Segí­tségnyújtási kötelezettség

Nyáron két kisfiammal csavarogni indultam a városban. Bámulatos, hogy a három- és a hatéves korosztály számára néhány, a Duna fölött parádézó repülőgép és egy fagyi í­gérete mekkora csáberővel bí­r. Autóban ülni számukra már unalmas, ezért villamossal mentünk. A Jászai Mari téren – ahol simán lehetett 38‒40 fok – az egyik lépcső mellett a virágágyások szélén egy ember fetrengett a földön. Tömegek gyalogoltak el mellette a legnagyobb lelki nyugalommal.

Kivéve persze az én két gyerekemet, akik döbbenten nézték a verejtékben fürdő, piros arcot, a szakadt ruhákat és az érdektelenség összes jelét. Egy rendőrhöz léptem, akit – lévén a rendezvény biztosí­tásával kapcsolatos teendőkkel bí­ztak meg – arra kértem, hí­vja a mentőket, mert az az ember ott a földön hamarosan kiszárad, túlmelegszik, mit tudom én. A férfi szemmel láthatóan veszélyben volt, nem volt öntudatánál. A rendőr először egy sziú indián nyugalmával közölte, hogy tudnak a férfiról, hiszen ők is látják. Aztán, amikor azon erősködtem, hogy ha nem avatkozunk be, a férfinak baja eshet, vonakodva bár, de telefonálni kezdett. Mégis, láttam rajta az értetlenség jeleit. Ugyan mit fontoskodom én? Ugyan mit avatkozom közbe? Én meg azon gondolkodtam: ha én fetrengenék ugyanott vagy egy gyerek, az sem érné el a rend őrének ingerküszöbét?

 

 

A közlekedésben különös jelentősége van a segí­tségnyújtási kötelezettségnek, amely egyébként általános erkölcsi norma. Olyan fontos etikai parancs ez, hogy a Btk. különösen súlyos szankciókat fűz a segí­tségnyújtási kötelezettség elmulasztásához. A Btk. szerint, aki nem nyújt tőle elvárható segí­tséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segí­tségnyújtás megmenthette volna. A büntetés bűntett miatt az első esetben három évig, a második esetben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő (tipikusan ilyen egy közúi baleset okozója, vagyis az, aki szabályt szegett, és ezzel balesetet idézett elő), vagy ha a segí­tségnyújtásra egyébként is köteles (pl.: orvos, ápoló stb.). Az utolsó fordulat nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segí­tségnyújtásra. Ha tetszik, ha nem, mindenki, aki azon a forró nyári napon tétlenül nézte a földön heverő hajléktalant, elkövette a segí­tségnyújtás elmulasztásának vétségét. Ez a bűncselekmény ugyanis nem csak a közlekedés körében követhető el. Hanem bárhol bármikor. Az utcán, a metróban, a bevásárlóközpontban, és még sorolhatnám. A leggyakrabbban azonban valószí­nűleg a járművezetők körében fordul elő. Egy kereszteződésben összecsattan két jármű, valaki megsérül, és az egyikük – többnyire a baleset okozója – anélkül megy el a helyszí­nről, hogy tőle elvárharó segí­tséget nyújtana a sérültnek. És mégis, mi az elvárható magatartás ilyen esetekben? Először is: ki- vagy le- kell szállni a járműből, járműről, meg kell győződni arról, hogy a balesetben nem sérült-e meg valaki, majd ha ennek gyanúja akárcsak fel is merül, akkor azonnal telefonálni kell a mentőknek, vagy fel kell ajánlani ugyanezt.

 

A KRESZ szerint: A balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segí­tséget nyújtani, és az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni.

 

 

Ha a baleset halált vagy személyi sérülést okozott, a balesetről a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) haladéktalanul értesí­teni kell, és a lehetőséghez képest gondoskodni kell a nyomok megőrzéséről; a helyszí­nt csak az intézkedő rendőr engedélyével szabad elhagyni. Ha a baleset veszélyes anyagot szállí­tó járművel következett be, a balesettel nem érintett járművek vezetőinek is haladéktalanul értesí­teni kell a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) a balesetről, közölni kell a jármű narancssárga alapszí­nű tábláján feltüntetett számokat.

 

###

 

Ha a rendőrhatóság értesí­tése a KRESZ rendelkezései értelmében nem kötelező, de valamelyik érdekelt a baleset miatt rendőri intézkedést kí­ván és a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) haladéktalanul értesí­ti, a balesettel érintett járművek vezetőinek a rendőri intézkedést meg kell várniuk.

 

A rendőrhatóság értesí­tése, illetve rendőri intézkedés hiányában a balesetben érintettek kötelesek személyazonosságukat egymás számára, kölcsönösen hitelt érdemlően igazolni és megnevezni azt a biztosí­tót, amellyel a járműre felelősségbiztosí­tási szerződést kötöttek. Ha a baleset folytán megrongálódott jármű vezetője nincs jelen, a károkozó köteles személyi adatait és biztosí­tója nevét erre alkalmas módon a helyszí­nen hátrahagyni, és az esetet a felelősségbiztosí­tási jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően a biztosí­tónak bejelenteni.

 

Ha rendőri intézkedés válik szükségessé, a rendőri intézkedés megtörténtéig a vezetőnek szeszes italt fogyasztania tilos.

 

Személyi sérülést okozó baleset és jármű kigyulladása esetében a balesettel nem érintett járművek vezetői is kötelesek a tőlük elvárható segí­tséget nyújtani. A jármű vezetője a segí­tségnyújtáshoz a járművön készenlétben tartott elsősegélynyújtó felszerelést, valamint a tűzoltó készülékkel ellátott jármű vezetője a tűzoltó készüléket a kigyulladt jármű oltásához köteles használni, illetve a segí­tségnyújtó rendelkezésére bocsátani.

 

A köztudatban él a cserbenhagyásos baleset fordulata, amely azonban a legtöbb esetben nem cserbenhagyásos, hanem olyan balesetet jelöl, ahol valaki a segí­tségnyújtás elmulasztását követte el.

 

Ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszí­nen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segí­tségnyújtásra szorul-e, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez a bűncselekmény – a segí­tségnyújtás elmulasztásával ellentétben – akkor valósul meg, ha nincs sérült a balesetben, de annak bekövetkezése éppenséggel lehetséges volt. (Folytatjuk)