Menetpróba: Triumph Scrambler 1200 XC

„Le roi est mort, vive le roi” – Meghalt a király, éljen a király – e szavakkal jelentették be a király halálát és az új király trónra lépését a feudális Franciaországban. Kevésbé fennkölt módon í­gy is mondhatnánk. A dolgok jönnek és mennek, születünk és meghalunk.


A fent emlí­tett kérlelhetetlen igazság alól még a motorok sem mentesülnek. Az ő nyelvükre lefordí­tva most ez annyit tesz, hogy a café racereknek lassan annyi, már minden a trackerek, scramblerek körül forog. Mert nézzük csak, itt van a Vitpilen, mint historikofuturisztikus tracker, aztán van scramblere a BMW-nek, úgymint nineT Scrambler, van a Yamahának – legalábbis ők annak tartják –, az SCR950.


A Ducati egész termékcsaládot, mondhatni új brandet dobott piacra Scrambler néven, már-már átláthatatlan variánsokkal három különböző lökettérfogat kategóriában, és itt a nagy autentikus, a Triumph, hogy a kisebb távol-keleti gyártókról már ne is beszéljünk. Persze lehet vitatkozni egyes gyártók elképzelésein, mi itt a szerkesztőségben úgy véljük, hogy mind közül az angolok ragadták meg leginkább a stí­lus lényegét először a kis 900-as, majd most a nagy, 1200-as Scramblerrel, persze egyből két változatban, miszerint XC és XE.


Jelenleg nincs alváltozat, mint XCX és XCR és a társai, a Triumph kezdi elbagatellizálni a névadáshoz használt kódokat. Ez oda fog vezetni, hogy a stí­lustolvaj kí­naiak előbb-utóbb átlátják a nomenklatúra lényegét, és ömleni fognak az egyszer használatos Kawayamazukiumph scramblerek Európába.




A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2019/07 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.

Akciós előfizetés 50% kedvezménnyel itt