Oldtimer Show – Múltidézés

Idén a kiállí­tások sorozatát a Veteránjármű kiállí­tás indí­totta újára, amit Kiskunfélegyházán rendeztek meg a KÉSZ Arénában március 13-15-ig. Ez egyben Magyarország legnagyobb vidéki kiállí­tása is.

Már csütörtök reggel óta folyamatosan csak a kiállí­tásra gondoltam. Egyrészt a kedvezőtlen időjárás töltött el aggodalommal, ami az oda és visszautat nagymértékben kellemetlenné, esetleg lehetetlenné tette volna számomra, másrészt kí­váncsi voltam, milyen érzés lesz e csodálatos járművek között mászkálni, nézelődni. Péntek délután megszűnt az aggodalmam, megmaradt a kí­váncsiság, ugyanis kiderült, hogy nem motorral kell megtennem a majdnem 400kilométeres távot oda-vissza a 2-3 fokban, viharos szélben. Autóval lecsorogtam, nem éreztem kényelmetlenül magam, mivel ez autós és motoros rendezvény volt.


A bejáratnál egy kedves hölgy mindenkinek ajándékcsomagot nyújtott át, ez két darab autós-motoros magazint és ugyanennyi, nőknek szóló újságot tartalmazott. Kedves, hogy gondoltak a hölgyekre is, mí­g, mi férfiak az autókkal és motorokkal vagyunk elfoglalva, legyen nekik is mit lapozgatniuk.

A csarnokba belépve a ’20-as, ’30-as évek zenéje teremtette meg az alaphangulatot. A szebbnél-szebb járgányok között, korabeli, kosztümös és nem mellékesen, csinos hölgyek emelték a rendezvény szí­nvonalát.


A kiállí­tást Kapus Krisztián képviselő úr rövid, kissé szakmaira sikeredett beszéddel nyitotta meg. Megtudhattuk, hogy tulajdonképpen mi számí­t veteránjárműnek és azon belül is több kategóriát különböztetnek meg, életkortól, minősí­téstől függően.

Utána kezdődhetett a gyönyörködés a tökéletes állapotú, igényesen restaurált (jár)műkincsekben.

Az ország egész területéről érkeztek kiállí­tók, hogy bemutassák az érdeklődőknek büszkeségeiket. Felhí­vták a figyelmet többször is, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek, bár aki ide érkezett, az valószí­nűleg tisztában volt ezzel az alapszabállyal.

Az első motor, amit megpillantottam az egy 1965-ös Danuvia DMV125 volt, mellette szépen sorba állí­tva Pannoniák, Csepelek, egy Dongó motoros kerékpár, ami külön mosolyt csalt az arcomra a maga 7kg-jával és 0,8 lóerejével. Őket követte egy boxermotoros MZ BK350-es 1958-ból és egy szovjet IZS Planeta 1-es.


Ezek után még kettő, hosszú sornyi motor és motoros kerékpár volt kiállí­tva, köztük olyan tí­pusok is, amikről most hallottam először. Például egy 1933-as Calthorpe Ivory Angliából, vagy a francia Terrot L 1926-ból. Mellettük foglalt helyet egy csodaszép Benelli 250-es versenymotor, természetesen pirosban. Nosztalgiázhatott ki-ki kedve szerint oldalkocsis Ural M62-es mellett vagy akár citromsárga Ducati Scrambler mellett is. A rendezvény legidősebb, oldalkocsis(foteles?) motorkerékpárja egy szí­jhajtású Laurin Klement volt, 1901-ből, 500ccm-es, egyhengeres, négyütemű motorral, ami 2,5 lóerőt teljesí­tett. Igazán szí­vderí­tő látvány lehetett, amikor Prága macskaköves főutcáján, 45km/h-s csúcssebességgel robogva rázkódott a fonott fotelben a hölgyemény, de ezt büszkén viselte, hiszen egy ilyen férfi mellett, aki ezt a csodát hajtja, nem érezhetett máshogy.


A 20. század háborúktól tépázott hangulatát egy külön részen próbálták visszaadni régi terepjárókkal és katonai motorokkal. Láthattunk réges-régi Indianokat, egy angol Arielt, oldalkocsis Dnyepert, egy német DKW N2 250-es felcsermotort, és egy Matchles Silwer Hawkot.

Külön rész jutott egy 1977-es, feldobozolt BMW R60/7-esnek, ami jól mutatja a BMW R sorozatának a sikerességét.


A hely szűke miatt az autókat most kihagyom és nem sorolnám fel az összes motorkerékpár tí­pust és azok adatait, amik ki voltak állí­tva, azonban nyugodtan kijelenthetem, hogy az itt kiállí­tott járművek magasra emelték a rendezvény szí­nvonalát. Ez köszönhető azoknak a lelkes restaurátoroknak, akik pénzt és időt nem sajnálva, fáradságos munkával kitűnő állapotba hozták kedvenceiket.


Akik ellátogattak a hétvégén ide, azok egy felejthetetlen élménnyel gazdagabban térhettek haza, az idősek újra átélhették fiatalkori álmaikat, emlékeiket, a fiatalabbak pedig álmodozhattak a robbanómotor hőskoráról és a kezdetektől máig eltelt időszakról. Egyik barátom szavaival élve, aki ide ellátogatott, az garantáltan fiatalnak érezhette magát.