ElkĂ©pesztĆ, hogy mi mindenĂ©rt tudtak lelkesedni eleink. 1947-ben fĂ©l MagyarorszĂĄg leste izgatottan a hĂÂreket, mikor lehet megvĂĄsĂĄrolni az Ășj 100-as Csepelt. Akkoriban hĂșszezer motorkerĂ©kpĂĄr volt forgalomban, de a hĂĄborĂșnak köszönhetĆen a legfiatalabb is elmĂșlt mĂĄr ötĂ©ves.
Ha vĂ©letlenĂŒl valaki nem tudnĂĄ, a motorkerĂ©kpĂĄrt nem azĂ©rt tartottĂĄk sporteszköznek szĂĄz Ă©vvel ezelĆtt, mert a hasznĂĄlĂłi csupa atlĂ©tĂĄk voltak, hanem azĂ©rt, mert hiĂĄnyzott rĂłluk az indĂÂtĂłszerkezet. A bĂŒszke tulajdonos csak futott Ă©s tolt, nĂ©ha kifulladĂĄsig, aztĂĄn, ha szerencsĂ©je volt, Ă©s felropogott a motor, gyorsan a nyeregbe huppant, majd bĂŒszkĂ©n elporzott. Felteszem, amennyiben ez ĂÂgy maradt volna, soha nem terjed el a motorozĂĄs, de jött a berĂșgĂłkar mint megmentĆ Ă©s csodaszer egyben. Vagy hetven Ă©vig rugdostĂĄk Ćseink a kĂ©tkerekƱeket, mire elterjedt az indĂÂtĂłmotor, közismert, bĂĄr helytelen nevĂ©n az önindĂÂtĂł.
Mindez arrĂłl jutott eszembe, hogy tulajdonkĂ©ppen a Csepel TĂșra 100-asnak nem berĂșgĂł-, hanem belökĆkarja van, mert a tulajdonos, MarĂłti JĂłzsef nagy elĆszeretettel indĂÂtja egy kĂ©zmozdulattal. Kinyitja a benzincsapot, kicsit „Ășsztat”, aztĂĄn leguggol a motor mellĂ©, elĆrelöki a kart, Ă©s mĂĄr berreg is a szĂĄzas. Ăs ez nem szĂÂnpadiassĂĄg. A kis Csepel indĂÂtĂłkarjĂĄt ugyanis a motor orra felĂ© kell mozdĂÂtani, tehĂĄt elĆrerĂșgni, ami nem termĂ©szetes mozdulat. A kar könnyen mozog, ĂÂgy egy rosszul mĂ©rt rĂșgĂĄs miatt fel is dĆlhet a gĂ©p. Biztosabb a kĂ©zzel fordĂÂtĂĄs – persze nem ĂĄrt a megbĂÂzhatĂł szikra.
ForintolĂĄs |
Egy Csepel TĂșra 2563 forintba kerĂŒlt 1947 nyarĂĄn. A szakmunkĂĄsok többsĂ©ge 110 forintot keresett hetente, tehĂĄt közel fĂ©lĂ©vi jövedelem kellett a megvĂĄsĂĄrlĂĄsĂĄhoz. A vizsgĂĄztatĂĄs 20 forintot emĂ©sztett fel, az Ă©vi adĂł 60 forintot tett ki. |
