Suzuki GSX 1300 R Hayabusa – Túl az álomhatáron

Hajnali hat óra. A háromsávos német autópályán alig van forgalom, tiszta a levegí´ és csaknem teljes a szélcsend.

Ennek ellenére mintha egy keskeny ösvényen félelmetesen sok autó haladna, miközben orkán tombol; végsebesség-mérésen vagyok a Suzuki Hayabusával. Próbálom a sisakomat minél mélyebbre a szélvédí´ mögé szorí­tani, de ez nem is olyan egyszerû, mert mintha egy láthatatlan óriás le akarná tépni a fejemrí´l.

A kilométeróra mutatója közelí­t a 340-es csí­khoz, az ez alkalommal különösen pontosan kalibrált Tellert mérí´mûszer folyékony kristály számai remegnek elí´ttem: 298, 299, 300 … 301!!! Túl vagyok a mágikus vonalon. További 1,8 kilométer után 306, 305, 306: itt a vége. A kilométeróra a 340-es és a 350-et jelzí´ utolsó csí­k között áll, ennyi elég volt.


 

Nézzük a Hayabusát a hétköznapokon. Vajon ugyanolyan simulékony, szuverén sport-túramotor-e, mint a ZZ-R 1100 vagy a CBR 1100 XX, amelyek rokoni körébe az áramvonalas idom besorolja?  A Hayabusa sokkal alacsonyabb, lapos szélvédí´je éppen a tankra hasaló pilóta feje fölött tudja elvezetni a légáramot. A kormánycsutkák is szupersportmotoros testhelyzetbe kényszerí­tik a pilótát. De amint életre kel a benzinbefecskendezéses 1300-as négyhengeres, már alapjáraton mohó hörgéssel és nyers rezgéssel nyomatékot adva létezésének, az utolsó kétely is elszáll: a Hayabusának eszében sincs az expressz sport-túragépek közé tartozni. Nem más, mint az eddigi legnagyobb szupersportmotor. A GSX-R 1100-as modernizált, megnövelt utódja. A sólyomfejre emlékeztetí´, karakteres és aerodinamikailag rafináltan kifejlesztett burkolat csak egy szükséges kellék, hogy a Suzuki elsí´ként tudjon belépni a 300 feletti klubba.

De micsoda szupersportmotor! Dudás Péter, aki a fotózásnál kisegí­tett, és némi elí´í­télettel ült az 1300-asra, mosolyogva jön vissza az elsí´ körrí´l: hiszen ez úgy fordul és úgy jelez vissza, mint egy versenymotor! Minden elismerés a Suzuki technikusainak, mivel sikerült nekik a kisebb szupersportmotorokkal szerzett technikát egy ilyen nagy motorra átvinni. Prí­ma fékek, stabil váz, jól visszajelzí´, kellí´ mértékben feszes rugóstagok. De az egésznek a motor a csúcsa. Olyan spontán reagál a gázmarkolat legkisebb mozdulatára, olyan gyorsan pörög föl, és a majd két és fél mázsás tömeg ellenére a középtartományban úgy ránt elí´re, mint egy versenysuperbike. Persze azért a tömeget nem lehet letagadni, olyan kanyarváltásokat, mint egy 750-essel, természetesen nem lehet véghezvinni vele, de amikor a lábtartó tüskéi már leérnek, még akkor is bí´ven marad tartaléka a futómûnek.

A hétköznapi használatban viszont minden, csak nem simulékony ez a gép. Az erí´forrás kis lendtömegének köszönhetí´en 2500-as fordulat alatt igencsak remeg, ha pedig megnyitjuk a benzinbefecskendezés fojtószelepét, 3500 fölött akkora tolóerí´t produkál, hogy nagyon oda kell figyelni a hátsó gumira. Sima aszfalton egy pillanat alatt kipörög, a durvább aszfalton felemeli az orrát. És nemcsak akkor, ha ütközésig nyitjuk a fojtószelepeket, hanem a gázmarkolat legkisebb rezzenésére is. A városi forgalomban emellett hamar fáradni kezd a csukló a ránehezedí´ súlytól, í­gy még nehezebb érzékkel kezelni a gázt. A 196 milliméter széles hátsó gumi meg úgy követ minden hosszanti barázdát, mintha elemelnék a motor farát. A versenypályán nagyon kellemesen progresszí­v villa a rövid úhullámokon – úkeresztezí´dések és lámpák elí´tt – olyan, hogy begerjed a motor eleje.

De mindez semmiség ennek a motornak presztí­zséhez képest. Olyan egyedülálló, mint a vadászsólyom, az egyetlen élí´lény, amely képes áttörni a bûvös 300-as határt.