Menetpróba: Kawasaki W800

Valamit megérinthet az ember tudatalattijában. Hogy az arányai teszik-e, vagy egy-egy formai megoldás hat ránk, nehéz megmondani. Egy tény, kevés motor kap ennyire egyöntetű tetszésnyilvání­tást.

A frászt hozta rám ez a W800. Merthogy tetszik nekem ez a motorbicikli. Úristen, csak nem leszek trendi? – futott át az agyamon. Odaszaladtam a tükörhöz − borosta, már-már szakáll… Itt valamit tenni kell! Ennél hosszabb nem lehet! Oké, a haj még a régi – már ami maradt –, könnyebbültem meg – ez meg rövidebb nem lehet! Szerencsére a sörért nem vagyok annyira oda, jó nekem a barna Kozel, az még nem kézműves. Oké, talán nincs nagy baj… de akkor mi ez az izé a Kawasaki W800-zal?
Megpróbáltam felidézni, mikor tapasztaltam magamon először a tünetet. Hmmm… tavalyelőtt már biztosan megvolt, előtte is… Nézzük csak, a W800-at 2011-től 2016-ig gyártották, aztán jött két év szünet, idéntől ismét van. Ha jól emlékszem, már az elejétől tetszett ez a motor nekem, idén meg is örültem, hogy van ismét a kí­nálatban. Elődjét, a W650-est 1998-ban mutatták be és a következő évtől volt kapható, engem is meglepett, hogy mennyire bejön nekem, mert az idő tájt még nagy biker életet éltünk és a Harley volt az isten. Végképp akkor nyugodtam meg, amikor eszembe jutott, hogy már az Estrella is tetszett, pedig az 1992-ben került az üzletekbe – igaz, én csak évekkel később fedeztem fel magamnak −, hol volt még akkor a retróőrület.
Vetettem még egy pillantást a tükörbe, aztán kimentem a ház előtt álló motorhoz, a 2019-es Kawasaki W800-hoz. Szokás szerint éppen körülállták páran. A bámészkodók között volt fiatalabb, volt idősebb, és egyik sem látszott különösebben trendinek, í­gy hát beálltam közéjük bámulni a motort.

Mert motor van sokféle

A skála egyik felén állnak a tökéletesen funkcionális darabok, az endurók, krosszgépek, a másik felén pedig az épí­tett látványmotorok. És van a Kawasaki W800. Amely funkcionális, bátran mondhatjuk, hogy abszolúe semmi fölösleges nincs rajta, de olyan szép, hogy még az abszolúe kí­vülállókat is lenyűgözi. Kortalan, letisztult, érthető formáival maga a nagybetűs MOTOR. Az embernek az a képtelenség jut eszébe róla, hogy tökéletes.
Már az elődjéről, a 2016-ig gyártott W800-asról is ódákat zengtek a klasszikus megjelenésért rajongók, a 2019-es modell pedig, bátran állí­thatjuk, minden paraméterében jobb, miközben ugyanolyan szép maradt. Az újdonságnak elöl-hátul 18-as kerekei vannak a korábbi 19-18-as párosí­tás helyett, a hátsó kerék dobféke korszerű, ABS-es tárcsaféknek adta át a helyét, új lett a kipufogó, a motormenedzsment, í­gy az új W800 tudja az Euro4-es normákat hozni, emellett módosí­tottak a kezelőszerveken, a műszerfalon és a futóművön, végezetül pedig LED-es fényszórót kapott. Mindezt úgy, hogy látszatra alig történt változás, abszolúe nem hangsúlyozták a klasszikus külső mögött megbúvó korszerű technikát.

