Menetpróba: MV Agusta Rush 1000

Az MV Agusta exkluzív meghívására Varesébe utaztunk, hogy kipróbáljuk a limitált számban megjelenő és ennyi példányban már el is adott Rush 1000-et. A motorkerékpár-manufaktúra már 2021-ben szeretne újabb adagot legyártani a speciális modellből. Szerintünk jó hír!

Szükség van néhány pillanatnyi koncentrált figyelemre ahhoz, hogy képet alkothassunk arról, mi is szeretne lenni ez a motor. Csukják be a szemüket, és ízlelgessék a nyelvükön az alábbi információfoszlányokat: „208 lóerő“, „több mint 300 km/h-s sebesség“, „burkolatlan“, „kerek fényszóró“ és „küllős alufelni“. Legtöbbünk fejében ezek minden bizonnyal egy szokatlan, retró-futurisztikus motorkerékpár képévé állnak össze. Így is van: ha a Rush 1000 előtt állunk, önkéntelenül ezt mormogjuk majd: „őrület!“. Stílusa valahol egy café racer, egy superbike és egy amerikai top-fuel-dragster között helyezkedik el, nincs még egy hozzá hasonló modell. Nem csoda, hogy nem átlagos pilótáknak és nem is átlagos keresetűeknek készült – az ára 15 170 000 forint.

Egy tank mint művészi alkotás, amely azonban tapadós támaszt is biztosít. A félmagasan elhelyezett kormánycsutkáknak köszönhetően jókora nyomás jut az első kerékre, ami precíz vezetést tesz lehetővé

A Rush nem is feltétlenül az a járműkategória, amellyel nap mint nap munkába járnánk, nem is beszélve az itt látott versenykipufogóról, amellyel aztán még kevésbé illene bele egy szokványos motorkerékpár képébe. Ez egy különleges pillanatokra való avantgárd motor. Éppen ezért merülnek fel kérdések a menettulajdonságait illetően leginkább arról, vajon beváltja-e azokat az ígéreteket, amelyekre különleges megjelenéséből következtethetünk. Először az MV Agusta gyártelepétől kell átverekednünk magunkat az MV fő technikusával, Brian Gillennel együtt az észak-olasz város csúcsforgalmán. Már néhány perc múlva azonban kanyargós tájon haladunk. Brinzio közelében, a Campo dei Fiori nemzeti parkban a tapadós burkolatú, üres országút gyors tempót és nagy bedöntéseket enged meg.

A show kedvéért: a levehető karbonborítás csak minimális pozitív hatással van a légáramlatokra

Az első benyomások pozitív meglepetést tartogatnak, a Rush 1000 várakozáson felül semlegesen megy, friss lendülete magával ragad, és nem utolsósorban a klasszikus Ferrari-motorok stílusában felhangzó, csiklandósan izgalmas hangja stimulálja érzékeinket. Egy kis F40 továbbra is ott rejlik minden MV-négyhengeresben. Mindenekelőtt azonban a Rush viszonylag sima kanyarodási viselkedése okoz számunkra fejtörést. Hiszen szigorúan véve a Rush 1000 esetében „csak“ egy módosított megjelenésű Brutale 1000 RR-ről van szó.

A két modell erőforrása, elektronikája, futóműve és váza – a tengelytávot, az utánfutást és az ülésmagasságot is beleértve – a gyártó szerint megegyezik. Bár a műszaki lényegét tekintve azonos Brutale 1000 RR-hez képest a Rush 1000 a sűrű forgalomban bámulatosan jól veszi az elektronikus gázparancsokat, azért tegyük a szívünkre a kezünket: a Rush gázvételi reakcióival még mindig nem csúcskategória, de legalább elég jó.

Az MV Agusta saját modelljei kapcsán szívesen beszél motorkerékpár- művészetről. Megtehetik – ki másnál találunk ilyen látványt?

A kezes dragster-café racer még az egészen szűk kanyarokból kifelé is elég tisztán veszi a gázt, és hosszú kigyorsításkor finoman emelgeti az első kerekét. Pedig a radiális négyszelepes erőforrás nem bizonyul igazán nyomatékosnak, és csak későn, kereken 8000/min-nél lő ki igazán. De innentől fogva a hajtómű üdítően spontán gyújt, és úgy szá guld jóval 13 000/min fölé, mintha most szabadult volna láncaitól. A Rush nyergében sima aszfalton száguldani igazán intenzív élmény – filter nélküli motorozás, tiszta élvezet: kanyart megcélozni, motort bedönteni, eltalálni az érintési pontot és onnantól…! Viszont ha nagyobb úthullámok vagy ne adj’ isten felfagyások jönnek a képbe, megmutatkozik az elektronikus Öhlins futómű (nem félaktív rendszer, de elektronikusan állítható) kőkemény alapkaraktere.

Okos részlet: a lábtartó pozíciója a kerek csuklómechanizmussal állítható

A fotózásra kiválasztott kanyar csodás aszfaltburkolatán azonban a Rush mesésen megy, és arra ösztönöz, hogy a kanyarból kijövet széles fekete csíkot húzzunk az aszfaltra. Egyébként a váltóautomatika és a blipper is kiválóan működik – elektronikus rásegítés nélkül azonban a váltó kissé nyers. Maga Brian Gillen sem tudott magyarázatot adni arra, hogy az általunk tesztelt Brutale 1000 RR vajon miért viselkedett sokkal nehézkesebben. Egyértelmű azonban, hogy a pörgősség és a tiszta gázvétel erre a teljes konfigurációra érvényes: aki vesz egy Rush 1000-est, az kap a motorhoz egy SC-Project kipufogóval és speciális vezérlőegységgel kiegészített versenykitet. Bár a motor ezzel a semmiféle szabványnak meg nem felelő konfigurációval is működik, sokkal szebb lenne azonban, ha a károsanyag- és zajkibocsátási előírásoknak is megfelelne így is. Az MV azt ígéri: ez is jön hamarosan. Izgalommal várjuk.

Összegzés

 A versenykipufogóval és vezérlőegységgel bemutatott műsor igazi bűvésztrükknek bizonyul. A gyári konfigurációval biztosan nem működött volna ilyen jól az excentrikus Rush. Az MV Agusta a hamarosan életbe lépő Euro5-ös motorokkal azonban általánosságban jelentős műszaki intézkedéseket helyezett kilátásba, sőt, az eredeti kipufogóval is közútra való engedélyt – reméljük, teljesül!