Milyen lehet négy deci? – teszi fel a kérdést a megfáradt főhős Márai Sándor zseniális regényében (Szindbád hazamegy), és így voltunk ezzel jó páran évtizedekig. Milyen lehet a Pannónia négyüteművel? Én már tudom. Meglepően más. Nem mondom, hogy sokkal jobb vagy kicsit rosszabb, semmi pontozás, százalék vagy efféle. Egyszerűen más.
Különös módon a kattogás megmaradt. Úgy lehet ez, mint a hosszú évek alatt összecsiszolódott házastársaknál, akiknek az arcuk is hasonlóvá válik. A Pannónia sasszi magához idomít minden motort, legyen az résvezérlésű vagy szelepes. Igaz, nem olyan keményen kattogó a hang, mint az egyhengeres T5-nél vagy a P10-esen, inkább dörömbölő. A Rotaxtól jó sok nyomatékot vártam, hogy majd a pincéből húz, meg ilyenek, de nem győztem váltani. Azt egyébként éppen úgy kell, mint a Pannónián, egyes le, a többi fel. A kormány P20-asról való, kicsit szűk, és az irányjelzőket sem lehet így rendesen látni mögöttem. Az ülés, a rugózás és a fékek pannóniásak, nem lehet róluk túl sok újat mondani, elöl persze a P20 hidraulikus csillapítású teleszkópjai vannak, hátul pedig a Luxus „vastag” rugóstagja.
Van pár dolog, ami nagyon szimpatikussá teszi a Rotax motoros P21-est – mert a külső engem leginkább arra emlékeztet. Nem rezegnek a tükrök, és egyáltalán, sima, kellemes a motor járása. Hab a tortán, hogy semmiféle kék füstgomolyagot nem vontatok magam után, ami pedig úgy hozzátartozik a Pannóniákhoz, mint kőműveshez a 80 fokos derékszög.
Hogyan készült?
„Egy barátom ötlete volt, de ő addig töprengett a megfelelő motor kiválasztásán, amíg megelőztem” – mondta Halmai Mihály a kezdetekről. Régi motoros a szakmában és egyáltalán. Évekig endurózott, aztán versenyeket rendezett, egy ideje a magyar motorok gyűjtésével, restaurálásával is foglalkozik főállása, egy vizsgaállomás vezetése mellett.
A motorválasztás valóban nem egyszerű feladat. A Pannónia vázba építéshez eleve csak jobb oldali kihajtású erőforrások jöhetnek szóba, ha az eredeti kerekeket akarjuk használni. Fontos szempont a kipufogócsövek elhelyezkedése, mert az első vázcsövek meglehetősen széles terpesztésűek, és a motor magassága, tekintve, hogy a kétütemű hengerfejhez méretezett váz kevés teret enged.
Végül a Rotax 350-ese tűnt a legalkalmasabbnak, azt pedig egy 1989-es Aprilia ETX-ből sikerült kibányászni. Szinte tökéletesen passzolt, az első vázcsöveket kicsit össze kellett nyomni, a karburátort pedig enyhén kifordítni, hogy elférjen. Az Aprilia a motor szerelhetősége érdekében segédkeretes vázrögzítést alkalmazott, ez is kapóra jött, a segédkeretet a Pannónia vázhoz kellett igazítani. A vázátszabás első lépése egy kaloda készítése volt, hogy a geometria és a fő méretek megmaradjanak, majd jöhetett a fűrész és az AVI hegesztő. A nyereg alatti függőleges csőre került még egy tartókonzol, a benzintartályba pedig egy kis olajtartály. Utóbbira azért volt szükség, mert a Rotax motor szárazkarteres. A tartály benzines űrtartalma így 12 literre zsugorodott, de a négyütemű motor kedvezőbb fogyasztása miatt a hatótávolság nem változott lényegesen.
További tennivaló volt az olajhűtő elhelyezése, amely a kormánytok alá került. így már nem jutott hely a kürtnek, ezért az kikerült az első villára (ha a másikra is tettek volna egyet, talán jobb lenne az összhang), a Pannóniákon a motorról hajtó sebességmérőt egy digitális helyettesíti – mérsékelt esztétikai sikerrel. Hangtompítóként Simson dobok szolgálnak, ami kevésnek tűnik a motorkerékpár tömegéhez képest, de ezen még lehet változtatni.
Indít a motor
A Pannóniások jól ismerik a protokollt: benzincsap ki, kettőt rúgni gyújtás nélkül, rá a gyújtást, harmadik rúgás és megy. A P21-Rotax ennél egyszerűbben indul. Benzincsap ki, gyújtás rá, gomb megnyom. De, ha valaki nosztalgiázni akar, ott a berúgókar, csak éppen a szívatórúgásokat kell elfelejteni, mert különben sok lehet a szívás.