OlcsĂł? Na, az nem volt – Csepel TĂșra 100

ElkĂ©pesztƑ, hogy mi mindenĂ©rt tudtak lelkesedni eleink. 1947-ben fĂ©l MagyarorszĂĄg leste izgatottan a hí­reket, mikor lehet megvĂĄsĂĄrolni az Ășj 100-as Csepelt. Akkoriban hĂșszezer motorkerĂ©kpĂĄr volt forgalomban, de a hĂĄborĂșnak köszönhetƑen a legfiatalabb is elmĂșlt mĂĄr ötĂ©ves.

Ha vĂ©letlenĂŒl valaki nem tudnĂĄ, a motorkerĂ©kpĂĄrt nem azĂ©rt tartottĂĄk sporteszköznek szĂĄz Ă©vvel ezelƑtt, mert a hasznĂĄlĂłi csupa atlĂ©tĂĄk voltak, hanem azĂ©rt, mert hiĂĄnyzott rĂłluk az indí­tĂłszerkezet. A bĂŒszke tulajdonos csak futott Ă©s tolt, nĂ©ha kifulladĂĄsig, aztĂĄn, ha szerencsĂ©je volt, Ă©s felropogott a motor, gyorsan a nyeregbe huppant, majd bĂŒszkĂ©n elporzott. Felteszem, amennyiben ez í­gy maradt volna, soha nem terjed el a motorozĂĄs, de jött a berĂșgĂłkar mint megmentƑ Ă©s csodaszer egyben. Vagy hetven Ă©vig rugdostĂĄk Ƒseink a kĂ©tkerekƱeket, mire elterjedt az indí­tĂłmotor, közismert, bĂĄr helytelen nevĂ©n az önindí­tĂł.

Mindez arrĂłl jutott eszembe, hogy tulajdonkĂ©ppen a Csepel TĂșra 100-asnak nem berĂșgĂł-, hanem belökƑkarja van, mert a tulajdonos, MarĂłti JĂłzsef nagy elƑszeretettel indí­tja egy kĂ©zmozdulattal. Kinyitja a benzincsapot, kicsit „Ășsztat”, aztĂĄn leguggol a motor mellĂ©, elƑrelöki a kart, Ă©s mĂĄr berreg is a szĂĄzas. És ez nem szí­npadiassĂĄg. A kis Csepel indí­tĂłkarjĂĄt ugyanis a motor orra felĂ© kell mozdí­tani, tehĂĄt elƑrerĂșgni, ami nem termĂ©szetes mozdulat. A kar könnyen mozog, í­gy egy rosszul mĂ©rt rĂșgĂĄs miatt fel is dƑlhet a gĂ©p. Biztosabb a kĂ©zzel fordí­tĂĄs – persze nem ĂĄrt a megbí­zhatĂł szikra.

ForintolĂĄs
Egy Csepel TĂșra 2563 forintba kerĂŒlt 1947 nyarĂĄn.

A szakmunkåsok többsége 110 forintot keresett hetente, tehåt közel félévi jövedelem kellett a megvåsårlåsåhoz.

A vizsgåztatås 20 forintot emésztett fel, az évi adó 60 forintot tett ki.



