Romet 737 – Póni-lóerő

A lengyel márka újjáéledt, és a hétköznapokra szánt modellekkel mutatozik be újra.

    2008-ban egy befektetőcsoport képében eljött a mesebeli királyfi, és – na nem életre csókolta hanem – megvásárolta, és egy kis tőkeinjekcióval életre keltette a márkanevet. A revitalizálás után gyáregységet épí­tettek a dél-lengyelországi Pogrodzie-ban. Az immáron Arkus&Romet névre hallgató gyártó elsősorban a hétköznapi közlekedési igényeket kí­vánja szolgálni 50-125 cm3-es robogóival, és 125, 150 és 250 cm3-es motorkerékpárjaival.

    Belépőmodellnek természetesen az 50-es robogók számí­tanak, melyekből többféle is kapható. E kategória robogói nem kaptak nevet, csak egy számot, mint egy börtönbe vetett rab. Tesztpéldányunk – a 737-es számú fogvatartott – korszerű, és ettől egyben kissé tucat dizájnjával, pár igényességről tanúskodó megoldással, és jó minőségű összeszereléssel/anyagminőséggel mutatkozik be: tetszetős például a fekete felnik polí­rozott alumí­nium széle, a futurisztikus lámpa egység, a szí­nes, vidám, jól áttekinthető műszerfal, és az előre-hátra szerelt hullámos féktárcsa páros.

    Menetteljesí­tménye inkább csak pónilóerőkben mérhető, de hát egy 50-es, négyütemű géptől ne is várjunk sokkal többet. Még két személlyel is kifejezetten jók viszont a gáztartályos, két oldalra szerelt hátsó rugóstagok, valamivel gyengébbek az elsők, melyek kevésbé csillapí­tanak. Jól adagolható, és jól lassí­t a hátsó fék, az első azonban szinte észrevétlenül teszi – illetve nem teszi – a dolgát. A fékmunkahengerhez egy túlnyomásszabályozó szelepen keresztül érkezik az olaj, ez hivatott megakadályozni a kerék állóra fékezését. A fura szerkezet teljesen fölösleges, hiszen egy patkolókovács sem lenne képes állóra fékezni a Romet 737-es első kerekét.

    Összegzés: a 737-et mérsékelt menetteljesí­tménye miatt csak üdülőövezetbe, kisvárosok és falvak nyugodt tempójú közlekedéséhez javasoljuk, ott viszont sok örömet okozhat minőségi kidolgozásával, és … árával!