Ezt a kategĂłriĂĄt libakergetĆnek hĂÂvtĂĄk a rĂ©giek, amikor mĂ©g voltak a mezĆkön legelĆ libĂĄk, Ă©s motorkerĂ©kpĂĄrral a fehĂ©r gĂĄgogĂłk közĂ© hajtva lehetett egy kis ribilliĂłt csapni. A Csepel TĂșra nevezetes modell, ezekkel a motorokkal indult Ășjra a vilĂĄghĂĄborĂș utĂĄn a motorkerĂ©kpĂĄr-gyĂĄrtĂĄs Csepelen. JelentĆs hagyomĂĄnyokra Ă©pĂÂthettek, a harmincas Ă©vekben összesen több mint tĂÂzezer segĂ©dmotoros kerĂ©kpĂĄrt gyĂĄrtott a Weiss ManfrĂ©d Vas- Ă©s AcĂ©lmƱvei Rt. Az utolsĂł vĂĄltozat, a lemezvĂĄzas 100 L 1941-ben jött ki, 98 cm³-es, alumĂÂniumhengeres motorral, amelynek hĂĄzĂĄban helyet kapott a kĂ©tfokozatĂș, a tank melletti karral kapcsolhatĂł vĂĄltĂł is. A 100 L-bĆl nem sokat adtak el, fontosabb dolgokhoz kellett akkoriban Csepelen az energia Ă©s az anyag: Messerschmitt repĂŒlĆgĂ©pek motorjĂĄhoz, lövegekhez, vontatĂłkhoz. A lemezvĂĄzas tĂÂpus motorjĂĄt 1946-ban elĆvettĂ©k, Ă©s beĂ©pĂÂtve egy, a hĂĄborĂșs Ă©vekben tervezett csĆvĂĄzba, prĂłbĂĄlgatni kezdtĂ©k. VĂ©gĂŒl a betekerĆs indĂÂtĂĄs helyett berĂșgĂłt (mint tudjuk, benyomĂł is) alkalmaztak, a kĂ©zi sebessĂ©gvĂĄltĂĄs helyett pedig lĂĄbvĂĄltĂĄst. Az elsĆ villa is teljesen Ășj tervezĂ©s, ami talĂĄn Török GĂĄbor mĂ©rnök Ă©s Kocsis LĂĄszlĂł technikus nevĂ©hez fƱzĆdik. Az a bizonyos elsĆ villa egyĂ©bkĂ©nt nem az itt lĂĄthatĂł, hamar feladtĂĄk a gyĂĄrtĂĄsĂĄt, mert a dobozszerkezet tĂșl munkaigĂ©nyesnek bizonyult, Ă©s egyszerƱbb, bĂĄr ugyancsak lemezbĆl prĂ©selt konstrukciĂłt vĂĄlasztottak.
Az elsĆ szĂĄz darab Csepel TĂșra 100 1947 ĂĄprilisĂĄban kĂ©szĂŒlt. KĂ©tĂŒtemƱ motorja 3 lĂłerĆs, sĂșlya ĂŒzemanyag nĂ©lkĂŒl 43 kg, a csĂșcssebessĂ©g 75 km/h, a fogyasztĂĄs 1,75 liter szĂĄz kilomĂ©terenkĂ©nt. Az itt lĂĄthatĂł pĂ©ldĂĄny 13340-es motorszĂĄmĂș, tehĂĄt elvileg a 340. pĂ©ldĂĄny. Egy irat szerint 1947. jĂșlius 3-ĂĄn szĂĄllĂÂtottĂĄk le a 13105-ös motorszĂĄmĂș darabot, ez tehĂĄt valamikor a nyĂĄr vĂ©gĂ©n, az Ćsz elejĂ©n kĂ©szĂŒlhetett. A korĂĄbbi vĂĄltozattĂłl kĂ©t ponton tĂ©r el, egyik a mĂĄr emlĂÂtett villa, a mĂĄsik a tank dĂÂszĂÂtĂ©se. Eleinte pajzs alakĂș matricĂĄt tettek a benzintartĂĄly kĂ©t oldalĂĄra, majd az 1848-as forradalom centenĂĄriumĂĄra kĂ©szĂŒlve tƱzzomĂĄnc tankemblĂ©mĂĄt csavaroztak fel, de takarĂ©kosan, csak egyet. Ăs persze a bal oldalra. Nem sokĂĄig gyĂĄrtottĂĄk a TĂșra 100-asokat, 1948-ban mĂĄr a hĂĄromfokozatĂș vĂĄltĂłs 100-as Ă©rkezett, majd jött az ĂĄlmok ĂĄlma, a 125-ös!
