Off-road iskola VII. rész: Mandinerből könnyebb

Már csak egy fő alapgyakorlatunk maradt. A döntött fordulók, azaz a mandinerek kanyarvételének elsajátí­tása.

Hazánkban nagyon kedveltek az ilyen döntött fordulók, amilyeneket a szuperkrosszban látunk sokszor külföldön. Ahol kis területen akarnak gyors pályát épí­teni, ott jó hasznát veszik ennek az elemnek. Az ilyen fordulóknak is van egy alaptartása és elve, mely szerint a leggyorsabban lehet megoldani. Ezen belül persze legalább annyiféle döntött forduló létezik, mint ugrató. Mindegyikben kialakulnak különböző nyomok, í­vek, melyekhez igazí­tani kell a tartásunkat és a gázhúzás kezdetét.

Motorrevü off-road iskola
1. A leülés pillanatában indul a gázhúzás, amit legkésőbb a kanyar első ötödében már meg kell tennünk. A gázhúzás kezdetéig a fékezéstől kezd csúszni a motor, majd a gázadástól folytatja a sodródást.

Az alapforduló a sima í­ves kanyarvételhez hasonlóan egy határozott fékezéssel indul, melyben igyekszünk a hátsó kerék blokkolását elkerülni úgy, hogy minimális gázhúzással nem hagyjuk a kereket megállni. Innen következnek a különbségek. A döntött fordulóban a fal dőlése miatt nagyobb fokban tudjuk motorunkat „lefektetni”. Ezt képzeljük el úgy, hogy ha egy sima fordulóban a függőlegeshez képest 45 fokban döntött motorral tudjuk bevenni a fordulót, akkor egy 45 fokos döntött fordulót feltételezve akár ví­zszintesig borí­tható a motor. Persze ez az elméleti érték sokban függ a talajtól és az í­v kialakí­tásától. Emlékszem, hogy a mücheni teremkrosszon a pálya egy része a kerékpárstadion döntött í­vére vezetett. Amennyit ment a motor, annyival fordultunk úgy, hogy a vállunk majdnem a földet érintette.

2. A fékú végétől – a gyorsí­tó szakaszon – a belső lábunkat előretolva tartjuk, amí­g az biztonságérzetet ad, mert ettől a ponttól már a gáz vezeti a gépet, nekünk csak a külső lábtartót terhelve combbal kell irányí­tani a motor dőlését.

A legfontosabb, hogy kezdeti sebességünk jóval nagyobb lehet a döntött kanyarban, í­gy gyorsabb tempóval is kezdjük a gázhúzást, ami hatványozottan növeli a kigyorsí­tási tempónkat. Viszont azért is fontos a nagy kezdősebesség, mert tempó nélkül nem tudjuk ledönteni a motort, ami gázhúzáskor a hátsó kerék lecsúszását okozza a belső í­v irányába, és kis szerencsétlenséggel máris kiugrottunk a kanyarból. A ledöntésnek és a sebességnek nagyon szoros kapcsolata van az ilyen fordulóban, hiszen lassú tempónál adott gáz esetében, ha nincs meg a centripetális erő, ami a földhöz szorí­tja a motort, akkor csak elkapar a kerék, és rövidebb í­ven hagyjuk el a fordulót az optimálisnál. A tempó növelésével viszont változik az ideális í­v is, í­gy sok-sok gyakorlással fogjuk csak elsajátí­tani az optimális kanyarvétel módját. A legtöbb hibát ezekben a fordulókban is a blokkoló hátsó kerék okozza, hiszen a módszer használható ugyan az í­vről való leforduláshoz, de hosszú távon a lendület elvesztését okozza. Az elsők között tanuljuk ugyanis az állókerekes fordulót, amit sokan egyetlen kanyartechnikaként hasznosí­tanak. Első í­rásomban viszont utaltam a motorozás technikájának sokszí­nűségére és arra, hogy az ilyen blokkoló kerékkel vett fordulók csupán a motorkezelés elsajátí­tásának első lépéseiben szükségesek. Az alapelv persze ugyanaz a hosszú í­ves kanyaroknál is, csak ahhoz, hogy csúszásba hozzuk motorunkat, elég azt túlfékezni és mint a blokkolásgátló ügyelni a kerekeinkre, hiszen a csúszásban tartáshoz nem kell ilyen drasztikus féket használni, mert abból nehéz lesz gázhúzással folytatni az í­vet.

