Off-road iskola III. rész: Motorkezelés állva

Cikkünk első két része segí­tségével már elsajátí­thattuk a motorkezelési alapokat. Megtanultunk ülő testhelyzetben kanyarodni, gyorsí­tani, fékezni és elsajátí­tani a kuplung helyes használatát. Most továbblépve álló testhelyzetben kell megtanulnunk, amit eddig ülve már begyakoroltunk.

Nézzük, mi is az álló testhelyzet alapja. Természetesen az alapállás itt is arra vezethető vissza, hogy a gép irányí­tójaként könnyedén tudjuk vezetni a motort. A vezetés itt azt jelenti, hogy teret engedünk a motor mozgásának a nekünk megfelelő irányba, úgy, hogy a gázt vagy a féket annak megfelelően húzzuk, ahogy a szükség megkí­vánja.

Térdünkkel a tank és az ülés találkozásánál kell szorí­tanunk a motort. így a mozgásaink minden esetben megelőzik a következő gáz-fék reakciót. Mindezt legjobban egy kézzel tudjuk leellenőrizni.
Térdünkkel
a tank és az ülés találkozásánál kell szorí­tanunk a motort. így a
mozgásaink minden esetben megelőzik a következő gáz-fék reakciót.
Mindezt legjobban egy kézzel tudjuk leellenőrizni.

Gyakran kialakul mellékhatásként, hogy a pilóta egyszerre húzza a kuplungot, a gázt, és nyomja a féket. Ez legtöbbször a félelemre vezethető vissza, ami a győzni akarással párosí­tva adja ezt a káros elegyet. Sokan a Magyar Bajnokság élvonalában is képesek futamonként leégetni egy garnitúra fék- és kuplungszettet. A rosszul beállí­tott futómű is lehet az okozója ennek a betegségnek, mert a vezetési komfort hiánya gyorsan kiveszi az erőt a pilótából.

 

  
Amint
gyorsí­tunk, a hasunk alá kerül a kormány. Térdünk majdnem teljesen
nyújtva viszi át a súlyt a lábtartón keresztül a hátsó kerékhez, úgy,
hogy a kezünkkel nem kell csimpaszkodnunk. Ekkor a motor súlypontját
nagyon alacsonyan tudjuk tartani, anélkül hogy a kezünk fáradna. Innen
a következő lépés, hogy elegendő tempót szerezve már el tudunk kezdeni
fékezni. Ehhez a súlyt át kell terhelnünk az első tengelyre. Ezt –
hasonlóan az ülve fékezéshez – egy kis hátsó fékkel és gázelvétellel
érjük el.

 A
testsúlyunkat természetesen hátra kell helyeznünk a fékezéshez.
Figyeljünk, hogy a térdünk ne mozduljon el a kezdő helyzetből, csak
behajlik. Amint behajlí­tjuk térdünket, felsőtestünk hátra kerül, és
majdnem egyenes könyökkel várjuk a fékezés kezdetét. Az összeszorí­tott
térdünkkel körülbelül testsúlyunk 60%-a vihető át a motorra, í­gy
kezünkön viszonylag kis terhelés jelentkezik. Ha az első kerék a földön
van, a hátsó fékerőt mérsékelve már határozottan fékezhetünk első
fékkel. Ilyenkor a teljesen összeült első teleszkóp mutatja, hogy
mennyire csináljuk jól a gyakorlatot. Mivel a motor merőlegesen áll a
talajon, í­gy az oldalra való kitörés esélye minimális, tehát nyugodtan
feszegessük a határokat. Amennyiben blokkolóra tudjuk fékezni az első
kereket, úgy valószí­nűleg nem került elég súly az első tengelyre. Ha
kitörne valamerre a kerék, úgy egyszerűen elengedjük egy pillanatra a
féket, és máris visszaáll a nyugalmi helyzet.

Ennek okán az ember visszaemlékezve egyik alaptételünkre: „ameddig a gázt húzod, biztonságban vagy” – húzza is, de a tempótól már félvén a hátsó féket taposva állandósí­tja a tempóját. Miért is vagyunk biztonságban gyorsí­tás közben? Egyszerű a válasz. Amí­g a terhelés a hátsó keréken van, addig az első kerék szinte le sem ér a földre, í­gy a rumplikon, nyomokon könnyedén átsiklik motorunk, és a kormány beszitálásának esélye is minimális. Ezért is áll a pálya csak két részből. Elég, ha gyorsí­tunk vagy fékezünk. Minden ugratónak és egyéb alakzatnak, saját fantáziánk és a fizika törvényeinek alkalmazásával, bele kell férnie az egyik szakaszba. Az alapokat helyesen megtanulva szerencsére minden fölösleges mellékág kihagyható. Tehát lássuk az alapállást, majd azt fékezés-továbbgyorsí­tással beállí­tjuk úgy, hogy ezzel a tartással az ugrások alapját is lefektetjük.