Megvártam, mí­g a nézelődők odébbálltak és ráültem. Talpak stabilan a talajon (a főhős 180 cm magas), még í­gy álló helyzetben sem érződik nehéznek, sőt, mintha egy kategóriával lejjebb lennénk. A kormány a hagyományos, régi, 22 mm-es átmérőjű, nem kónuszos, de jó széles, a kezelőszervek, kapcsolók korhűek, jól kézre állnak, az indexnél például pontosan érzed, hogy visszavetted-e, vagy sem. A fékfolyadék tartálya igazi tartályforma, a kuplung bovdenes, a műszerezettség kimerül két óracsészében, az egyik analóg fordulatszámmérő, a másik analóg sebességmérő. Az egyéb – szám szerint 9 darab – visszajelzők diszkréten megbújnak a fordulatszámmérő alaplapján, létezésükkel csak a gyújtás ráadásakor és hibaüzenet során szembesülsz. A sebességmérő alatt látható az egyetlen apró digitális kijelző, amely a kilométerállást és a napi távokat mutatja. Ennyi és kész! Nincs menürendszer, nem lehet okostelefonnal párosí­tani. Motorozni offline jó.
Az ember lehúzza az 1980-as éveket idéző gyújtásmegszakí­tó kapcsolót, megnyomja a kerek indí­tógombot, a W800 megrázkódik és szí­vet melengető dörmögéssel életre kel. Nem ordí­t, nem harsog, imádni való hangja van. A kuplung elég hosszú úon jár, jól érezhetően zárnak a lamellák, a gázreakció lágy. Már az első méterektől azt érzed, hogy stabil, nagyon kezes, súlya egyszerűen talán nincs is. Egyenes felsőtest, a kormány lazán, meghitten nyúlik feléd, nem te nyúlsz érte, a lábak a lehető legtermészetesebb helyzetben, a térd enyhe hegyesszögben, az üléspozí­ció az ergonómia csodája – igaz, még csak lazán cirkálunk. Ja, és hát még olyan apróságra is futotta a tervezők figyelméből, mint a teljesen korhű, henger alakú lábtartógumik. Tényleg minden apró részlet stimmel.

A bordázott, egy részből álló ülésen bőven van hely fészkelődni, természetesen az utasnak is jut elég. Az utas kapaszkodója pont úgy néz ki, mint egy utaskapaszkodó, de a gumipók bütykökön csomagot is rögzí­thetünk. A váltó puhán és pontosan jár, és mi sem természetesebb, mint hogy elég öt sebességfokozat. Szép sorban felváltasz, és ötödikben leélheted akár az egész életedet. Csak kí­sérletképpen elkezdtem játszani vele, meddig lehet visszaejteni a fordulatot visszaváltás nélkül ötödikben. Nem akartam elhinni, de 1500-as fordulaton kb. 40-nel szépen elketyegett, sőt, rángatás nélkül ki lehetett vele gyorsí­tani. Elképesztően jó a nyomatékrugalmassága.

A fotózáskor szokásos forgolódáshoz igyekeztünk elhagyatott úszakaszt találni, ez persze nem versenyaszfalt minőségű, és nem is túl széles útest lett, és itt az lepett meg kellemesen, hogy milyen könnyű vele két keskeny sávon megfordulni, milyen jó vele szlalomozgatni, az ember csak úgy dobálja maga alatt a 800-as motort, mintha 250-es lenne. A futóműre leginkább a jóindulatú semlegesség a jellemző, jól megy egyenesen, viszonylag jól és pontosan fordul, kanyarokban való fékezéskor zavaró felállí­tó nyomaték nem jelentkezik, kigyorsí­táskor is stabilnak érezni, igaz, mindössze 52 lóerővel kell megbirkóznia. A klasszikus köntösbe egy kuplungasszisztens és csúszókuplung azért belefért, az előző a váltások könnyedségét, az utóbbi a kerék pattogását akadályozza meg keményebb visszaváltáskor. Ez és egy közepes finomságú kétcsatornás ABS jelenti a W800 összes menetasszisztensét, talán egy kipörgésgátló még jól jönne, de másra nincs is szükség.
Városban és mindenféle békés körülmények között nagyon jól vizsgázott a W800, a legjobban talán 80-100 között szerettem vele menni. Nagyobb távok megtételéhez éppen ezért türelemre és időre van szükség, esetleg egy később beszerzendő klasszikus kinézetű szélvédőre, a kényelmes tempó ugyanis 120 körül annak ellenére véget ér, hogy akár 160-nal is repeszthetsz vele.

A pár nap alatt, amí­g nálam volt a W800, azt vettem észre, hogy szí­vesen megyek vele mindenhová, oda is, ahova egyszerűbb lett volna egy autóba beugorva, vagy ellenkezőleg, akár gyalog menni. Az a helyzet, hogy a W800-at egyszerűen jó látni, jó érezni, jó csak simán ráülni és jó vezetni. Szakálltól függetlenül nyugodtan ajánljuk mindenkinek, aki kicsit is fogékony a szépre, jóra, a túlzások nélküli technikai kifinomultságra, a békésebb tí­pusú motorozásra, amelynek tényleg minden méterét élvezni lehet.