Ezt a kategĂłriĂĄt libakergetƑnek hí­vtĂĄk a rĂ©giek, amikor mĂ©g voltak a mezƑkön legelƑ libĂĄk, Ă©s motorkerĂ©kpĂĄrral a fehĂ©r gĂĄgogĂłk közĂ© hajtva lehetett egy kis ribilliĂłt csapni. A Csepel TĂșra nevezetes modell, ezekkel a motorokkal indult Ășjra a vilĂĄghĂĄborĂș utĂĄn a motorkerĂ©kpĂĄr-gyĂĄrtĂĄs Csepelen. JelentƑs hagyomĂĄnyokra Ă©pí­thettek, a harmincas Ă©vekben összesen több mint tí­zezer segĂ©dmotoros kerĂ©kpĂĄrt gyĂĄrtott a Weiss ManfrĂ©d Vas- Ă©s AcĂ©lmƱvei Rt. Az utolsĂł vĂĄltozat, a lemezvĂĄzas 100 L 1941-ben jött ki, 98 cm³-es, alumí­niumhengeres motorral, amelynek hĂĄzĂĄban helyet kapott a kĂ©tfokozatĂș, a tank melletti karral kapcsolhatĂł vĂĄltĂł is. A 100 L-bƑl nem sokat adtak el, fontosabb dolgokhoz kellett akkoriban Csepelen az energia Ă©s az anyag: Messerschmitt repĂŒlƑgĂ©pek motorjĂĄhoz, lövegekhez, vontatĂłkhoz. A lemezvĂĄzas tí­pus motorjĂĄt 1946-ban elƑvettĂ©k, Ă©s beĂ©pí­tve egy, a hĂĄborĂșs Ă©vekben tervezett csƑvĂĄzba, prĂłbĂĄlgatni kezdtĂ©k. VĂ©gĂŒl a betekerƑs indí­tĂĄs helyett berĂșgĂłt (mint tudjuk, benyomĂł is) alkalmaztak, a kĂ©zi sebessĂ©gvĂĄltĂĄs helyett pedig lĂĄbvĂĄltĂĄst. Az elsƑ villa is teljesen Ășj tervezĂ©s, ami talĂĄn Török GĂĄbor mĂ©rnök Ă©s Kocsis LĂĄszlĂł technikus nevĂ©hez fƱzƑdik. Az a bizonyos elsƑ villa egyĂ©bkĂ©nt nem az itt lĂĄthatĂł, hamar feladtĂĄk a gyĂĄrtĂĄsĂĄt, mert a dobozszerkezet tĂșl munkaigĂ©nyesnek bizonyult, Ă©s egyszerƱbb, bĂĄr ugyancsak lemezbƑl prĂ©selt konstrukciĂłt vĂĄlasztottak.

Az elsƑ szĂĄz darab Csepel TĂșra 100 1947 ĂĄprilisĂĄban kĂ©szĂŒlt. KĂ©tĂŒtemƱ motorja 3 lĂłerƑs, sĂșlya ĂŒzemanyag nĂ©lkĂŒl 43 kg, a csĂșcssebessĂ©g 75 km/h, a fogyasztĂĄs 1,75 liter szĂĄz kilomĂ©terenkĂ©nt. Az itt lĂĄthatĂł pĂ©ldĂĄny 13340-es motorszĂĄmĂș, tehĂĄt elvileg a 340. pĂ©ldĂĄny. Egy irat szerint 1947. jĂșlius 3-ĂĄn szĂĄllí­tottĂĄk le a 13105-ös motorszĂĄmĂș darabot, ez tehĂĄt valamikor a nyĂĄr vĂ©gĂ©n, az Ƒsz elejĂ©n kĂ©szĂŒlhetett. A korĂĄbbi vĂĄltozattĂłl kĂ©t ponton tĂ©r el, egyik a mĂĄr emlí­tett villa, a mĂĄsik a tank dí­szí­tĂ©se. Eleinte pajzs alakĂș matricĂĄt tettek a benzintartĂĄly kĂ©t oldalĂĄra, majd az 1848-as forradalom centenĂĄriumĂĄra kĂ©szĂŒlve tƱzzomĂĄnc tankemblĂ©mĂĄt csavaroztak fel, de takarĂ©kosan, csak egyet. És persze a bal oldalra. Nem sokĂĄig gyĂĄrtottĂĄk a TĂșra 100-asokat, 1948-ban mĂĄr a hĂĄromfokozatĂș vĂĄltĂłs 100-as Ă©rkezett, majd jött az ĂĄlmok ĂĄlma, a 125-ös!


JĂłl jellemzi a Weiss ManfrĂ©d-gyĂĄr sokoldalĂșsĂĄgĂĄt, hogy a TĂșra 100 szinte valamennyi alkatrĂ©sze a kapukon belĂŒl kĂ©szĂŒlt. BeszĂĄllí­tĂłktĂłl csak gyertyĂĄt, gumit, nyerget, lĂĄmpĂĄt, csapĂĄgyat Ă©s szimeringet vĂĄsĂĄroltak. A gyĂșjtĂłmĂĄgnes elƑállí­tĂĄsĂĄra kĂŒlön ĂŒzemet lĂ©tesí­tettek MĂĄgnesĂŒzem nĂ©ven, ahol egy Bosch mĂĄgnest kĂ©szí­tettek, de nem a kĂ©sƑbb szokĂĄssĂĄ vĂĄlt „követƑ fejlesztĂ©s” (magyarul illegĂĄlis mĂĄsolĂĄs) alkalmazĂĄsĂĄval, hanem szigorĂșan licencdí­jfizetĂ©s ellenĂ©ben. Igaz, a Bosch RĂłbert Kft., a nĂ©met cĂ©g magyarorszĂĄgi leĂĄnyvĂĄllalata akkoriban szovjet tulajdonban volt, a felszabadí­tĂłk pedig nem vettĂ©k volna jĂł nĂ©ven, ha kĂĄr Ă©ri Ƒket.

