Rózsa Művek: Power Scrambler

Rose Custom, Rózsa (unoka)testvérek, motorépítés, Ajka, profi műhely, fura motorválasztás – ismerősen hangzik?

A jó memóriájú olvasó most felvonja szemöldökét és vérmérsékletének megfelelően ezt gondolja, ezt mormogja maga elé, esetleg ezt kiáltja: – Hmmm… én hallottam már ezekről! Mármint a Rose Customról – tesszük mi hozzá, hogy egyértelműsítsük a dolgot, és a jó memóriájú olvasónak igaza van, hiszen a név, a Rose Custom szerepelt már pár évvel ezelőtt a Motorrevü lapjain. Valami olyasmi is elkezd rémleni a jó memóriájú olvasónak, hogy a név mögött egy testvérpár áll…

– Unokatestvérpár – pontosítunk ismét, és nekünk is igazunk van, mert a Rose Custom név mögött valóban egy unokatestvérpár áll, Kázmács Tamás és Rózsa Ádám. A rokoni szálak mellett másvalami is összeköti a két férfiút. A motorok és a motorépítés szeretete. Egy dolog valamit távolról szeretni és csodálni, és egy másik dolog ezt személyesen művelni…

A Rózsa (unoka)fivérek – ha úgy tetszik, a Rose Brothers – viszonya a motorépítéshez legjobban talán a szenvedély szóval írható le. Az pedig ritkán ismer megalkuvást, arra bizony áldozni szoktak pénzt, időt, energiát – de az azért mégsem gyakori, hogy valaki egy szenvedély miatt egy egész csarnokot, komplett műhelyt, kisebbfajta gyárat hozzon létre. Márpedig a Rose Custom és a Rose Brothers ténykedésének pontosan effajta műintézet ad otthont. Az a helyzet, hogy kevés olyan motorépítő van a világon, akinek hasonló létesítmény állna a rendelkezésére: csarnokok, mindenfajta hegesztőapparátusok, marók-fúrók- esztergák, gépek és kézi szerszámok – és mindehhez szakemberek, sőt, személyes szakértelem.

Az Ádám és Tamás alkotta páros azért rendelkezik még más fura vonással is. Zömmel XJ900-asokból építenek motorokat. Erre az a magyarázat, hogy azért, mert az tetszik nekik. Ennyi. Kifejezetten kedvelik a soros, négyhengeres, lehetőleg levegő(olaj)hűtéses blokkokat, és ha ez még kardánhajtással is párosul, akkor a Rózsa–Kázmács-kettős fogat szinte megvadul az építési láztól. Szemük vérben forog, bőszen horkantanak, lábuk a földet kapálja… ide azzal az XJ900-as típusú motorbiciklivel, hadd alakítjuk át! Már nem is emlékszünk, hogy ezzel a mostani motorral hogyan kezdődött… egy barátjuk pont ilyet szeretett volna és direkte neki kerestek eladó (és átalakítható) XJ900-ast? Vagy belebotlottak egybe, megépítették a saját szájuk íze szerint és utána bukott rá az ismerősük?

Nekünk azért úgy tűnik, a megrendelő – már ha van – általában másodlagos szerepet játszik az építők életében, ők leginkább a maguk feje után mennek, és ha valakinek tetszik egy munkájuk, akkor szerencséje van. Korábban építettek már café racer-szerű bringát XJ-ből, de mostanra már igazán szerettek volna egy scramblert is. Dobáljuk itt a stílusok neveit, hogy tracker, meg café racer, meg scrambler, hát az az igazság, hogy mára ezek a stílusjegyek gyakran keverednek egy-egy épített motoron, tehát kérjük a szakértő olvasót, ne egy vegytiszta scramblert várjon. Az eredeti stílusok funkciók miatt jöttek létre, nem művészi kifejezés eredményeként. Miért is lett volna egy terepre szánt motorban sornégyes blokk, miért hasalt volna Steve McQueen hosszú tankon egy sivatagi rali során, és miért nem felegyenesedve ültek a fiúk egy-egy kávézó vagy háztömb körüli utcaversenyen Brixtonban?

Egyébként mindegy is, hova akarja az akadémikus besorolni a Rózsa Művek-féle munkát, mindenképpen egy tekintetet vonzó, feltűnő motor. Hordozza a tipikus scrambler jegyeket, mint például nagy méretű (18-as) felnik, rajtuk feltűnően bütykös terepgumik (Continental TKC80 Twinduro), telóra való gumiharmonika, magasan rögzített terep sárvédő, széles-lapos kormány, igaz, korszerű, kónuszos kivitelben, ami a scramblerek hőskorában még ismeretlen dolog volt. Fellelhetünk rajta café raceres jegyeket is, mint a kipufogó elvezetése – egy scrambleren ez magasabbra lenne húzva – és a tank formája.

A faék egyszerűségű, lapos, egyrészes ülés és a minimál megjelenés a bratstyle-t idézi. És akkor ott vannak a sehova nem sorolható, saját gyártású finom elemek, mint a rendszámtáblatartó, a csodaszép, alumíniumból mart konzolok, lábtartók, a fék és a váltókar. Vagy akár maga a széles, sornégyes blokk, megfosztva légszűrőházától és felsportlégszűrőzve. Az extremitások iránt rajongó építőknek kifejezetten tetszik a tank alól széltében kilógó erőforrás, amelynek nagyságát a tank összehúzásával még igyekeztek is kihangsúlyozni – és akkor már hadd említsük meg azt is, hogy a tankot maguk készítették kalapálással, görgőzéssel, hegesztéssel 2 mm-es alumíniumlemezből.