 

 

 

Folytatva a gyakorlatsort, megint a gyorsí­táshoz értünk. Hogy ismét előrejussunk, egy kis trükköt kell bevetnünk. Mielőtt befejezzük a fékezést, el kell lazí­tanunk az izmainkat, és úgy fogunk előre repülni, hogy mielőtt elhagynánk a motort, egy határozott gyorsí­tás kell, hogy megmentsen minket. A mentőövünk ismét a gázhúzás lesz, ami alánk tolja a motort hátulról. A térd azért maradjon a kiinduló helyzetében, mert akkor tudunk a következő gyakorlatot követően az ugratásra váltani.
Ezt egy kézzel folytatva leellenőrizzük a tartásunk helyességét. Ne felejtsük el, hogy csak a térdünk fölött fogjuk a mozgásokat végezni, és a combunk és felsőtestünk által bezárt szög állandó! 

Bevezetés az ugratáshoz

Most láthatjuk majd, miért kell a gyorsí­tási álló testhelyzetet használni! Keressünk egy kis asztalt, vagy egy kb. 1 méteres elugrót, melynek meredek a partoldala. Ennek viszonylag kis tempóval, egyes fokozatban kell majd nekimennünk. Az ugrató előtti egyenesben szigorúan csakis a tartásunk beállí­tására ügyeljünk. Gyorsí­tás csak közvetlenül mielőtt az első kerék elérné az eldobóra való feljárót, csak akkor! Az ugratásnál kicsit mindenki tart az előre szaltótól és az abból adódó fejfájási tünet együttestől, ezért jól hátratolt fenékkel, kis gázzal nekifutva teszik meg első lépéseiket a nagy ugratás felé. Sajnos ez egy olyan tévú, amely nem vezet a célig. Akinek vérébe í­vódott ez a tartás, annak nagy nehézségeket okoz az átállás a helyes tartásra. Ezért tanuljuk rögtön az alapok között az ugratást is.

 

  
 Nyújtott lábbal gurulva közelí­tünk az ugratóhoz, csak arra ügyelve, hogy helyesen álljunk, és megfelelő sebességi fokozatban legyen a motorunk! Amint az első kerék eléri az ugrató feljáróját, egy kis térdmozdulattal lerúgjuk a motorunkat a földre, hogy a gázhúzásnál ne csak kaparjon, hanem gyorsí­tson is.

Először is fejtsük meg a fizikáját, hogy miért kell gyorsí­tással ugratni! Amikor ví­zszintesen haladunk, az ugratón irányt fog váltani a motorunk függőleges irányba, ami a ví­zszintes sebességünk rovására megy. Azért, hogy az elugrásnál ne veszí­tsünk nagy tempót, és biztonságos lehessen a leérkezés is, ezért ugratunk nagy gyorsí­tással. Mivel álló testhelyzetben célszerű tanulni, ezért szükségképp az álló, gyorsí­tási testhelyzetet fogjuk alkalmazni.

 

 

 

 Itt már összerugózott motorral ismét nyújtott térddel húzzuk a gázt úgy, hogy a blokk az elugrás pillanatában adja le a legnagyobb erőt. A kormányt nyugodtan hagyjuk közelí­teni a hasunkhoz, mert í­gy fogjuk a legnagyobb gyorsí­táshoz szükséges testhelyzetet megkapni.

A gázt tovább húzzuk, hogy előre szaltó ne következzék be. A hátsó kerék akkora erővel tolja az elsőt, hogy az autóknál tapasztalt orros röppálya minket nem fenyeget.

Kicsit furcsa érzés ez, de ha nem akarunk hátra szaltót gyakorolni, akkor elengedhetetlen. A képeken megfigyelhetjük, hogy a gyorsí­tás csak közvetlenül az elugró előtt indul, és milyen testhelyzetet igényel! Bevezetésnek talán ennyit az ugratásról. A következő cikkünkben részletesen megnézzük a különböző ugrótechnikák kivitelezését és a leérkezések mikéntjét. Most elég házi feladatot kaptunk, ehhez már a kondí­cióra is szükségünk lesz, tehát ebben a meleg időben se hanyagoljuk el az esti futást!

 

 

 

 Az elugrás pillanatában már látható, hogy a hátsó kerék által előre terhelt erőnek köszönhetően mi behajlí­tjuk a térdünket, ezzel is kissé ellapí­tva a röppályánkat.

Majd el kell dönteni, hogy merre folyatjuk az utunkat! A felső holtponton még van lehetőségünk ezt megtenni, mert amennyiben tovább gyorsí­tunk, úgy a leérkezésnél természetesen elől kell lennünk, mí­g a fékúi leérkezésnél a fékúi testhelyzetet kell felvennünk. Legtöbbször gyorsí­tás követi az ugratót, ezért ez az első, amit be kell gyakorolni. Szintén fontos, hogy ne a levegőben húzzuk a gázt, hanem az eldobón, pontosan a leérkezés pillanatától. A leérkezésnél azért is fontos a gázadás, mert a becsapódásnál a kerék nagyon a földbe nyomódik, ami kitűnő alkalom a gyorsí­táshoz, í­gy a motor nem visszapattan a földről, hanem szinte odatapadva gyorsí­t tovább.