Simson négy ütemmel – Simson 425 S

Ha volt elegánsnak és drágának számí­tó motor az ötvenes évek végén Magyarországon, akkor a négyütemű Simson okvetlenül ezt a kategóriát képviselte. És még versenytársa sem akadt.

Valamilyen oknál fogva a német mérnökök csuklójában benne van ez a letisztult vonalú egyhengeres blokk. Nézzük meg a BMW R 26-ost, toljunk mellé egy Simson 425S-t. Nem mondom, hogy a motorok ikrek, de mintha ugyanaz a postás járta volna a körzetet. Van ennek tudományos magyarázata, akit mélyebben érdekel, vegyen elő egy Németország második világháború utáni felosztásával foglalkozó könyvet.

Kattintson a képre a galériához!

A ferdehátú Skoda Octaviába befér egy Simson 425S. Ezt az alapvetést Bogyay Norbitól hallottam, aki az emlí­tett kocsival vitte haza új szerzeményét. Mint meséli, az eladó először vissza akarta csinálni az üzletet, azt hitte, azért szedik szét a komplett motort, mert bontva akarják értékesí­teni. Pedig csak ki kellett venni a kereket, a sárvédőt, és már el is nyelte a maradékot a csehek remeke.

Gyártása alatt folyamatosan korszerűsí­tették, megnehezí­tve azok dolgát, akik hiányos motorkerékpárjukat tí­pustisztára szeretnék épí­teni

Aztán alig maradt tennivaló. „A váltóban csapágyat cseréltünk, mert ha a kilométerórát mozgató bovden kihajtásáról eltűnik a gumiburkolat, bejut a ví­z, és megrozsdásodik a csapágy. Ahogy itt is történt. Emellett a szokásos helyzet: hiányzott az eredeti hátsó lámpa, minden át volt festve, még a tank krómozott része is, arról persze onnan már pattogott a festék” – foglalta össze az első tapasztalatokat és munkákat a tulajdonos. Nem mondhatjuk, hogy rutintalanul dolgozott, összesen hat 425-ös Simsonja van üzemképes állapotban, mellettük pár félkészen és romosan dekkol.

A krómozott tankra szerelt épen maradt tankembléma kincset ér a veteránbörzéken

A térdpárna alatt találták meg az eredeti szí­nt. Jó, nem akkora felfedezés, mint egy érintetlen királysí­r Thébában, de esetünkben hasznosabb. íltalában ott érdemes keresni, ahol a legtöbb festőmester nem szeret csiszolgatni, inkább kitakar. Norbi és édesapja, Bogyay Ede – mert ő a fő segí­tség – viszont nem nagyolt el semmit, apró darabokra szedték a motorkerékpárt, és az alapokról indulva hozták ismét gyári állapotúra.

Modellfejlesztés

A korábbi tí­pussal, a 425T-vel összevetve a 425S-t, az eltérő vázkonstrukció mellett láthatjuk az új formájú, 4 literrel nagyobb benzintartályt, a dupla nyerget, a telefékes kerekeket, a hátsó rugóstagot. Újdonság volt a 25 fokban megdöntött, üreges tolattyús karburátor, a könnyűfém henger, a fejlesztett hengerfej is. Ezek a nagy tételek, volt még számos kisebb-nagyobb átalakí­tás, valójában a motor- és váltóházon kí­vül szinte minden új a 425S-en.

Ez a Simson mutatja, hogy a határok tologatása nem hat azonnal a mérnökemberekre. Igényes megoldások sora (kompakt felépí­tés, kardánhajtás, alumí­niumházas hátsó rugóstag), kényelem (beépí­tett kapaszkodós ülés, jó rugózás), dinamizmus (erőteljes motor, jó fokozatelosztású váltó) jellemzi. Pedig 1959-ben készült, amikor már nagy előretörésben volt a szocializmus Németország keleti felében, a tervgazdálkodás pedig sehol sem hatott jól az invencióra. Kigondoltak a részletek, praktikus a kapaszkodó, a pumpaelhelyezés, kézhez simulnak a karok. 

