Motorral a sorok között

Nemrég egyik barátnőm olyan forgalmi szituációról kérdezte a véleményem, amely valószí­nűleg nap mint nap előfordul mindannyiunkkal, és miután viszonylag új rendelkezés szabályozza, a helyes választ az ominózus kérdésre nem is olyan egyszerű megadni. Pedig látszólag egyértelmű a 2010. január 1-jétől hatályos új szabály. Miután autóban ülve magam is sokat morfondí­rozom azon, hogy ezt az előí­rást hogyan kellene a hétköznapokban alkalmazni, érdemes felidézni néhány összefüggést.

A következőről van szó: A személygépkocsi vezetője egy kétszer egy forgalmi sávos útesten, a kereszteződésben piros lámpánál megáll. Amí­g a szabad jelzésre várakozik, arra lesz figyelmes, hogy tőle jobbra, az autója mellett egy kerékpáros elhalad, és amikor a gépkocsi vezetője – korábbi irányjelzésének megfelelően – jobbra kis í­vben kanyarodni kezd, a kerékpáros – kvázi elsőbbségi jogával élve – tovább akar haladni egyenesen, elvárva az autó vezetőjétől, hogy az elengedje őt. „Mit kell ilyenkor tennem?” – hangzott a kérdés. Miután barátnőm látta, hogy a kerékpáros mire készül, elengedte őt, de nem volt biztos abban, hogy a bringásnak igaza volt, vagyis abban, hogy neki feltétlenül elsőbbséget kellett adnia a kétkerekűnek. Mielőtt Önök felteszik a kérdést magukban, hogy ez hogy jön a motorosok közlekedéséhez, engedjék meg, hogy idézzem azt a rendelkezést, amely éppen erről a szituációról szól. 

A KRESZ 36. § (12) bekezdése szerint, ha a járműveknek úkereszteződésben, úszűkületekben, szintbeli vasúi átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állniuk – előresorolás céljából – motorkerékpárral, illetve segédmotoros kerékpárral az álló járművek mellett vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az útest szélén, az álló járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha

a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és

b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák.


Már a fent idézett rendelkezés alkalmazási köre is problémákat okozhat. Milyen utakon irányadó? A 36. § a párhuzamos közlekedésre vonatkozik, ezért logikus lenne a következtetés, hogy a (12) bekezdés is csak párhuzamos közlekedés esetén irányadó. (Emlékeztetőül: párhuzamos közlekedésre alkalmas az útest, ha azon az azonos irányú forgalom számára két vagy több forgalmi sáv van kialakí­tva.) Most hirtelen nem sok érv jut eszembe annak alátámasztására, hogy a fent idézett rendelkezés párhuzamos közlekedésre nem alkalmas útesten is irányadó lehet (ha csak például az nem, hogy nem nagyon tudok olyan kereszteződésről, ahol a szintbeli vasúi átjáró párhuzamos közlekedésre alkalmas útesten [vagyis többsávos úon] helyezkedik el). Mégis – ha eltekintek a fent idézett „korlátozó” értelmezést alátámasztó érvtől – nem sok indokot tudnék annak alátámasztására, hogy miért ne lehetne alkalmazni a (12) bekezdést a kétszer egy forgalmi sávos úra. Hogy melyik álláspont lesz a „nyerő”, azt a jogalkalmazás dönti el. Kénytelen lesz, miután a jogalkotó nem rendelkezett teljesen egyértelműen.

A rendelkezés célja nyilván az egy nyomon haladó járművek gyorsabb előrehaladásának biztosí­tása volt, olyan forgalmi helyzetekben, ahol a nem egy nyomon haladó járművek továbbhaladni nem tudnak, de ez még nem ok arra, hogy a motorosok és kerékpárosok is ugyaní­gy járjanak. A KRESZ idézett rendelkezése szerint mindegy, hogy mi az a forgalmi ok, ami miatt a járművek megállnak, az a három forgalmi szituáció, amit a KRESZ nevesí­t, csak példálózás.

Abban, hogy milyen irányból hajthatják végre ezt a manővert, a KRESZ különbséget tesz motorosok és kerékpárosok között. Motorosok (ideértve a segédmotoros kerékpárok vezetőit is) balról és jobbról egyaránt elhaladhatnak a járművek mellett, kerékpárosok ugyanezt csak jobbról tehetik meg.

A KRESZ rendelkezése egyértelmű abból a szempontból, hogy az egy nyomon haladó járművek vezetőinek csak az álló járművek melletti elhaladást teszi lehetővé. Saját tapasztalatom az, hogy a motorosok hajlamosak ezt a szabályt „kiterjesztően” értelmezni, és önmagukat a forgalom egyszerű lelassulása esetén is felhatalmazni arra, hogy a járművek között elhaladjanak. A gond ezzel az értelmezéssel az, hogy az egyébként szabályosan közlekedő jármű vezetőjének ilyen forgalmi helyzetben – tehát nem álló, hanem lassan haladó járművek esetén – nem kötelessége felkészülni a járműveket ilyen módon előző motoros vagy kerékpáros felbukkanására. Ha tehát például az autós oldalirányú kormányzásba kezd, a saját sávján belül maradva – akár csak egy csatornafedlap kikerülése érdekében –, és emiatt a motorossal (kerékpárossal) összeütközik, az egy nyomon haladó jármű vezetője nem hivatkozhat arra, hogy ő a (12) bekezdésben foglalt lehetőséggel szeretett volna élni.

A (12) bekezdésben foglalt manővernek feltételei vannak, méghozzá kettő: Az a) pontban foglalt feltétel látszólag egyértelmű: ha az adott helyen nem lehet elférni, akkor nincs előresorolás. Én azonban láttam már olyan motorost, aki már-már a fizikai határokat feszegetve igyekezett átnyomulni az álló járművek között, amitől aztán bármilyen kulturált autós arcáról lehervad a mosoly. Az összekarcolt autó ugyanis nem fér bele ebbe a pontba, és véleményem szerint az sem várható el az autósoktól, hogy látva a visszapillantó tükörben a kétkerekű érkezését, elkezdjen „helyezkedni”, hogy utat engedjen a másiknak. A b) pont értelmezésével elérkezünk a barátnőm által feszegetett kérdéshez. Na meg persze a már sokszor kivesézett akadályozás fogalmához.

Akadályozni a KRESZ alkalmazása során annyit tesz, mint a közlekedés más résztvevőjét annak szándéka szerinti menetében, mozgásában, továbbjutásában gátolni, hátráltatni, a célzottól eltérő közlekedési magatartásra kényszerí­teni. Talán emlékeznek még a zavarás-akadályozás-veszélyeztetés hármasára, és arra az érvelésre, hogy a három kifejezés ebben a sorrendben erősödő intenzitású. Ez alatt azt értem, hogy aki zavar, az még nem akadályoz, és aki akadályoz, az nem veszélyeztet. Itt és most mindebből az az érdekes, hogy a zavarás a motoros (kerékpáros) részéről még „belefér” az adott forgalmi szituációba, az akadályozás már nem. Az indexet látva tehát a kerékpáros/motoros nem vehet fel olyan pozí­ciót, amivel az irányjelző autóst az eredeti kanyarodási szándéka kivitelezésében megakadályozza. El kell tehát engednie, és csak azután haladhat tovább.