Sorok között – okosan

Mindannyian láttunk már izgalmas nyomozást. Ha máshol nem, egy filmben biztosan. Még azok is ismerik a kriminalisztika bizonyos szabályait, akik maguk sohasem láttak közelről sem bűnt, sem bűnözőt.

A krimi akkor a leginkább magával ragadó, ha olyasvalakik állnak az üldözők oldalán, akiket az őrülettel határos elszántság hajt. Hogy valaki megszállottan kutasson éveken át egy végül soha fel nem derí­thető bűncselekmény szálai után, az mindenki számára elismerésre méltó. De vajon tudják-e Önök, hogy a bűnüldözésnek van egy nem kevésbé izgalmas területe is, amely legalább annyira fontos, mint a kriminalisztika? A jogszabályok értelmezésének tudománya, az, hogy egy adott eset megoldásához mindig a helyes rendelkezés adjon iránymutatást, mégpedig a legprecí­zebb értelmezés alapján, kevésbé látványos, ámde nagyon fontos része a bűnügyek – és nem csak a bűnügyek – megoldásának. De vajon hogyan kell értelmezni egy olyan jogi rendelkezést, amelynek alkalmazására még nem volt elég idő, ámde valódi tartalmát sokan ismerni szeretnék?

A KRESZ-t 2010. január 1-jei hatállyal módosí­tó kormányrendelet egyik rendelkezése szerint „ha a járműveknek úkereszteződésben, úszűkületben, szintbeni vasúi átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állnia – előresorolás céljából – kétkerekű motorkerékpárral, illetve kétkerekű segédmotoros kerékpárral az álló járművek mellett vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az útest szélén, az álló járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha

a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és
b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák.” (KRESZ 36. § [12.] bekezdés)

2010. január 1-től tehát a forgalmi okból álló járművek vezetőinek – a korábbi szabályozástól és gyakorlattól eltérően – számí­tani kell arra, hogy járműveik mellett az arra jogosí­tott kétkerekű járművek, a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése esetén a forgalmi sávon belül egyszer csak felbukkannak. Az új rendelkezés KRESZ-en belüli elhelyezkedése ellenére (az új rendelkezés a párhuzamos közlekedés szabályai között kapott helyet) lehetséges egy olyan értelmezés, amely szerint mindez nemcsak akkor érvényes, ha a járművek már eleve párhuzamosan közlekednek egymás mellett. (Párhuzamos közlekedésre alkalmas az olyan útest, amelyen az azonos irányú forgalom számára két vagy több forgalmi sáv van kialakí­tva.) Az úszűkület pl. (ahol az útest szélessége a megelőző úszakaszhoz képest számottevően csökken) tipikusan nem párhuzamos közlekedésre jellemző fogalom. Látják, még el sem kezdtük felfejteni a hivatkozott szabály valódi tartalmát, és máris problémába ütközünk… Menjünk azonban tovább!


Ezentúl is érvényes az a szabály, amely szerint párhuzamos közlekedésre alkalmas útesten tilos két járműnek – az egy nyomon haladó jármű melletti elhaladást kivéve – ugyanabban a forgalmi sávban egymás mellett elhaladni, továbbá ezentúl sem megengedett kijelölt gyalogos-átkelőhelyen és közvetlenül a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt másik jármű mellett elhaladni. Mozgásban lévő jármű mellett tehát – még ha mozgása lassú is – azonos sávon belül továbbra sem szabad elhaladni a kétkerekű (vagyis egy nyomon haladó) járművekkel. Arról, hogy melyik jármű áll és melyik mozog, a motorkerékpár/kerékpár vezetőjének minden jármű esetén külön-külön, egyesével kell meggyőződnie. Miért fontos az álló és a mozgásban lévő jármű közötti különbségtétel? Nos azért, mert mást várunk el a közlekedőktől itt és ott. Az új szabály értelmében, ha a jármű párhuzamos közlekedésre alkalmas útesten forgalmi okból – pl. úkereszteződésnél – áll, akkor ezentúl annak vezetője és utasa nem teheti meg, hogy a jármű ajtaját kellő körültekintés nélkül kinyitja, mert a kétkerekű motorkerékpár és kerékpár felbukkanására 2010. január 1-jétől számí­tania kell. Ha tehát pl. az utas ezentúl egy óvatlan pillanatban kinyitja a jármű ajtaját, hogy abból kiszállva otthagyja a dugóban rekedt járművet és vezetőjét, és az ajtóval fellök egy szabályosan közlekedő kerékpárost, vagy sérülést okoz egy mellette – szabályosan elhaladó – motorkerékpárosnak, akkor annak büntető- és polgári jogi következményeit egyaránt vállalnia kell. Sőt, a forgalmi okból álló jármű vezetőjének a jövőben attól is óvakodnia kell, hogy a forgalmi sávon belül maradva járművét körültekintés nélkül úgy indí­tsa el, hogy az eredeti nyomvonalát elhagyja. Ezzel ugyanis könnyen bajba sodorhat egy olyan motorost vagy kerékpárost, aki – kihasználva az új rendelkezésben foglaltakat – a forgalmi okból álló járművek között/mellett igyekszik előre. (Szándékosan kerülöm az irányváltoztatás kifejezést, a forgalmi sávon belüli „irányváltoztatás” ugyanis a KRESZ szerint nem minősül irányváltoztatásnak.)

Továbbra sem kell ugyanakkor a mozgásban lévő jármű vezetőjének arra számí­tania, hogy járművét a sávon belül egy másik jármű megelőzi. (Az előzés mozgásban lévő járműveket feltételez.) Ami a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket illeti: az új szabály nem ad felmentést a már korábban is létező tilalom alól, amely szerint a párhuzamos közlekedésre alkalmas útesten tilos kijelölt gyalogos-átkelőhelyen és közvetlenül a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt másik jármű mellett elhaladni. Ez a szabály független attól a körülménytől, hogy az a jármű, amely mellett elhaladnánk, áll vagy mozgásban van! Az ok pedig egyszerű: akár áll, akár mozog ez a jármű, mindenképpen takaróhatást fejt ki, éppen ezért akadályozza a gyalogosokról való meggyőződés lehetőségét, és mint ilyen, a mellette való elhaladás rendkí­vül nagy veszélyt rejt magában.

A motorkerékpárosok és a kerékpárosok – az új szabály dacára – továbbra sem várhatják el az előttük álló járművek vezetőitől, hogy azok eredeti pozí­ciójuk módosí­tásával biztosí­tsák a kétkerekűek akadálytalan előrehaladását. Erre utal az a feltétel, amely szerint az előrehaladáshoz elegendő helynek kell rendelkezésre állni. Az elegendő hely valószí­nűleg az előresorolással érintett járművek közötti akkora oldaltávolságot jelenti, amely biztosí­thatja azt, hogy azok ne érintkezzenek egymással.

(Folytatjuk)