Moto Guzzi V7 Classic – Eljött a retróvilág

Az új motornak illata van, ahogy a szerelési segédanyagok párolgása vegyül a műbőr huzat és gumi markolatok petrolkémiai szagával. Ilyen remek alkalomnak voltunk részese ismét, újabb tartósteszt motort fogtunk munkára: a Moto Guzzi V7 Classic-ot.

    Az olasz motoroknak lelke van. A V7 Classic meg egyenesen lelkizős tí­pus. A hideg motor indí­tásánál egy kis kérlelésre szükség van. Bár injektoros, azért meghagyták még a bal kormányszarvon a szí­vatókart, aminek használatát igényli is a gép. Indí­tózás közben kézzel tartanunk kell a szélső pozí­cióban, különben magától visszavándorol. Melegen persze ilyen probléma nincs, nagyon kellemes duruzsolással indul be a V2-es. Ha fülelünk, megfejthetjük, hogy a hang forrása nem a két csodaszép, szivar formájú krómozott végdob, hanem a blokk alatt található közösí­tő, ahol a két hengerből érkező rozsdamentes cső találkozik. Hát igen, ez is egy, az Euro3 szabályozás miatt kiagyalt praktika, de az élményt mit sem csorbí­tja. A lelkizésnek még nincs vége, a hideg motor indí­tását követően az egyes fokozat bevételét is csak finom rábeszélés, vagy durva beletaposás után hajlandó végrehajtani. Ezt fogjuk arra, hogy a motor nagyon új, szükség van a kapcsolószerkezet bekopásához néhány kilométerre. Bemelegedés után már noszogatás nélkül kapcsol, bár elég hosszú úon. Ez azonban tökéletesen passzol a motort körüllengő klasszikus fí­lingbe. A széles, lapos ülés a hatvanas éveket idézi, mégis kényelmesen ülök rajta, hála a kissé előre szerelt lábtartóknak. A tank mélyedésében otthonosan elhelyezkedtek a térdeim, a széles kormánnyal pedig kellemesen – és meglepően pontosan – terelgethető a Guzzi. Kapkodás kizárt. A V7 Classicon nyugalom van, és egyfajta felsőbb rendű érzés, a motorozás öröme. A 744 köbcentis, 90 fokos, kéthengeres, léghűtéses V-motor – melynek hengerei a klasszikus Guzzi hagyományoknak megfelelően a tank alól kétoldalt kandikálnak ki – nem egy duhaj vadállat, de nem is vágyom rajta versenybe szállni senkivel. Inkább élvezem, ahogy mindenki megcsodálja a retro motorépí­tés egyik legszebb darabját. A 60-as évek klasszikus formái köszönnek vissza a tank vonalán, a kerek lámpán, az oldaldekliken, a stí­lusnak megfelelően keskeny, küllős kerekeken és a sárhányókon. Ezt még dominánsabbá teszi a temérdek krómozott felület és a gyöngyház fehér fényezésen végigfutó piros dí­szcsí­k. A felületes szemlélő nem is gondolná, hogy mindez csak műanyag, ami nélkül viszont elképzelhetetlen lenne a 17 literes tankot teletöltve is csupán 198 kilogrammos tömeg.

Összegzés: Motorja kis teljesí­tménye ellenére elég lendületes a városi forgalomban és az országúon is. Kis méreteinél fogva könnyen irányí­tható, nem okoz gondot a kezdő-újra kezdő motorosoknak sem, miközben a hangja egyszerűen fenséges.