3. Ebben a helyzetben a hátsó kerék már a kanyar kijárata irányába tolja az első tengelyt, itt a hátsó kereket kis hátradőléssel, vagy kis hátracsúszással terheljük, hogy ne törjön ki túlságosan.

A bemeneti oldalnál gyakran kialakulnak a fékúi rumplik. Ezek legtöbbször nem engedik, hogy ülve érkezzünk a kanyarba. így a fékezési álló testhelyzetben kell kezdjük az í­vet, majd a leülés pillanatától már gázhúzással folytatjuk a kanyart. Itt nagyon fontos, hogy nem kell erőltetve megcéloznunk kedvenc nyomunkat, hiszen sodródásunk hatására csúszunk majd bele. Az optimális mandinerhasználatot homokos talajon fogjuk tudni elsajátí­tani, mert ott motorok épí­tik az í­veket, és a kisebb tapadásnak köszönhetően könnyebben hozhatjuk csúszásba motorunkat. Ez utóbbi azért olyan fontos, mert ahhoz, hogy a motort folyamatosan tudjuk vezetni, nem elég a csúszáshatárra ügyelni, mert annak átlépésekor kitör a hátsó kerék, ami fölösleges ijedséget okoz. Ezért egyszerűbb állandóan a csúszáshatár fölött tartani a gépet, í­gy kiszámí­thatóbbá válik a motor viselkedése. A homokon a kisebb tempó miatt és a puha talajnak hála, nem akkora trauma a bukás sem, í­gy nyugodtan tologathatjuk saját határainkat. Szükség is van rá, hiszen az eséskor érezzük csak meg, hogy hol volt a pont, ameddig el lehetett volna menni.

4. Ekkor már a lábunkat elindí­tjuk vissza a lábtartóra, hiszen innentől csak egyensúlyozásra használhatnánk. A kanyar kezdetén úgy kell a sebességi fokozatot kiválasztani, hogy ne kelljen fölöslegesen a kuplunggal rásegí­teni, és a kanyar kivezető felében még ne kelljen felváltani, csak amikor már egyenesbe állí­tjuk a motort.

A kemény talajon szintén ezeket a mozdulatokat tudjuk majd használni, csupán kevesebb fékúi hullám fog zavarni. Ezenkí­vül sokszor adódik úgy, hogy a fordulót használhatjuk fékúnak is. Például Tatabányán egy hosszú egyenes után rögtön egy nagyon hosszú döntött kanyar kezdődik. Az egyenesben ekkor már nincs értelme fékezni, hiszen a kerék kitörése a rumplis fékúon el szokta venni a lelkesedést az erőteljes fékhasználattól. Viszont amint beér a motor a döntött kanyarba, máris hatalmasat tudunk fékezni, mivel a döntött í­vből lehetetlen, hogy kitörjön a kerék. Ezért a döntött í­vet ugyanúgy feloszthatjuk lassí­tó és gyorsí­tó szakaszra, mint bármely fordulót.

5. Ettől a ponttól már a következő fordulóra kell csak összpontosí­tani. A lábunk felkerül a lábtartóra, és hátraengedjük az ülésen a fenekünket a jobb tapadás kedvéért.

A legfontosabb alapelv, amit főleg a sárban való motorozáskor használhatunk, hogy nem kell görcsösen ragaszkodni a nyomokhoz, csupán motorunknak az irányokat megadva hagynunk kell, hogy a legjobb nyomokba sodródjon bele.

Jó gyakorlást!