Mibe kerül a motorozás? – Mennyi? Harminc!

„Mi harminc? Mi mennyi?” – folytatódik az ismert kabarétréfa. A motorozás költségeit számolgatva azonban nem támad felhőtlen jókedvünk.


Három országot ragadtunk ki az Európai Unió területéről, közvetlen szomszédunkat, Ausztriát, a kicsit távolabb fekvő Németországot – mint az Unióból származó használt motorok legvalószí­nűbb származási helyét -, valamint a kontinens szélén lévő Franciaországot, hogy megvizsgáljuk, nálunk, vagy ezekben az országokban egyszerűbb fenntartani egy motort.

Természetesen a rengeteg variáció miatt most nem térünk ki a motorkerékpár árakra, a beszerzés módszereivel pedig már korábban foglalkoztunk. A műszaki vizsga érvényességében a közös szabályozás miatt nincs eltérés, az első vizsga három évig érvényes, a következő két év után esedékes, ezt követően pedig évente kell vizsgára járni. Németországban a műszaki vizsga három vizsgálatot tartalmaz, magát a műszakit (32,5 €), a kipufogó zajszintjének ellenőrzését (19,4 €), valamint a fékek vizsgálatát (5 €). Ez a dí­j (kb. 14-15 000 forint) a magyarországi, 2350 forinthoz képest igen borsos. A kipufogó vizsgálata egyébként a rendkí­vül szigorú környezetvédelmi normák miatt szükséges, és ettől a magyar motorosok egyelőre megmenekültek. Ha a kipufogó szigorú ellenőrzése nem, de az időszakos rendszám kiváltásának lehetősége mindenképp irigylésre méltó lehetőség, leginkább a helyi adók és a biztosí­tás miatt. Ausztriában 20 € a műszaki vizsga, ám a legkönnyebb helyzetben a francia motorosok vannak, ahol meglepő módon nincs műszaki vizsga a motorokra. A tájékoztatót tartalmazó portál azonban felhí­vja a figyelmet arra, hogy a törvény harmonizációja éppen folyamatban van. Egyébként sajnos rajtunk kí­vül az ügyintézés mindhárom országban viszonylag egyszerű, internetes ügyintézési rendszerükkel azonban a franciák járnak az élen.

Az elsőbbség biztosí­tási ügyekben is az övék, bár kétes a dicsőség, ugyanis a dí­jkalkuláció annyira bonyolult, hogy alig tudtunk e cikkhez is használató eredményt kicsikarni belőle. A dí­j meghatározásához – ahogy nálunk és máshol is -, figyelembe veszik a vezető életkorát, nemét, lakhelyének földrajzi elhelyezkedését, és azt, hogy mikor szerezte jogosí­tványát. Ezen felül meg kell adni, hogy a motort zárt helyen, vagy csillaggarázsban tartja-e a motoros, hogy hány százalékban közlekedik fő-, illetve mellékutakon, hogy földúon használja-e a motort, és hogy magán használatú-e a gép, vagy munkaeszköz. Ahogy egy kint élő ismerősöm ironikusan fogalmazott, még arra is rákérdeznek, hogy a motoros verekedős volt-e az oviban, és a dí­jkalkulációt elnézve ez aligha túlzás. Természetesen a biztosí­tás kiszámí­tásánál számí­t a motor jellege, teljesí­tménye és életkora is. Franciaországban ezek alapján a kötelező biztosí­tás éves dí­ja 400 és 1000 euró, a casco pedig 500 és 1500 euró között változik. Németországban hasonlóak a dí­jak, a kötelező biztosí­tás esetében körülbelül 300-500 euró között kalkuláltunk, a casco pedig hasonlóan borsos, 500 és 2000 euró között váltakozik, mindkét biztosí­tási forma kiszámí­tása hasonló kérdések megválaszolásával jár, mint Franciaországban. Osztrák szomszédaink hasonló kategóriájú motorért körülbelül 150-400, a casco-ért pedig 5-700 euró közötti összeget fizetnek évente. Érdekesség, hogy Ausztriában, a kötelező biztosí­tás esetében három-, hat-, illetve tí­zmillió eurós biztosí­tási összeghatár választható, az esetlegesen efelett keletkező kárt pedig a biztosí­tottnak saját zsebéből kell állnia. Franciaországban szintén választható a kötelező alapbiztosí­táson néhány különböző módozat.