Motorok Csepel TĂșra 100

GyĂĄrtĂłhelyĂŒl az AutĂł-Traktor nevƱ ĂŒzemcsarnokot jelöltĂ©k ki, amely a mai napig lĂĄthatĂł Ă©pĂŒlet a csepeli rozsdaövezet kellƑs közepĂ©n. KorĂĄbban ott jobbĂĄra harckocsikat ĂĄllí­tottak elƑ, traktort ritkĂĄbban, autĂłt meg csak egyszer, amikor PentelĂ©nyi JĂĄnos ott rakta össze a magyar nĂ©pautĂłnak szĂĄnt Pente 500-at. Az igazgatĂł – pontosabban gyĂĄrvezetƑ, mert a demokrĂĄcia jelekĂ©nt ilyen titulust alkalmaztak – Voith György fƑmĂ©rnök lett, aki aztĂĄn hamarosan ĂĄtkerĂŒlt Szigethalomra, a Csepel AutĂł nevƱ ĂŒzembe, hogy a teherautĂł-gyĂĄrtĂĄsban kamatoztassa tudĂĄsĂĄt, helyĂ©t pedig ĂĄtadta a munkĂĄsosztĂĄlybĂłl több-kevesebb sikerrel kivĂĄlasztott igazgatĂłknak.

Ez egy eredeti hĂĄtsĂł agy
Motorok Csepel TĂșra 100Mint lĂĄthatĂł, a prĂ©selt fĂ©kdob annyira elkopott, hogy egy acĂ©lgyƱrƱt hegesztettek be helyette, de az is elkopott az idƑk sorĂĄn. Egy kĂŒllƑfurat kiszakadva.

Ennyire beteg alkatrĂ©szt mĂĄr nem Ă©rdemes javí­tani, kell keresni egy jobb ĂĄllapotĂș eredetit, vagy elkĂ©szí­teni az egĂ©szet Ășjra



Ahogy a harmincas Ă©vekben is törtĂ©nt, a csepeli motorkerĂ©kpĂĄr-gyĂĄrtĂĄs „ha nincs mĂĄs dolguk, emberek” alapon folyt eleinte. Az ĂșjjĂĄĂ©pí­tĂ©s Ă©s a mĂșlt eltörlĂ©se jegyĂ©ben egy ideig szĂł volt a nĂ©pautĂłrĂłl, de az hamar lekerĂŒlt a napirendrƑl. Minek a nĂ©pnek autĂł? – kĂ©rdeztĂ©k a szovjet elvtĂĄrsak – önmaguktĂłl elƑször –, ha nekĂŒnk mint kĂ©pviselƑjĂŒknek mĂĄr van hivatalbĂłl. így hĂĄt nem lett a nĂ©pnek autĂłja, lett viszont teherautĂłja. De valahogy Ă©rezhettĂ©k, hogy a nĂ©p nem lesz elĂ©gedett a teherautĂłval, Ă©s kapĂłra jött a motorkerĂ©kpĂĄr. OlcsĂł kellett, kis fogyasztĂĄsĂș, egyszerƱ. Itt kapott esĂ©lyt a TĂșra 100, amely keveset fogyasztott Ă©s egyszerƱ volt. OlcsĂł nem, de hĂĄt Istenem, minden nem sikerĂŒlhet rögtön.   

SzĂŒlettek lendĂŒletes tervek rögvest, a hĂĄromĂ©ves terv (1947–1950) havi 1500 motorkerĂ©kpĂĄrt vĂĄrt el a gyĂĄrtĂłl. Ezt a szintet 1959-re Ă©rtĂ©k el. Az egykori szegĂ©nysĂ©g hatĂĄsa mĂĄig Ă©r, mert a felĂșjí­tĂĄst vĂ©gzƑk megszenvednek a TĂșra 100 minden elemĂ©vel.

