Radical Garage – Destiny

A gépeknek is van lelkük. És ha van lélekvándorlás és reinkarnáció, akkor a géplelkek is költöznek és újjászületnek.


A 2005/5-ös Motorrevüben bemutatott – Daijiro Kato emlékének ajánlott – 74-es motor lelke éppen lefekvéshez készülődött. Elálmosodott, hiszen aznap nem történt semmi különös. A porhüvelyéül szolgáló motor egész nap csak álldogált a garázsban, ezért a 74-es lélek úgy döntött, hogy korán ágyba bújik. Már éppen magára húzta paplanját, amikor valahonnan a tank felől kopogtatást hallott.

Zsémbes hangon kiszólt:

– Ki az?! Tudja, hány óra van? Ilyenkor zaklatni a lelket!

– Ön a hetvennégyes?

– Én vagyok! Mit akar?

– Azonnal ki kell költöznie!

– De hiszen nem is olyan régen költöztem be. Mi történt?

– ítépí­tés! Új váz, új kerekek, satöbbi! Ha nem akarja a bontóban, vagy egy polcon végezni, ki kell költöznie!

– Úristen! Ilyen hirtelen? Nem is tudom, hova pakoljak…

– A blokkban és a teleszkópokban meghúzhatja magát, azok maradnak. És ha kész a munka talán ismét elfoglalhatja az egészet. Nem mondom, kissé más lesz, de hát ez van. A háziúr döntése. Meglátott egy másik motort, és olyan kell neki. Magának még szerencséje is van, mert Görbe Sanyi, az épí­tő gyerek egész rendes srác. A háziúr újat akart, de ez rábeszélte, hogy inkább használja fel a régit. Bár í­gy is nagy ramazuri lesz. Flexelnek, hegesztenek, kalapálnak, meg minden. Tudja, hogy megy ez… Örüljön, hogy nem az egészből kell kiköltöznie!

 

A 74-es motor lelke összekucorodott hát a két hengerben. Még jó, hogy Big Twin, í­gy legalább a lábait ki tudja nyújtani. Az egyik nyitott szelepen kilesett. A motor egy Garage-ben állt, és a falra az volt í­rva, hogy Radical. Kint sürgés-forgás, a búvóhelyéül szolgáló blokkot éppen új vázba csavarozták bele. Szimpla Penz bölcsőváz volt, í­velt első csővel, amelyet addigra az épí­tő már belemezelt, és ettől áramvonalasan ék alakú keresztmetszetet kapott, az alján egy helyesen kunkorodó ekével. A 74-es lélek tudta, hogy eddigi teleszkópja 2 collal hosszabb a gyárinál, és azt is hogy ehhez laposabb villaszögre lesz szükség. Jó szeme volt, és a szeleprésen kisandí­tva látta, hogy az új váz gerinccsöve 2 collal hosszabb, a bölcső alja pedig egy collal rövidebb, mint az ő régi, jól belakott váza volt.


Az épí­tő eltűnt, és amikor ismét látószögébe került, két ötküllős Speedpoint felnit görgetett be. De milyen felniket! Egyedi gyártásúak voltak, az biztos! Az első felnire dupla tárcsafék került, négydugattyús féknyergekkel, a 10.5 colos hátsón pedig a beltkerék mögött elhelyezkedő féktárcsát fékezi majd a féknyereg. A 74-es motor lelke a felniméretből sejtette, hogy egy 300-as gumival kell majd megbarátkoznia. Az ilyen széles gumik miatt mindig csak a baj van. Az előző csak 250-es volt, mégis kijjebb kellett tenni a primer hajtást vagy 2,5 centivel. Hogy ezzel mi lesz? Másnap megkönnyebbülve látta, hogy egy ravasz kittel – valami Zodiac – jobb oldalra került át a váltó kihajtása, de úgy, hogy a váltóház a régi maradt. Erre a jobbos kihajtásra egy nagyon szép, nyitott PM szí­jkerékvédő és hidraulikus kuplung kiemelő  került. A gyári szí­jat is ki kellett cserélni, hiszen az egy ilyen hosszú motorhoz már nem volt megfelelő. Nagy kalapálás, flexelés, és hegesztés következett, zengett a műhely éjjel nappal, a léleknek szemernyi nyugta sem volt. Végül elkészült a tank, elkészült az ülésidom, és elkészült a hátsó sárvédő. A tank-ülés-hátsó sárvédő vonalvezetése mindig nagyon meghatározza egy motor képét, és a léleknek be kellett látnia, hogy ez itt remekül sikerült, olyan egységes benyomást kelt, mintha egyetlen anyagból készült volna.


Még nem volt vége a megpróbáltatásoknak, hiszen jöttek az elektromos munkák. A lélek a nyitva maradt kipufogószelepen hallgatózva megtudta, hogy a blokk befecskendező rendszerét el fogják távolí­tani, és Mikuni HSR 42-es karburátor jön a helyére. Ehhez persze a gyújtáselektronikát is ki kell cserélni. A régi elektronikus agyat Crane HI-4-es váltja fel, amely egy – még a porlasztós korszakból származó – kábelköteggel együtt érkezik. A Mikuni karburátorral megszabadulnak az AC pumpától is.


– Nem is baj. Kevesebb lesz a villanyszámla –  gondolta a lélek. A továbbiakban azt is megtudta, hogy a Crane elektronikával egész finoman be lehet szabályozni a blokk működését az alapjáratól kezdve a tiltásig, és ehhez még csak komputer sem kell, hiszen a beállí­tás pot(encio)méterekkel történik.


A munka a vége felé közeledett, még védőlemezt kellett kalapálni a Primo Belt Drive Brute IV nevet viselő nyitott primerhajtás fölé – ismét egy zajos nap – fel kellett szerelni a markolatokat amely Radical Garage, és a lábtartókitet, amely PM márkájú. Az ülés formájával a BMW rajongó háziúrnak akart kedveskedni az épí­tő, és már nem maradt más hátra, mint a fényezés (Radical Garage-Cyclone Color), amellyel remekül ki tudták hangsúlyozni a motor sima vonalvezetését, és sportos jellegét.

 

Végre elült a zaj, abbamaradt a kalapálás, és a lélek körbemerészkedett a motorban, majd jólesően elterpeszkedett, és elégedetten felsóhajtott:

– Hogy ez mennyivel egyszerűbb volt, mint az 1903. évi költözés! Akkor egy bicikliből kellett áthurcolkodnom abba a zajos, büdös kis járgányba.