JĂłl jellemzi a Weiss ManfrĂ©d-gyĂĄr sokoldalĂșsĂĄgĂĄt, hogy a TĂșra 100 szinte valamennyi alkatrĂ©sze a kapukon belĂŒl kĂ©szĂŒlt. BeszĂĄllĂÂtĂłktĂłl csak gyertyĂĄt, gumit, nyerget, lĂĄmpĂĄt, csapĂĄgyat Ă©s szimeringet vĂĄsĂĄroltak. A gyĂșjtĂłmĂĄgnes elĆĂĄllĂÂtĂĄsĂĄra kĂŒlön ĂŒzemet lĂ©tesĂÂtettek MĂĄgnesĂŒzem nĂ©ven, ahol egy Bosch mĂĄgnest kĂ©szĂÂtettek, de nem a kĂ©sĆbb szokĂĄssĂĄ vĂĄlt „követĆ fejlesztĂ©s” (magyarul illegĂĄlis mĂĄsolĂĄs) alkalmazĂĄsĂĄval, hanem szigorĂșan licencdĂÂjfizetĂ©s ellenĂ©ben. Igaz, a Bosch RĂłbert Kft., a nĂ©met cĂ©g magyarorszĂĄgi leĂĄnyvĂĄllalata akkoriban szovjet tulajdonban volt, a felszabadĂÂtĂłk pedig nem vettĂ©k volna jĂł nĂ©ven, ha kĂĄr Ă©ri Ćket.
GyĂĄrtĂłhelyĂŒl az AutĂł-Traktor nevƱ ĂŒzemcsarnokot jelöltĂ©k ki, amely a mai napig lĂĄthatĂł Ă©pĂŒlet a csepeli rozsdaövezet kellĆs közepĂ©n. KorĂĄbban ott jobbĂĄra harckocsikat ĂĄllĂÂtottak elĆ, traktort ritkĂĄbban, autĂłt meg csak egyszer, amikor PentelĂ©nyi JĂĄnos ott rakta össze a magyar nĂ©pautĂłnak szĂĄnt Pente 500-at. Az igazgatĂł – pontosabban gyĂĄrvezetĆ, mert a demokrĂĄcia jelekĂ©nt ilyen titulust alkalmaztak – Voith György fĆmĂ©rnök lett, aki aztĂĄn hamarosan ĂĄtkerĂŒlt Szigethalomra, a Csepel AutĂł nevƱ ĂŒzembe, hogy a teherautĂł-gyĂĄrtĂĄsban kamatoztassa tudĂĄsĂĄt, helyĂ©t pedig ĂĄtadta a munkĂĄsosztĂĄlybĂłl több-kevesebb sikerrel kivĂĄlasztott igazgatĂłknak.
Ahogy a harmincas Ă©vekben is törtĂ©nt, a csepeli motorkerĂ©kpĂĄr-gyĂĄrtĂĄs „ha nincs mĂĄs dolguk, emberek” alapon folyt eleinte. Az ĂșjjĂĄĂ©pĂÂtĂ©s Ă©s a mĂșlt eltörlĂ©se jegyĂ©ben egy ideig szĂł volt a nĂ©pautĂłrĂłl, de az hamar lekerĂŒlt a napirendrĆl. Minek a nĂ©pnek autĂł? – kĂ©rdeztĂ©k a szovjet elvtĂĄrsak – önmaguktĂłl elĆször –, ha nekĂŒnk mint kĂ©pviselĆjĂŒknek mĂĄr van hivatalbĂłl. ĂÂgy hĂĄt nem lett a nĂ©pnek autĂłja, lett viszont teherautĂłja. De valahogy Ă©rezhettĂ©k, hogy a nĂ©p nem lesz elĂ©gedett a teherautĂłval, Ă©s kapĂłra jött a motorkerĂ©kpĂĄr. OlcsĂł kellett, kis fogyasztĂĄsĂș, egyszerƱ. Itt kapott esĂ©lyt a TĂșra 100, amely keveset fogyasztott Ă©s egyszerƱ volt. OlcsĂł nem, de hĂĄt Istenem, minden nem sikerĂŒlhet rögtön.
SzĂŒlettek lendĂŒletes tervek rögvest, a hĂĄromĂ©ves terv (1947–1950) havi 1500 motorkerĂ©kpĂĄrt vĂĄrt el a gyĂĄrtĂłl. Ezt a szintet 1959-re Ă©rtĂ©k el. Az egykori szegĂ©nysĂ©g hatĂĄsa mĂĄig Ă©r, mert a felĂșjĂÂtĂĄst vĂ©gzĆk megszenvednek a TĂșra 100 minden elemĂ©vel.