A kérdésre, hogy ezek szerint tudnak jó minőségben alumíniumot hegeszteni, azt mondták, hogy olyan berendezésük és szakemberük van, hogy akár két sörösdobozt is össze tudnak hegeszteni, ha kell. Általában azért nem kell. Az sem mellékes, hogy egy 30 évesnél idősebb donorból érdemes-e, szabad-e kiindulni egy olyan átépítés esetében, ahol a tulaj használni akarja majd a gépet. Nos, a Rose Custom protokollja a következő: a veterán motort megvásárlása után szétszedik minimum a hengertalptömítésig, felmérik műszaki állapotát, és a szükséges mértékben felújítják. Jelen esetben ez új tömítésgarnitúrát jelentett (hengertalp, hengerfej, szelepfedelek, szelepszárszimeringek), a vezérműlánc cseréje alapnak számít, ha kell, ha nem, és természetesen belemérnek a hengerekbe is.

A mérések tanúsága szerint a motorban, annak élemedett kora ellenére valószínűleg tényleg nem lehetett több 50 ezer kilométernél, így abba nem kellett belenyúlni. Lecserélték viszont a karburátorsor megrepedezett gumi szívócsonkjait és a karburátorok membránjait, a karbit átpucolták. Tapasztalataik szerint a benzin mostanság már egy téli leállás alatt is „szétesik” és a kiváló nyálkás anyag dugulásokat okoz az üzemanyagrendszerben. Az üzemanyag-stabilizátorok segíthetnek a dolgon, emellett az ÖMV 100-as benzinjére esküsznek és az időszakonkénti beindításokra a téli leállás idejére. A szükséges karbantartási, felújítási munkák elvégzése után általában összedugják fejüket megvitatni, hogy milyen irányban induljon el az átépítés, ehhez milyen kereskedelemben kapható és milyen saját gyártású alkatrészre lesz szükség. Ez utóbbiaknál azt osztályozzák, hogy melyekhez kell műszaki, esetleg 3D-s rajz, melyek készülnek gépi és melyek kézi munkával.

A kereskedelemben kapható alkatrészek egész sora áll amúgy polcaikon, ez kifejezetten jól jön, ha kísérletezgetni kell, melyik illik jobban az éppen készülő munkához és melyik kevésbé. Az is előfordul, hogy nem értenek egyet egy-egy kérdésben. Ilyenkor nem verekszenek össze, nem szkander és nem pénzfeldobás dönti el a követendő irányt, hanem az idő. Napokra félreteszik a kérdéses ügyet, később újra ötletelnek rajta, és eddig még előbb vagy utóbb mindig egyetértésre jutottak.

Jelen motorunknál a vízszintesen álló rendszámtartó volt ilyen. Ádámnak nem tetszett az első verzió, úgy vélte, hogy meg kellene emelni azt, ehhez viszont az egész rendszert újra kellett volna tervezni, majd marni, Tamásnak ellenben megfelelt. Pihentették a kérdést, majd újra elővették, megvitatták, lefényképezték, elemezték, végül úgy döntöttek, újat készítenek. Az új, kb. 40 fokban megemelt rendszámtartó már mindkettőjük tetszését elnyerte, az ügy békésen megoldódott. Így viszont sajnos le kellett mondanunk arról a szenzációs címről, mint hogy:

„Emberölés motorépítés közben! Vita hevében kalapáccsal verte agyon társát!”

Az ezt követő munkálatok a bulvárrajongó olvasónak már majdhogynem unalmasan zajlottak. Eltávolítottak az XJ900-asról minden szükségtelen elemet, új sárvédőket készítettek 2-es alulemezből, beszerezték a 22-28-as kónuszos kormányt és a bilincseket, megvásárolták a kuplung- és fékkart, eltávolították az oldalsó burkolatokat, az ülés alatti háromszöget kipucolták, az akkut és az elektronikát tartalmazó dobozt a tank alá rejtették egy szigetelt saválló dobozba. LED-es indexeket vásároltak, és elkészítették az ülés acéllemez alapját, azt polifoammal, szivaccsal burkolták, végül szépen bebőrözték.

A motor fekete… pardon, black metal flake fényezését is saját maguk végezték, csakúgy, mint a tízréteges lakkozást. Az elsőre feketének látszó fényezés napsütésben él igazán, amikor felragyognak benne az aranyszemcsék a felszín alatt, már-már 3D-s élményt nyújtva. Mint látják, vittek bele egy kis csavart is, a tank oldalát vissza szálcsiszolták, hogy látszódjon az eredeti anyag. A rajta lévő felirat pedig akármelyik mesterségesen koptatott, drága hipster pólón simán elmenne. Ha már itt tartunk, akár azt is mondhatnánk, hogy a Rose Custom motorjai kézműves motorok. Ráadásul Ajkán, majdnem a Balaton-felvidéken laknak. Ha nem vigyáznak, még a végén branddé válnak. Pardon, trenddé…

Fotó: Mező János