Valószí­nűleg Magyarországon töltötte egész életét. Eredeti rendszáma ET-12-79

Elképesztően könnyen indul, alapjáraton a motor szinte suttog. Mai német rajongói – keletről és nyugatról egyaránt – erre azt mondják, agyon van fojtva, ők a nyitottabb hangtompí­tót szeretik. Az erőt hallani kell – állí­tják akkora határozottsággal, ahogy a korsót csapják az asztallapra („Zum Woooohl!”), de ez í­zlés kérdése. Szerintem ez a motor í­gy hiteles, csöndben, kulturáltan teszi a dolgát, úgy duruzsol, mint egy jól megrakott dobkályha a menedékházban, és pont annyira lehet élvezni, mint a meleget egy átfagyoskodott nap után. Amint kinyitják, hangosabb lesz, bár gyorsabb alig.

A négyütemű, felül szelepelt egyhengeres meglepően csendesen és kulturáltan jár. Már-már túl csendesen is

Ha van valami, ami nem tetszett benne, az az, hogy alapjáraton rázza a fejét, pontosabban a lámpáját, mintha idegbeteg lenne. Ez a legtöbb hossztengelyre keresztben forgó egyhengeresre jellemző. Aztán persze kisimul, és a mértékkel adagolt teljesí­tményből következően a kanyarokban sem kellemetlenkedik sokat a forgó tömeg emelő vagy éppen fektető hatása.

Aki azt hiszi, hogy a Magyarországon előkerülő régi motorok általában rossz állapotúak, téved. Simson 425-ösöket szép számban exportáltak Romániába is, azokból sok magyar gyűjtő vásárolt az elmúlt években. Ezen a képen egy vezérműbütyköt láthatunk, amelyet egy román sporttárs tuningolni gondolt nem túl elmélyült hegesztéssel.

De a legszebb egy ilyen csillogó vaslóban, ha elképzeljük, mit jelentett ötven évvel ezelőtt. Akkoriban egy Simson 425 nagyjából olyan rangot jelentett az utakon, mint ma egy felső kategóriás luxusautó. Szándékosan nem motorkerékpárt vettem példának, mert egyszerűen más volt a leosztás. Autóval csak néhány kivételezett járt, a többség vonaton, buszon, esetleg 125-ös Csepellel. Akinek jól ment, vett egy TL vagy TLT Pannóniát, akinek még jobban, az 250-es vagy 350-es Jawát. Az elképzelhetetlenül gazdagok alatt voltak a négyütemű Simsonok, 1960-tól felzárkóztak melléjük a lengyel Junakok, amí­g ki nem derült, milyen sok baj van velük. A nyugati rokonoktól kapott BMW-vel, NSU-val motorozó törpe minoritást most hagyjuk.

Az első Simson Sportok 1955 végén jelentek meg az NDK-ban, nagy fejlődést felmutatva a megszálló szovjet erők biztatására 1950-től gyártott AWO 425 T-höz képest. Ez utóbbit – hasonló blokk, de hátul még bakteleszkóp és öregecske külső – nálunk előszeretettel ávószimszonozzák, kicsit belepörgetve a szóba a hajdan rettegett szervezet hangulatát. Ami félrevezető, mert eleinte a hátsó lengővillás változat forgalmi engedélyébe AWO 425S került, és csak 1957-ben lett belőle Simson 425 S. Németországon kí­vül Lengyelországban lehet a legtöbb korai példányt látni, oda és Romániába is sokat exportáltak, a déli szomszédhoz állí­tólag kőolajért cserébe. Érdekes, hogy a 425S bemutatása után az elődtí­pus gyártását nem hagyták abba, 1960-ig még készültek a bakteleszkópos vázú kivitelek, amelyeket 425T jelzéssel forgalmaztak.

1958-ban már több mint ötszáz Simson Sport volt Magyarországon. 1959-ben érkezett a legtöbb 425S, az utolsók 1961-ben – abban az évben fejeződött be a négyütemű Simsonok gyártása. A tí­pus hazai elterjedését az ára akadályozta. 1961-ben, amikor 208 darabot hoztak be, 29 500 forintért adták, miközben 42 ezerért Trabantot lehetett venni. (Csak a rend kedvéért: a Pannónia TLF 19 900 forintba került.) Aztán kicsit bekenték sárral a Simson-presztí­zst: 1963 elején 19 900 forintra leárazták az országban raktáron lévő 425 Sportokat. íllí­tólag egy nap alatt az utolsó darabig elkelt a készlet.