MarĂłti JĂłzsef nĂ©hĂĄny Ă©ve vette a TĂșrĂĄt, komplett, elĂ©g eredeti ĂĄllapotban. Megvolt rajta a tƱzzomĂĄnc emblĂ©ma, nyomokban lĂĄtszott az eredeti festĂ©s Ă©s a dí­szí­tƑcsí­kok is. A kormĂĄnytokban ott volt az eredeti rendszĂĄm – KM-400 –, merthogy a rĂ©gi idƑkben a jobb azonosí­thatĂłsĂĄg Ă©s a tolvajok dolgĂĄnak megnehezí­tĂ©se Ă©rdekĂ©ben a rendszĂĄmot beĂŒtöttĂ©k a vĂĄzba. A korĂĄbbi tulajdonos szerint elvĂ©gzett motorfelĂșjí­tĂĄst nem ĂĄrtott ellenƑrizni, kiderĂŒlt, hogy a henger talptömí­tĂ©se a felömlƑcsatornĂĄnĂĄl nincs kivĂĄgva, tehĂĄt aligha indult volna be a motor.

PadlĂĄstĂĄrlat
Motorok Csepel TĂșra 100

A MarĂłti-gyƱjtemĂ©ny napjainkban fĂ©lszĂĄz magyar gyĂĄrtmĂĄnyĂș motorkerĂ©kpĂĄrt mutat be – raktĂĄron van mĂ©g jĂłval több, egyebek közt egy komplett Jawa-kollekciĂł is. Az elsƑ motort a kilencvenes Ă©vekben vĂĄsĂĄrolta MarĂłti JĂłzsef. A gyƱjtemĂ©ny elƑzetes bejelentkezĂ©s Ă©s idƑpont-egyeztetĂ©s utĂĄn minimum 10 fƑ jelentkezĂ©se esetĂ©n, hĂ©tköznapokon lĂĄtogathatĂł (tel.: 285-6608). EgyĂ©ni lĂĄtogatĂłk a nyí­lt napokon kereshetik fel a gyƱjtemĂ©nyt.



Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen volt a kispolgĂĄri jĂłmĂłd a mĂșlt szĂĄzad negyvenes Ă©veinek vĂ©gĂ©n, fel kell ĂŒlni egy TĂșra 100-asra. LegyĂŒnk nagyvonalĂșak, tĂ©telezzĂŒk fel, hogy a motor jĂĄr alattunk, katonĂĄs kattogĂĄssal reszeli a mikronokat a gyĂșjtĂłgyertya pĂłlusairĂłl, mi meg ott csodĂĄlkozunk a lapos guminyergen fĂ©szkelƑdve, mikĂ©nt lehet majd elindulni. Minden közel van, a kormĂĄny Ă©s a lĂĄbtartĂł is, de ami a legveszedelmesebb, a tĂ©rdĂŒnk szinte elĂ©ri a kormĂĄnyt. A fĂ©kpedĂĄlt csak az talĂĄlja meg, aki lenĂ©z – merthogy sarokkal kell taposni. A vĂĄltĂłkar laposvas elhajlí­tva, lenyomjuk, Ă©s rĂĄnt a kormĂĄny, valami lesz. GĂĄzt adunk, jobbra-balra taposva ellökjĂŒk magunkat, Ă©s mĂĄris a gyorsulĂĄs fĂ©lreismerhetetlen jeleit tapasztaljuk. A g-Ă©rtĂ©k megadĂĄsakor kell nĂ©hĂĄny nulla a tizedesvesszƑ elĂ© Ă©s utĂĄn, de mindegy, irĂĄny a horizont. A kĂ©nyelem viszonylagos, egy nagyĂĄruhĂĄzi city-bike lehet, hogy leveri a 100-ast, viszont azt taposni kell, itt meg a „hĂșszas” keverĂ©k rugdossa lefelĂ© a dugattyĂș lankadatlanul. Kanyarban elĂ©g kapaszkodni, Ă©s közben lesni az aszfaltot, nincs-e gödör, felgyƱrƑdĂ©s, mert mĂĄris ugratĂłn Ă©rezhetjĂŒk magunkat az azonnal felĂŒtƑ elsƑ rugĂł Ă©s a sĂĄrvĂ©dƑbe koppantĂł ĂŒlĂ©s miatt. FĂ©k van elöl Ă©s hĂĄtul is, ĂĄm szĂŒksĂ©g esetĂ©n bĂĄtran hasznĂĄljuk a szabad talpunkat.