Off-road iskola VI. rész: Mélynyomos kanyarok

Az eddigi gyakorlatok elsajátí­tásával már élvezhető sebességgel róhatjuk köreinket kedvenc pályáinkon. Ekkor szokott eljönni az ideje, hogy más, rangos terepre is ellátogassunk

Hazánkban bevett szokás, hogy ha esik az eső, akkor nem megyünk motorozni, mert tönkretesszük a pályát és a motor is jobban amortizálódik. Viszont száraz pályán meg nem alakulnak ki azok a nyomok, amik használata nélkül nem fogjuk élvezni a nehéz pályákat. Külföldön a folyamatos öntözésnek hála, a kanyarokban és sokszor az egyenesekben is mély vágányok alakulnak ki. Ezektől nem kell megijedni. Először is nem kell tartanunk a sártól és a homokos pályáktól. Egy-két trükk bevetésével és sok gyakorlással máris nem akadályként, hanem segí­tőként fogjuk látni a mély fordulókat.

A határozott fékezéstől hagyjuk csí­pőnket előre csúszni, közben arra ügyelve, hogy ne blokkoljon a hátsó kerék

Az alaptartások hasonlók az állókerekes fordulónál használatoshoz. A fékú itt is, mint mindig egy gyorsí­tó szakasz után egy kis hátsó fékezéssel kezdődik, majd első fékkel következik a nagy fékezés úgy, hogy a hátsó kerék ne blokkoljon!

A kanyar bejáratánál már külső térddel elkezdjük ledönteni a motort, miközben belső lábunkat szorosan a motor oldalának feszí­tve előre toljuk. Ekkor elkezdhetjük folyamatosan húzni a gázt is, hogy a kanyarkezdő sebességünk elegendő legyen

Nagyon fontos a hátsó kerék forgásban tartása, amit a visszaváltás közben folyamatosan kiengedett kuplunggal érhetünk el. Minimális gáz még a kanyar irányába haladáskor is kell, hogy legyen, ezzel kiküszöböljük, hogy „szögletes” fordulót csináljunk. Nagyon fontos továbbá, hogy ne pontosan a nyomba célozzuk a kereket, hanem kissé beljebb kezdjük a kanyart, majd hagyjuk belesodródni motorunkat a nyomba, í­gy hamarabb tudjuk kezdeni a gázhúzást, mert nem kell attól tartani, hogy a hátsó kerék kilép a nyomból.

Itt már a gázhúzásé a főszerep. Arra kell vigyázzunk, hogy ne erőből tartsuk a kormányt, a kanyar ezen szakaszában már csak utazzunk.

Szintén nagyon oda kell figyelni, hogy a nyomba nem felsőtesttel húzzuk be a motort, hanem ez is, mint minden mozdulat, a csí­pőből induljon. A térdünkkel tudjuk bevezetni tehát a motort a nyomba, miközben a belső combunk ráfeszül a hűtőspoilerre és egyenesen előre tartott lábszárral kezdjük a gázhúzást. Ha kellő kanyarsebességre teszünk szert, akkor már nem a nyom belső oldalát fogja köszörülni a hátsó kerekünk, hanem a centripetális erőnek köszönhetően a nyom oldalának feszül, és engedi, hogy hatalmasat gyorsí­tsunk!

Ekkor már nyugodt szí­vvel lehet a maximálishoz közelí­tő gázt adni, hiszen a motor „ráfekszik” a nyom oldalára.

A ví­zszintes talajon csak 1 G erő, ami nyomja a motorunk kerekét a földre, viszont kanyarban a sebességünktől függően 2-3 G terhelés is érhet minket! Ekkor elméletileg két-háromszoros gyorsí­tást is elérhetünk!

Innen szinte egykerekezve repülünk ki a fordulóból. Ez az a pont amikor a külső térddel még kisebb í­vre parancsoljuk motorunkat, í­gy az a következő pillanatban már ismét függőleges helyzetbe kerül

Persze nem ez lesz az első, amit észre kell vennünk. Első időben csak a helyes tartás, és a ledöntött motor szokása lesz a feladat, majd hosszú hetek gyakorlása után fogunk ténylegesen jó gázzal menni a kanyarban. A mély nyomos fordulókkal a legnagyobb probléma az szokott lenni, hogy az oda vezető ú is nagyon ki van rumplisodva, ezzel megnehezí­tve a lendületes kanyarkezdésünket. Ilyenkor igyekezni kell a fékú végén a leülés pillanatát a gázhúzás kezdetével összehangolni, hogy jó kezdősebességgel érkezzünk (és ledöntött motorral) a kanyarba. Mint minden fordulóban, itt is fontos, hogy a nyom végéhez közeledve már a motort is el kell kezdeni felállí­tani. Nagyon rosszul néz ki ugyanis, ha jó tempóval, ví­zszintesre fektetett motorral hagyjuk el a biztos nyomot. Láttam már ilyen próbálkozást…

Innen már csak a következő fordulóra kell koncentrálnunk és igyekezni kell, hogy az első kerék ne emelkedjen 30 cm-nél magasabbra a gyorsí­tásnál, mert úgy a motor inkább a hanyatt esésre dolgozik minthogy előre haladjon.

Mivel a térdünkkel döntöttük le a motort, a visszaállí­tásnál is rá kell hagyatkoznunk. Kanyarból kifelé kis térdmozdulattal rövidebb í­vre kényszerí­tjük a motort, í­gy a gázhúzással közösen már függőlegesen álló motorral hagyhatjuk el a nyomot. A következő túrán a mandí­neres fordulókba kóstolhatunk bele. Addig is kihasználni a rossz időt a homokos, sáros pályák látogatására!