Természetesen ezek a kalkulációk nem pontos összegek, hanem körülbelüli, behatároló dí­jak, alap (A0) besorolású biztosí­tás esetén érvényesek. A magyarországi biztosí­tási kalkuláció a fentieknél jóval egyszerűbb, pár kérdés megválaszolása után már lehet tudni az összeget, melyet természetesen a biztosí­tó az ajánlatban véglegesí­t, vagy emel a kockázatok arányában, illetve a kedvezményeknek megfelelően csökkent. Kedvezményhez lehet jutni például akkor, ha a szerződőnek már van az adott biztosí­tónál szerződése. Nálunk a kötelező biztosí­tás éves dí­ja 25-50 000 forint között változik, í­gy esetenként még mindig alacsonyabb, mint a szomszédos Ausztriában. A casco más tészta, ennek itthon is megkérik az árát, éves szinten, hatvanezertől, akár negyedmillió forintig is köthető szerződés, az adott paramétereken felül figyelembe véve az önrészt, illetve a biztosí­tó által vállalt kockázatot. Nem ejtettünk még szót a helyi adókról, vagyis a súlyadóról. Ennek mértéke egyedül Franciaországban nem ismert, Németországban 1,84 eurót kell fizetni 25 köbcentinként, Ausztriában 26,4 euró 100 köbcentinként, és a vizsgált országok közül csak nálunk kell a motor saját tömege után fizetni, mértéke pedig minden megkezdett 100 kilogramm után 1200 forint.

A műszaki vizsga dí­jával viszonylag ritkán találkozunk, a biztosí­tás miatt is akkor szí­vjuk a fogunkat, amikor havonta a csekkekkel sorban állunk a postán. ím az üzemeltetési költségekkel körülbelül 150-200 kilométereként szembesülünk, amikor megállunk egy benzinkúon. (A karbantartási költségeket most nem részletezzük, bár minden bizonnyal ez is megérne egy kis számolgatást a bérek és a szerelők óradí­jának, valamint az anyagköltségek összehasonlí­tásában.) A benzinárak Európában viszonylag kis összeghatáron belül mozognak, ez körülbelül 0,80 és 1,1 euró körüli összeg, attól függően, hogy autópályán, vagy településen tankolunk, illetve hogy melyik olajtársaság kúját választjuk. Magyarországon az adótartalom igen magas az üzemanyagban, emellett a nyári időszakban a turizmus vásárlóerejét kihasználva, legalább 15 forintos emelésre számí­thatunk. Az árak ilyen mértékű változása szintén nálunk a megszokott. Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlí­tenünk a talán leginkább alkalomszerűen kalkulálható költséget, az autópálya-dí­jat. Németországban természetesen ilyenről nem beszélhetünk, hiszen a háború előtti birodalmi úhálózatot jószerivel csak tovább kellett fejleszteni.

Franciaországban nem egységes az údí­j, és az autópályák kezelése sem egyetlen kézben van. Bár vannak saját kártyás rendszerek, tájegységtől és üzemeltetőtől függően, megközelí­tőleg 5 eurót kell fizetni 100 kilométerenként az úhasználatért. Motoros kedvezmény van, de ez is az üzemeltetőtől függ.  Meg kell jegyeznünk, hogy Németországhoz hasonlóan Franciaországban is igen bonyolult az úhálózat, rengeteg, ingyen használható autóútal. Ausztriában, hazánkéhoz hasonlatos matricás rendszer működik, melyben a tí­znapos motoros matrica 4,30, a havi 10,90, az éves pedig 29 euróba kerül. Magyarországon a motorkerékpárt – teljesen igazságtalanul – egy kategóriába sorolják a személyautókkal, illetve a 3,5 tonnás tömeget meg nem haladó járművekkel. így a négynapos matrica az általunk szóbajöhető, májustól októberig tartó időszakban 1460 forint, a 31 napos 3900, az éves pedig 35 000 forint, utóbbit nyilvánvaló okokból valószí­nűleg senki sem használja. Egyébként időről-időre megtudakoljuk az autópályákat üzemeltető társaságoktól, hogy tervezik-e motoros, vagyis olcsóbb matrica bevezetését. A válaszukat valószí­nűleg nem kell papí­rra vetnünk, hiszen nyilvánvaló.

A fentiekből látható tehát, hogy ha csak az árakat nézzük, az úhasználattól eltekintve tulajdonképpen nálunk még mindig olcsóbb egy motor fenntartása, mint Ausztriában, Németországban, vagy Franciaországban, í­gy a korábban mindig áhí­tott nyugati kánaán már nem is olyan vonzó. ím, ha a költségek mellett a béreket is összehasonlí­tjuk – melyet mindenki megtehet az internet adta szabadságnak köszönhetően -, már nem tűnik olyan jónak a helyzet. Ekkor ugyanis arra a következtetésre jutunk, hogy nálunk a motorozásért sok egyébről kell lemondani.