Moto Morini Scrambler 1200

A Moto Morini egy új gyárral, átalakí­tott modellekkel és friss lendülettel tér vissza. Öt évvel az utolsó teszt után a Motorrad kipróbálhatta a felújí­tott Scrambler 1200-at a Genova körüli izgalmas hegyi utakon.

Gaz csábí­tó, igazi szí­vtipró, szép szőke herceg. Nem, nem George Clooney-ról beszélünk, hanem a Moto Morini hatalmas 1200-as motorjáról. Nagy örömmel fedeztük fel ismét sokéves önmegtartóztatás után. „Kell, kell, kell“, mantrázza az érzelmekért felelős jobb agyfélteke már néhány kilométer után. Nem csoda, hiszen az ultra rövid löketű motor fújtat és szörcsög, reng és mennydörög, és olyan élvezettel ugrik meg a gázra, olyan lenyűgözően pörög fel, amit ritkán látunk kéthengereseknél.

 

 

Az erőforráshoz hasonlóan vagány az egész motor fellépése. A Morini első Scrambler 1200-asa 2009-ben került a piacra, és széles bütykös abroncsaival, két filigrán végdobjával és a Verlicchi váz szép hegesztési varrataival igazán rámenős motor volt. Koncepciója ma minden eddiginél jobban illik az idők szelleméhez, hiszen az offroadbeütésű naked bike-ok egyre népszerűbbek.

 

Ha ez még nem lenne elég: 11-féle szí­nben rendelhető, amelyek mindegyikéhez négy váz- és motorfényezés választható, valamint háromféle üléssel kombinálható – ami megkönnyí­ti a customizálást, és szintén igen divatos.

 

ítalakí­tva: a Morini Scrambler az Öhlins rugós tag és az anti-hopping kuplung mellett bőrtáskát is kapott.


A Scrambler debütálása óta eltelt öt évben a Moto Morini mozgalmas időket élt át csőddel, árverezéssel, újraindulással és költözéssel a Bologna melletti székhelyről egy Milánó közelében, Trivolzióban lévő kisebb gyárba. Úgy tűnik, a tradicionális márka itt végre nyugalomra lel. A cég vezetői, Sandro Capotosti és Ruggeromassimo Jannuzzelli – korábbi bankár, illetve kiadóigazgató – 25 alkalmazottjukkal fokozottabban figyelnek a modellek műszaki felszereltségére, és igyekeznek új vevőket megnyerni. A Motorrad szerkesztősége épp ezért kapta az exkluzí­v meghí­vást, hogy egy Genova körüli kiránduláson felújí­tsa a Scramblerről szóló emlékeit.

 

Amelynek a cikk elején már méltatott V2-esét újrahangolták, ami állí­tólag jobb fogyasztást eredményez majd. A motor most jobban indul, eltűnt a 3000/min körül tapasztalható teljesí­tményvisszaesés, a motor kevésbé durván veszi a gázt, még ha időnként fel is emelkedik az első kerék. A V2-es általánosságban alacsony fordulaton harmonikusabbnak tűnik, mént régen, anélkül, hogy bármennyit is veszí­tett volna túláradó pörgősségéből.

 

A Scramblerben mindig is a hatalmas, 1200 cm3-es V2-es erőforrás volt a legjobb dolog – és ez most sem változott. Szokatlan a hengerek 87 fokos hengerszöge és a különleges pörgősség is

A jobb menettulajdonságokhoz az anti-hopping kuplung is hozzáteszi a magáét, és fékezéskor hatékonyan meggátolja a hátsó kerék pattogását. Erre szüksége is van a Scramblernek, hiszen akármilyen szexin néz ki a Metzeler Karoo 3-abroncsokkal – aszfalton ez a gumi bizony nem csupa öröm. Bár jobban viselkedik, mint a korábban alkalmazott Karoo 2, de a durva bütykös profil miatt a motor kanyarban nagyon bizonytalan és tésztás.

 

###

 

Aki túlságosan nagyot fékez, az jobb, ha gyorsan elengedi a fékkart, mert ilyenkor blokkolhat az első kerék; a Scramblernek ugyanis még nincs ABS-e. Alapvetően viszont jók a Brembo fékek, csak valamivel kisebbek és már nem olyan ultra brutálisak, mint a legelső modellnél.

 

 

A Genova környéki – meglepetésünkre szinte teljesen üres – magaslati utakon a Scrambler jó terepet talál, keskeny szakaszok váltakoznak nagy í­vű kanyarokkal és hosszú egyenesekkel. Az üléspozí­ció kényelmes, a futómű jól reagál, és az 50-es Marzocchi villa mellett az Öhlins rugós tag is teljes mértékben állí­tható. És persze a csodajó erőforrás – ezekkel már lehet mit kezdeni.

Ha nem lennének ezek a nyavalyás bütykös gumik. Ugyanis a kormányzási pontosság, a visszajelzés és a tapadás távolról sem olyan, mint amilyen az adottságok alapján lehetne. Aki az erőforrás és a futómű által kí­nált elképesztően élvezetes motorozást várja a Morinitől, az inkább válassza a gyár által alternatí­vaként felkí­nált Metzeler Tourance abroncsokat. Bár ezek nem néznek ki olyan látványosan, de a Scrambler sportos motorhangolása amúgy sem igazán terepre való.

 

Genovában aztán már nem olyan élvezetes motorozni vele. A kikötőváros sűrű forgalmában, a megállásra kényszerí­tő számtalan lámpánál és kereszteződésnél kényelmetlenné válik az ülésmagasság: bár csak 83 centiméter, de a széles ülés miatt még az 1,80 körüli pilóták is gondban vannak néha. Ráadásul kiderült, hogy a Scrambler az átalakí­tás ellenére még mindig viszonylag durván veszi a gázt, ami a városi forgalomban nem igazán örvendetes.

 

És ha már a kritikánál vagyunk: a 33 literes, kiváló minőségű gyári bőrtáskától eltekintve megfelelő kampók hiányában semmiféle lehetőség nincs egyéb csomag rögzí­tésére. Csak a 210 euróért árusí­tott csomagtartó jelenthet megoldást.

 

A Morini azért hí­vott bennünket Genovába, mert itt a jachtkikötőben van a márka egyik bemutatóterme – a másik a trivolziói gyárban található. Felmerül persze az alapvető kérdés: ettől a két üzlettől eltekintve vajon hogy lehet hozzájutni egy Scramblerhez? Európában csak interneten keresztül, a vevőszolgálatot az adott országban létrehozott service-pointok látják el. De lassan a Moto Morininél is belátják, hogy í­gy nem igazán működik a dolog. „Úgy látjuk, hogy sok potenciális vevő inkább az általa jól ismert és megbí­zhatónak tartott kereskedőnél vásárol“, ismeri be Elisabetta Capotosti, a Morini elnökének lánya, aki a vevőszolgálatért felelős.„Ezért a közeljövőben szeretnénk ismét kereskedőkkel és importőrökkel együttműködni.“

 

Ez biztosan megnövelné a jelenlegi szerény, évente 180 darabos eladásokat. Nem utolsó sorban a szép szőke hercegnek, azaz a még mindig élvezetes motornak köszönhetően, amely könnyen függővé teszi az embert.