Merre tartanak a balesetek?

A közlekedésbiztonsággal kapcsolatos európai politikai tendenciákról, avagy: a Második Közlekedésbiztonsági Fehér Könyvről közérthetően.

Az Európai Unióban 2009-ben több mint 35 ezer ember halt meg az utakon, és mintegy másfél millióan sérültek meg. Csak összehasonlí­tásképpen: az első szám majdnem teljes mértékben azonos Gödöllő 2009. évi lélekszámával. És bár fővárosunkat mi magyarok még mindig szeretjük 2 milliós nagyvárosnak tudni, a hivatalos adatok szerint valójában 2011. január 1-jén Budapest lakossága valamivel több mint 1,7 millió fő volt… Európában tehát majdnem annyi ember sérült meg 2009-ben az utakon, mint amennyi a magyar főváros teljes népessége. A becslések szerint minden egyes közúi halálesetre 4 maradandó károsodást (pl. agykárosodást, ill. gerincsérülést), 10 súlyos és 40 könnyű sérülést szenvedett személy jut. A statisztikusok ezen téma kapcsán sohasem felejtik el kiszámí­tani azt sem, hogy a közúi balesetek mekkora – pénzben kifejezhető – kárt okoznak egy társadalomnak. Ez az összeg 2009-ben – az Európai Unió egészére nézve – 130 milliárd euró volt. Ez az összeg nagyjából megfelel az unió teljes éves költségvetésének. Úgyhogy – ahogy mondani szokták – nem babra megy a játék.

 

 

 

Az unió immár hagyományosan 10 éves kerettervekben igyekszik felvázolni, hogy milyen eredményeket vár a tagállamoktól és az unió szerveitől a közlekedésbiztonság erősí­tése terén. A most már folyamatban lévő „tervezési” időszak 2011-től 2020-ig tart, és nem kevésbé ambiciózus, mint elődje. (Az unió hivatalos közlekedésbiztonsági programját a Bizottság szokta összeállí­tani.) A 2020-ig terjedő időszakban a Bizottság szerint az uniónak három fő prioritásra kell tekintettel lennie. Az első és legfontosabb egyfajta „strukturált együttműködési keret” létrehozása az unió tagállamai között annak érdekében, hogy a politikai iránymutatás több legyen géppel í­rott papirosoknál abban a bizonyos Fehér Könyvben. A második a sérültek ellátására és az elsősegélynyújtásra vonatkozó stratégia kidolgozása. A harmadik – de a cikk szempontjából legfontosabb – célkitűzés a „veszélyeztetett közúhasználók” biztonságának javí­tása, különösen a motorosoké, mivel esetükben – ahogy a Bizottság fogalmaz – a baleseti statisztikák különösen aggasztóak. (A veszélyeztetett közúhasználók egy uniós irányelv szerint a nem motorizált közúhasználók, például a gyalogosok, a kerékpárosok, továbbá a motorkerékpárosok és a fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek.)
A 2001-es Fehér Könyv azt a célt tűzte ki, hogy a 2001-es bázisévhez képest a 2010. év végére 50%-kal csökkenjen a közúi balesetek halálos áldozatainak száma az Európai Unió területén. Lássuk, mi lett ebből a célból!

Az előző évtizedben a közúi tragédiák számának jelentős (uniós szinten 40%-os) csökkenése ellenére a közösségi célokat nem sikerült teljesí­teni, nyolc tagállam ugyanakkor elérte a kitűzött 50%-os értéket. A sorrend az alábbi: Lettország (61%), Észtország (61%), Litvánia (58%), Spanyolország (55%), Luxemburg (54%), Franciaország (51%), Szlovénia és Svédország (egyaránt 50%). (Önmagában megérne egy cikket, hogy ezek az országok hogyan voltak képesek ilyen eredmények elérésére. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a listavezető Lettországban az elért sikerek ellenére az egymillió lakosra jutó halálesetek száma 2010-ben még mindig másfélszerese az EU átlagának (61 helyett 97 halott/millió lakos), s több mint háromszorosa a Svédországban regisztráltnak (ott 28 ez az érték).

 

A halálos áldozatok számának alakulása országonként 2001–2010 között

 

A 2001 és 2010 közötti baleseti áldozatszám-csökkenés uniós átlaga 43%, ezt 15 tagállamnak sikerült elérni vagy túlszárnyalni. Magyarország 40%-os eredménnyel az átlagosan teljesí­tő tagállamok közé tartozik.
Az egymillió lakosra jutó baleseti áldozatszám tekintetében 28 fő közúi halott/millió lakos értékkel Svédország számí­t a legbiztonságosabb uniós országnak – ezzel a svédek az Európai Közúi Biztonsági Liga vezetői – az Egyesült Királyság (31 fő), Málta (36 fő) és Hollandia előtt (39 fő), mí­g Görögországban (113 fő) és a szomszédos Romániában (111 fő) a legnagyobb az esélye annak, hogy egy közlekedő közúi baleset áldozatává válik. (Érdemes megfigyelni, hogy a görög érték négyszerese a Svédországban mértnek!)
A legjobban teljesí­tő tagállamok közül mindenképpen szükséges kiemelni Svédországot, Európa – és egyben a föld – egyik legbiztonságosabb közúhálózattal rendelkező országát. Az adatok azt mutatják, hogy az egymillió lakosra, valamint az egymillió gépjárműre vetí­tett halálos áldozatok tekintetében egyaránt Svédországé a legkedvezőbb érték. Ez már önmagában is különösen nagy eredmény, melynek értékét jelentősen megnöveli az a tény, hogy a svédek már az ezredforduló elején is élenjárói voltak a közlekedésbiztonsági folyamatoknak. Jellemző, hogy a 9,6 milliós Svédországnak 190 alkalmazottat foglalkoztató Közúi és Közlekedési Kutatóintézete van, amely kutatást végez pl. a téli közlekedés problémáival kapcsolatban, és szabványokat dolgoznak ki a megoldási lehetőségekről. Vizsgálják továbbá a téli időjárási viszonyok közlekedésbiztonságra gyakorolt hatását. Ennek keretében téli gumik teljesí­tménymutatóit elemzik, járművezető-továbbképzéseket szerveznek, személy- és teherautók stabilitását, kanyarodási jellemzőit vizsgálják stb.
Ma már nincs olyan tagállam az unióban, ahol 2001 óta a közúi balesetben meghalt személyek számát ne sikerült volna csökkenteni, hiszen 2010 végére az addig „pozití­vumot” mutató Románia 3%-os, Málta pedig 6%-os csökkentést tudott eredményként felmutatni.
A 2001-es közösségi célok ugyan nem teljesültek, ennek ellenére az első Fehér Könyv mégis példaértékűnek számí­t a közlekedésbiztonsági intézkedések sorában, hiszen a történelemben először valósult meg nemzetközi szintű közlekedésbiztonsági program, elsőként tűzött ki dokumentum „mennyiségi” célokat, s fontos szerepe volt abban is, hogy a tagállamokat saját nemzeti közlekedésbiztonsági programjaik elfogadására ösztönözte.
A Második Fehér Könyvben a Bizottság azt javasolta, hogy az Európai Unió 2011-től is fenntartsa azt a célkitűzést, hogy a halálos közúi balesetek áldozatainak számát 2020-ig a felére csökkenti.  (Folytatjuk)