Menetpróba: Moto Guzzi V85TT

Vegyük azt az esetet, hogy valaki szereti a túraendurókat, de nem akar beállni a BMW-sek sorába és GS-t vásárolni. Ha KTM es sem akar lenni és a japánok sem érdeklik, kedveli az olasz sármot, de az ár sem mindegy, akkor marad a …


így utólag már úgy véljük, igazán kár lett volna, ha a Moto Guzzi nem lép be újra a világszerte töretlenül sikeres túraenduró-piacra. Az ember általában kételkedve felvonja szemöldökét, ha azt hallja, valaki a BMW-nek, a KTM-nek, a Hondának akar a crossover vagy túraenduró szegmensben konkurenst állí­tani, hát í­gy tettünk, amikor tudomást szereztünk a Harley-Davidson közeljövőbéli terveiről, meg most is, amikor az olasz Harley… pardon, Moto Guzzi tett ilyet. Felvontuk a szemöldökünket, kételkedve.


Aztán leeresztettük. Mert eszünkbe jutott, hogy a Stelvió nem is volt olyan rossz motor − még ha sikerei meg sem közelí­tették az R 1200 GS-ét −, és kifejezetten tetszett, hogy nem BMW. Mert BMW-ből annyi szaladgál még a Dolomitok hágóin is, mintha Garmispartenkirscheimben lennénk. Annak idején egy barátom saját költségén elkí­sért a Stelvio tesztjére, azt kérte, hadd motorozzon a csoport végén, nem fog zavarni. A szervezők mondták, oké, milyen motorral van? A barátom megmondta. Na, erre lett mamma mia, gesztikulálás, egy kis ökölrázás, majd égre fordí­tott szemekkel a teremtőhöz fohászkodás, ugyan ki látott már ilyet… nem, azzal nem jöhet. Ha jönni akar, a motorját bezárják a garázsba, kap egy becsületes olasz robogót, azzal jöhet…

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2019/09 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.