jó örökséget hagyott hátra.

 

Az SV azonnal nagy dobásnak bizonyult. A szép alumí­niumváz és az alumí­nium lengővilla minőségi külsőt adott neki, az pedig gyorsan elterjedt motoros körökben, hogy V2-es motorja kiváló erőforrás. Érthető tehát, hogy az SV eladásai igen sikeresek voltak. 2003-ban követte az átalakí­tott változat szögletesebb designnal és befecskendezéssel. 2009-ben megváltozott a formája és a neve is, a 650-es modell a továbbiakban Gladiusként, kerekdedebb megjelenéssel és átalakí­tott erőforrással rótta az utakat.

Motorok Tesztek galériája Suzuki SV650 (2016) topteszt

1999: Az első: alumí­niumváz és lengővilla, ferdén fut a hátsó féknyereg kitámasztórúdja
Motorok Tesztek galériája Suzuki SV650 (2016) topteszt

2003: Nagyobb hangtompí­tó, a hátsó féknyereg felül helyezkedik el, szögletesebb a megjelenése

Motorok Tesztek galériája Suzuki SV650 (2016) topteszt
2009: Fordulat a formájában és a kidolgozásban. Acélváz, í­vesebb formák, divatos szélvédő

 

###

 

Jóval sportosabb hangolásával az SV pontosabban eltalálja a kitűzött í­vet, alaposan ledöntve is stabil marad, bár nem tökéletesen semleges. íltalában az is hidegen hagyja, ha úhullámok keresztezik az úját. Csak a fékezésre reagál érezhető felállí­tónyomatékkal.

 

Ugyanakkor a tervezők majnem túllőttek a célon a futóműhangolásnál. A rugóstag különösen a húzófokozatban csillapí­t nagyon feszesen. Mí­g a hosszú hullámokat jól kisimí­tja, a kisebb éleken, például a csatornafedeleken mogorván botladozik át, ami hosszú távon meglehetősen kényelmetlen. Arra irányuló próbálkozásaink, hogy másféle futómű-beállí­tásokkal nagyobb kényelmet csiholjunk ki belőle, a hátsó előfeszí­tés módosí­tására korlátozódnak, ugyanis az egyszerű rugózóelemeknek nincs más állí­tási lehetőségük.

 

Motorok Tesztek galériája Suzuki SV650 (2016) topteszt

 

A futómű ugyanakkor gond nélkül megbirkózik egy utas tömegével is, aki nagyjából kényelmes helyen ülhet. Örvendetes ezen a téren a fejedelmi, 221 kilogrammos terhelhetőség is. Ezzel mindenesetre elegendő játéktér marad a kettesben megtett kirándulásra, csomagokkal együtt. De a teherhordó szamár funkció nem az SV fő rendeltetése, ő sokkal inkább könnyed és gyors társ. De néha neki is kell tankolnia. Amit a pilóta valószí­nűleg már epedve várt, ugyanis néhány óra elteltével pont elég volt az ücsörgésből. A vékony üléspárna hosszú távon nem kényelmes, az ülés jókora mélyedése ráadásul nem hagy túl nagy mozgásteret a sofőr számára. Mí­g a benzin csorog a kecses tankba, pillantásunk végégsimí­tja a motort. Az LC display-jel ellátott műszerfal alapjában véve a GSX-S1000F-ről származik. Minden jelentős információt a vezető tudtára ad, a hagyományos adatok mellett a fogyasztásról és a maradék megtehető távolságról is tájékoztat. Csak a külső hőmérsékletet tartja titokban. Különböző menetprogramokat vagy kipörgésgátlót hiába keresünk rajta, ami viszont ebben a teljesí­tménykategóriában nem nevezhető tragikusnak. Az állí­tható kuplungkar minden bizonnyal a felesleges luxus kategóriája lenne, az indí­tásgátló azonban semmiképpen sem. A takarékoskodás egyértelműen meglátszik a Japánban gyártott 650-es modellen. Nem csak az olyan, bár funkcionális, de rideg alkatrészeken, mint például a lábfék vagy az utaslábtartó szára. De ennek köszönhetően a Suzuki mindössze 2 199 000 Ft-ot kér az ABS-szel is felszerelt tí­pusért.

 

Kattanás, a tank megtelt, vonásaink felderülnek. Az SV épp csak 3,5 literes fogyasztása igazán szerénynek mondható. Ezzel az első pillantásra igen kicsinek tűnő, 13,8 literes tank (a Gladiusé 14,5 liter) térfogata is majdnem 400 kilométerre elegendő. Még az is nehezen megy vele átlagosan öt liter fölé, aki sokat motorozik vele teljes gázon.

 

 

 

A sietős lovasok számára azonban nem csak a jó futómű és a visszafogott fogyasztás örvendetes. Kényes helyzetekben még teljes erejű fékezésnél is a talajon marad a hátsó kerék, és az irányt is tartja. A jól szabályozó Nissin ABS-szel együtt az SV ezzel jó, 9,7 m/s2-es lassulást ér el. Másképpen kifejezve: 100 km/h-s sebességről már 39,8 méter után megáll, 1,2 méterrel hamarabb, mint a Gladius. Ugyanakkor az SV féke kezdetben kissé tompának tűnik, elsősorban esőben. Csak akkor harap spontánabban, miután felmelegszik. Az erőteljes fékezéshez pedig erősen be is kell húzni. A kétdugattyús úszó nyergek adagolhatósága terén jó átlagról beszélhetünk, ami az előd esetében is hasonló volt. Újdonság viszont a 12 000-es szervizintervallum, amivel az SV végül a költségek terén is jobbnak bizonyul elődjénél.

 

Motorrad-összegzés


Az SV650 megújult külsejével fiatalosabb, frissebb és jóval tetszetősebb lett, mégis hű maradt önmagához. Sok motort kí­nál a pénzedért. Kis ülésmagasság, keskeny tank – a fürge SV nemcsak újoncoknak, hanem tapasztalt pilótáknak is sokat tud nyújtani. A feszesebbé vált futóműnek köszönhetően javult a menetdinamika, és a finom V2-es 17 évvel az alapkőletétel után is jó társ – és még takarékos is mindehhez. Ugyanakkor a kidolgozás ebben a legfrissebb kiadásban is egyszerű, és a felszereltsége sem túl bőséges. Ami persze egy cseppet sem von le a menetélvezetekből. És ilyen értelemben az SV most is teljesen a régi.