Muthot a japán szamurájok öltözéke inspirálta, viszont az így született Katana szokatlan küllemével annak idején nem aratott közönségsikert. Annál inkább kultusza támadt Japánban, sí´t az 1100-as motort újra gyártják, mindmáig. Mivel ehhez csak nagyon kevés japánnak van jogosítványa, készítettek egy 400-as és egy 250-es változatot is.
Szinte hihetetlen, de a Red Baron telepén az elsí´ pillantásra alig különböztethetí´ meg ez a három motor. A 250-es csak azzal üt el nagyobb rokonaitól, hogy a blokkja nem tölti be teljesen a váz és a tank közötti teret, és háromküllí´s, tizenhét colos kerekekre támaszkodik. A fordulatszámmérí´ viszont 17 000-ig kalibrált, úgyhogy igencsak éles lehet ez a penge. Ahogy életre kel a kicsiny négyhengeres, minden gázparancsra mohón veszi a fordulatot, ami igazolja elí´bbi feltételezésünket. Elindulva viszont nyomban jámborrá válik. Háromezres fordulattól lehet vele közlekedni, és hatvanas tempótól már nyugodtan haladhatunk a hatodik sebességfokozatban is.
Csak ha nagyon sietünk, akkor kell szaporán kapcsolgatni a váltót, tízezer fölött tartva a fordulatszámot. Sehol nem tör elí´ robbanásszerûen az erí´, a motor fordulatszámskáláján egyenletesen kúszik felfelé a mutató. A Dynomotor fékpadja 34 lóerí´t igazolt a Katanának, ami nem tûnik soknak, mégis elég a 164 kilométeres végsebesség eléréséhez.
Ezt keskeny orridomának is köszönheti a Katana. Nyújtott üléspozíciója a 80-as évek utcai sportmotorjait idézi, ami sportos kanyarvételeknél eleinte szokatlan, így viszont a magas növésûek is elég helyet találnak a nyeregben. A rugóstagok lényegesen jobban hangoltak, mint hajdanán, és a dupla dugattyús féknek is könnyebb dolga van a motor kis súlyával. A Katanadesign rajongói a 250-essel kapják a legprecízebb pengét.