Segí­tségnyújtási kötelezettség

Szinte minden nap áthajtok a főváros egyik forgalmas csomópontján, amelyen emberek ezrei rohannak keresztül néhány perc alatt. A Baraka cí­mű film egyik jelenete jut eszembe róla, ahogy az Egyesült íllamok valamelyik nagyvárosának utcáit felülről mutatja a kamera. Talán Philip Glass zenéje fut alatta, mindenesetre az autók mintha a zene ütemére torlódnának fel, majd indulnának el újra, hogy szabályos rend szerint történjen meg újra és újra ugyanaz.

A baraka ősi szufi szó, valami olyasmit jelent: áldás, lélek. Amikor a fenti jelenetet látom a filmben, vagy amikor azon a bizonyos csomóponton haladok át nap mint nap, akkor nem a lélek, hanem a lélektelenség jut eszembe. Meg a fásultság. Hogy csak toljuk a szekeret, de nem látjuk át az egészet. Úgy bámulunk magunk elé, mint a film másik képkockáján, a japán metróban az utasok. Nézzük őket, és a zene hatására totálisan értelmetlennek tűnik a rohanásuk.

 

Abban a bizonyos csomópontban fényjelző készülékek működnek, szinte soha nem romlanak el, mégis az elmúlt hetekben különös dologra lettem figyelmes: Rendőröknek kell időnként közbeavatkoznia, mert a járművek vezetői anélkül „zúdulnak be” a kereszteződésbe, hogy megfontolnák, a zöld jelzés tartama alatt átérhetnek-e rajta. Amí­g a rendőrök el nem kezdték itt áldásos tevékenységüket, sokszor voltam tanúja annak, amikor a megindulni akaró keresztirányú forgalom rátorlódott néhány zseni autójára, akinek nem sikerült megfigyelni, hogy mennyien haladnak be előtte és ehhez képest hányan tudják elhagyni a kereszteződést.

 

 

Vannak az életben magától értetődő dolgok. A fent leí­rt helyzetre is van egyértelmű szabály. Meg arra is, hogy segí­tünk egymáson, ha kell. És ugyan mikor kellene jobban, mint amikor a másik bajba kerül? Bajba kerülés szempontjából a közlekedés igazán produktí­v terep. Ezért is gondoltak arra a KRESZ megalkotói, hogy a segí­tségnyújtási kötelezettséget belefogalmazzák a jogszabályba. Az ide vonatkozó rendelkezések a következők:

 

58. § (1) A balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segí­tséget nyújtani és az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni.

 

(2) Ha a baleset halált vagy személyi sérülést okozott, a balesetről a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) haladéktalanul értesí­teni kell és a lehetőséghez képest gondoskodni kell a nyomok megőrzéséről; a helyszí­nt csak az intézkedő rendőr engedélyével szabad elhagyni. Ha a baleset veszélyes anyagot szállí­tó járművel következett be, a balesettel nem érintett járművek vezetőinek is haladéktalanul értesí­teni kell a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) a balesetről, közölni kell a jármű narancssárga alapszí­nű tábláján feltüntetett számokat.

 

(3) Ha a rendőrhatóság értesí­tése a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében nem kötelező, de valamelyik érdekelt a baleset miatt rendőri intézkedést kí­ván és a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) haladéktalanul értesí­ti, a balesettel érintett járművek vezetőinek a rendőri intézkedést meg kell várniuk.


A rendőrhatóság értesí­tése, illetve rendőri intézkedés hiányában a balesetben érintettek kötelesek személyazonosságukat egymás számára, kölcsönösen hitelt érdemlően igazolni és megnevezni azt a biztosí­tót, amellyel a járműre felelősségbiztosí­tási szerződést kötöttek. Ha a baleset folytán megrongálódott jármű vezetője nincs jelen, a károkozó köteles személyi adatait és biztosí­tója nevét erre alkalmas módon a helyszí­nen hátrahagyni és az esetet a felelősségbiztosí­tási jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően a biztosí­tónak bejelenteni.

 

###

 

(4) Ha ‒ akár a (2), akár a (3) bekezdés alapján ‒ rendőri intézkedés válik szükségessé, a rendőri intézkedés megtörténtéig a vezetőnek szeszes italt fogyasztania tilos.


(5) Személysérülést okozó baleset és járműkigyulladás esetében a balesettel nem érintett járművek vezetői is kötelesek a tőlük elvárható segí­tséget nyújtani. A jármű vezetője a segí­tségnyújtáshoz a járművön készenlétben tartott elsősegélynyújtó felszerelést, valamint a tűzoltó készülékkel ellátott jármű vezetője a tűzoltó készüléket a kigyulladt jármű oltásához köteles használni, illetve a segí­tségnyújtó rendelkezésére bocsátani.

 

(6) A forgalom zavartalanságát ‒ a lehetőséghez képest ‒ baleset bekövetkezése esetén is biztosí­tani kell.

 

Szerintem ezekben a szabályokban semmi meghökkentő nincs, csak olyasmit mondanak ki, amit az erkölcsi szabályok alapján is elvárunk egymástól. Mégis: Emberek tucatjai buknak meg nap mint nap az erkölcsi vizsgán, amikor többnyire a maguk okozta baleset után úgy hagyják el a helyszí­nt, mint a szí­nházlátogató a ruhatárat. Mint akik végeztek odabent, és most indulnak a dolguk után.

 

A Btk. szerint aki nem nyújt tőle elvárható segí­tséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segí­tségnyújtás megmenthette volna.

 

(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy ha a segí­tségnyújtásra egyébként is köteles.

 

Nos, vajon mit jelent a „tőle elvárható” segí­tség? A bí­rói gyakorlat szerint elsősorban a meggyőződést. Vagyis hogy ki-/leszállok a járművemből/-ről, és vizuálisan vagy verbálisan tájékozódom arról, hogy a másikkal mi történt. Akár nyilvánvaló, akár kétséges, hogy a sérülés mennyire súlyos. Mindenképpen telefon után kell nyúlnom, mert a meggyőződéssel természetesen még nem teljesí­tettem mindent, amit elvárnak tőlem. Megfelelő felszerelés hiányában még egy orvos sem feltétlenül tudja megí­télni, hogy valaki milyen sérülést szenvedett. És még egy fontos dolog: meg kell várnunk, amí­g a mentő odaért. Mert egy mentő is keveredhet dugóba, eltévedhet, vagy balesetet szenvedhet. Nem lehet ezért magára hagyni valakit, akihez én vagy más személy már mentőt hí­vott. Arról nem is beszélve, hogy az életmentő beavatkozásokra a mentők megérkezéséig is szükség van.