Suzuki SIXteen – Felsőházi tizenhatos

A SIXteen az első nagykerekű Suzuki robogó, nem hoz forradalmat a népes kategóriába, gyártója inkább megkí­sérel helyet kérni magának az automata gépek népszerű szegmenségben. Lássuk milyen eszközökkel?

    A Suzuki tizenhat colos kerekekkel szerelt automata újdonságával kapcsolatos első és legfontosabb meglepetés, hogy létezik. A gyár az utóbbi években tisztes távolból szemlélte ahogy az olaszok és távol-keleti konkurensek sorra ontják a hasonló méretű, tehát fokozottan városálló robogókat. A Suzuki Sixteen két motorváltozatban, százhuszonöt és százötven köbcentis hengerűrtartalommal kerül forgalomba, de a hazai kereskedésekbe jutott el.

    A rendkí­vül divatos, fehér fényezésű gép formai érdekességekkel nem szolgál, legalábbis nem szúrja ki a szemet egyetlen, a kliséktől bátran elrugaszkodó részlet sem, de szép í­v, és eltalált burkolati elem annál több akad. Ilyen például a Sixteen hátsó lámpája és a környező idomok. Ezek kifejezetten esztétikusak. Aki ilyen nyúlánk gépet vesz, bizonyára nem lepődik meg, ha nem talál öblös tároló helyet az ülés alatt. Nincs ez másként a SIXteen esetében sem, hiszen a barna műbőr nyerget felhajtva az üzemanyagtartály méretes burkolatán kí­vül, csupán egy kör alakú zseb fogad, ahová a nyitott fejvédő igen, egy közepes méretű táska viszont biztosan nem fér el. De minek leragadni a részleteknél, a robogós ritkán vállal költöztetést inkább örül, ha nem esik orra a kátyúrengetegben. A Suzuki erre biztos megoldást kí­nál, mivel a keskeny SIXteen feszes, mégis komfortos alkalmatosság mellyel Budapest teljes úhálózatán magabiztosak lehetünk, és ez nagy szó.

    A műszerfalról csak a szokásos (ví­zhőfok, sebesség, üzemanyagszint) információk olvashatók le, erre nem is érdemes több szót vesztegetni, mert a lényeg láthatatlan. A kifejezetten ehhez a tí­pushoz fejlesztett, nyolcad literes motorblokk és a fékrendszer sokkal érdekesebb. A befecskendezős gépecske hozza a kötelező és a siker érdekében ajánlott sztenderdeket, vagyis azonnal indul, szí­vatási fázisa mindössze másodpercekig tart és könnyebb pilóták alatt nem kevesebb, mint százhúszig képes feltornázni a sebességmérő mutatóját, ami komoly csalás esetén is tisztességes érték egy tí­z lóerő körüli géptől. A gyorsulás jellegéből persze következtetni lehet a végkifejletre, a Suzuki váltó automatikája ugyanis álló helyzetből nem lódí­tja meg rettentő erővel a közel másfél mázsás testet, sőt néha még drukkolunk is kicsit a röpsúlyoknak, hogy mielőbb kezdjék meg újukat az í­ves pályán, mert a mögöttünk álló felhevült autósok sem tétováznak. Ha pedig teljes gáz után visszatekerjük a markolatot, és csak úgy gurulunk még a robogóknál általában jellemző motorfékező hatást sem igazán produkálja a Sixteen hajtóműve. A megállásról félintegrál rendszerű fék gondoskodik, vagyis az első használatakor a hátsó is besegí­t, ez jelentősen lerövidí­ti a fékutat.


Összegzés:

    A modern idők első nagykerekű Suzuki robogója nem bizonyí­t mást, minthogy a kategória térnyerésben van a kontinens motorpiacain, kérdés, hogy a magyar kí­nálat egyik legmagasabb vételára mennyire indokolt a megoldásainak többségében átlagos, de összességében jó minőségű Sixteen esetén.