MarĂłti JĂłzsef nĂ©hĂĄny Ă©ve vette a TĂșrĂĄt, komplett, elĂ©g eredeti ĂĄllapotban. Megvolt rajta a tƱzzomĂĄnc emblĂ©ma, nyomokban lĂĄtszott az eredeti festĂ©s Ă©s a dĂÂszĂÂtĆcsĂÂkok is. A kormĂĄnytokban ott volt az eredeti rendszĂĄm – KM-400 –, merthogy a rĂ©gi idĆkben a jobb azonosĂÂthatĂłsĂĄg Ă©s a tolvajok dolgĂĄnak megnehezĂÂtĂ©se Ă©rdekĂ©ben a rendszĂĄmot beĂŒtöttĂ©k a vĂĄzba. A korĂĄbbi tulajdonos szerint elvĂ©gzett motorfelĂșjĂÂtĂĄst nem ĂĄrtott ellenĆrizni, kiderĂŒlt, hogy a henger talptömĂÂtĂ©se a felömlĆcsatornĂĄnĂĄl nincs kivĂĄgva, tehĂĄt aligha indult volna be a motor.
PadlĂĄstĂĄrlat |
A MarĂłti-gyƱjtemĂ©ny napjainkban fĂ©lszĂĄz magyar gyĂĄrtmĂĄnyĂș motorkerĂ©kpĂĄrt mutat be – raktĂĄron van mĂ©g jĂłval több, egyebek közt egy komplett Jawa-kollekciĂł is. Az elsĆ motort a kilencvenes Ă©vekben vĂĄsĂĄrolta MarĂłti JĂłzsef. A gyƱjtemĂ©ny elĆzetes bejelentkezĂ©s Ă©s idĆpont-egyeztetĂ©s utĂĄn minimum 10 fĆ jelentkezĂ©se esetĂ©n, hĂ©tköznapokon lĂĄtogathatĂł (tel.: 285-6608). EgyĂ©ni lĂĄtogatĂłk a nyĂÂlt napokon kereshetik fel a gyƱjtemĂ©nyt. |
Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen volt a kispolgĂĄri jĂłmĂłd a mĂșlt szĂĄzad negyvenes Ă©veinek vĂ©gĂ©n, fel kell ĂŒlni egy TĂșra 100-asra. LegyĂŒnk nagyvonalĂșak, tĂ©telezzĂŒk fel, hogy a motor jĂĄr alattunk, katonĂĄs kattogĂĄssal reszeli a mikronokat a gyĂșjtĂłgyertya pĂłlusairĂłl, mi meg ott csodĂĄlkozunk a lapos guminyergen fĂ©szkelĆdve, mikĂ©nt lehet majd elindulni. Minden közel van, a kormĂĄny Ă©s a lĂĄbtartĂł is, de ami a legveszedelmesebb, a tĂ©rdĂŒnk szinte elĂ©ri a kormĂĄnyt. A fĂ©kpedĂĄlt csak az talĂĄlja meg, aki lenĂ©z – merthogy sarokkal kell taposni. A vĂĄltĂłkar laposvas elhajlĂÂtva, lenyomjuk, Ă©s rĂĄnt a kormĂĄny, valami lesz. GĂĄzt adunk, jobbra-balra taposva ellökjĂŒk magunkat, Ă©s mĂĄris a gyorsulĂĄs fĂ©lreismerhetetlen jeleit tapasztaljuk. A g-Ă©rtĂ©k megadĂĄsakor kell nĂ©hĂĄny nulla a tizedesvesszĆ elĂ© Ă©s utĂĄn, de mindegy, irĂĄny a horizont. A kĂ©nyelem viszonylagos, egy nagyĂĄruhĂĄzi city-bike lehet, hogy leveri a 100-ast, viszont azt taposni kell, itt meg a „hĂșszas” keverĂ©k rugdossa lefelĂ© a dugattyĂș lankadatlanul. Kanyarban elĂ©g kapaszkodni, Ă©s közben lesni az aszfaltot, nincs-e gödör, felgyƱrĆdĂ©s, mert mĂĄris ugratĂłn Ă©rezhetjĂŒk magunkat az azonnal felĂŒtĆ elsĆ rugĂł Ă©s a sĂĄrvĂ©dĆbe koppantĂł ĂŒlĂ©s miatt. FĂ©k van elöl Ă©s hĂĄtul is, ĂĄm szĂŒksĂ©g esetĂ©n bĂĄtran hasznĂĄljuk a szabad talpunkat.