Menetpróba: Honda CB650R Neo Sports Café

A japánok megmaradtak a klasszikus receptnél: soros négyhengeres motor, stílusos megjelenés és majdnem száz lóerő. A végeredmény egy ütős naked, amiről senki sem akar majd leszállni!

 

ACB125R, a CB300R és a CB1000R után érkezett a 650-es, a Neo Sports Café típuscsalád legifjabb tagja. A középkategóriás modell praktikus és kellően erős már egy jóízű csapatáshoz is. A részletek itt is nagyon szépen kidolgozottak, de ügyeltek rá, hogy ne keverjük össze a nagy testvérével. Tesztmotorunkon a felnik és a deklik is bronzszínben pompáznak, valamint a teleszkópszárak aranyszínű eloxálást kaptak. Kevesebb a szálcsiszolt alumínium, mint ezres testvére esetében, talán ennek köszönhetően szerényebb az összkép. Nincs egykarú lengővilla, a rendszámtáblatartó is klaszszikusan helyezkedik el, hosszan hátranyúlva a lámpa mögé. A kipufogó felfelé ível, pont ugyanúgy, mint a sportosságot kedvelőknek szánt teljes idomos CBR650R-en.

A kevesebb sallang ellenére bárhová is tekintünk, szépen átgondolt részletek fogadnak, formáját nem lehet megunni, az ívelt vonalait éles szögek ügyesen törik meg. Már csak pusztán a kiállásával sokakat – köztük engem is − lenyűgözött. Végeztem egy gyors közvélemény-kutatást a baráti társaságomban, ahol különböző stílusú motorokkal nyomják a srácok. A végeredmény a következőképpen alakult: tízből nyolcnak tetszett. Sőt azoknak, akiknek a nagy tesó nem jött be látványra, ez igen. A szellemi elődmodellnek tekinthető CB650F-hez viszonyítva a váz könnyebb és merevebb lett, ráadásul a hátsó segédvázon is rövidítettek. Az új alkatrészeknek köszönhetően összesen hat kilogrammal sikerült csökkenteni a motor tömegét. A 41 milliméteres csúszószárátmérőjű, fordított Showa SFF teleszkópvilla – sajnos nem állítható – és a két radiálisan rögzített, négydugattyús féknyereg szintén újdonságnak számít. Az első telóknak baromi jól áll az aranyszínű eloxálás, ahogy a hátsó rugóstagnak pedig a sárga szín.

Nem akarsz majd leszállni róla!

Az ezres nagy testvérhez viszonyítva kényelmesebb és 20 mm-rel alacsonyabb üléspozíció fogad. Az alacsonyabb termetűek kényelmesen leérnek róla, de egy nagyobb ember sem fog bután mutatni a nyergében. A változó keresztmetszetű, elvékonyodó kormány jól kézre áll, a lábtartók helyzetéből adódóan kényelmes, nem túl hegyes térdszögben, egyenes háttal foglalhatunk helyet a nyeregben. Az ülés feszes, nem túl széles, ennek ellenére kényelmes. Indulás után szinte azonnal megtaláljuk rajta a helyünket, a testtartásunk szinte már-már túrás. Mintha csak nekem tervezték volna, szinte nem is akarok leszállni. Műszerfalában osztozik testvérével, a sportos CBR650R-rel. Előtérbe a sebesség- és a fordulatszám-kijelzőt helyezték.

A folyadékkristályos műszeregység jól olvasható, funkciói közé tartozik az átlagfogyasztás, az átlagsebesség és motorozott idő is. Egyedüli negatívuma, hogy valamiért vonzza a port, azonnal megjelenik rajta, hiába takarítjuk. A tükrök kellően szélesek, jól látni bennük, és a vállaim nem takarják ki a képet. A kulcs elfordítása után duruzsolva érkezik a klasszikus sornégyes hang. Fordulaton kifejezetten fickós, vigyorgásra készteti az embert. A négy az egyben kipufogó pazar látvány, ezt már a testvérén is megdicsértük. A végdob szintén jól néz ki, és plusz pont jár a mérnököknek, amiért ilyen ügyesen elrejtették a katalizátort. A kuplung finoman, lágyan jár, a váltó pontosan kapcsol, könnyen megtalálja az üres fokozatot még egy zöldfülű is. Néhány együtt töltött méter után már össze is szokik vele a vezető.

Csapjunk a lovak közé!

A kétkerekű szíve egy négyhengeres, 649 köbcentis erőforrás, amelynek csúcsteljesítménye 95 lóerő. Egészen jól megy már lent is, 6000-es fordulattól érezteti, hogy van benne erő. A tűzijáték olyan 8000/min körül kezdődik és majdnem 12 000-ig tart. A CB650R azok közé a vasak közé tartozik, amelyek szeretik, ha forgatják őket. Ezt könnyedén viseli, közben pedig csak vigyorgunk és vigyorgunk. Jó érzés forgatni, élvezet vele minden egyes újabb sebességváltás és az, hogy közben megingathatatlan magabiztosságot és visszajelzéseket ad. Autópályán, hatodikban, százas tempónál 4700-at, százharmincnál 6100-at mutat a fordulatszámmérő. Városi krúzoláshoz viszont tökéletesen elég a középtartomány nyújtotta teljesítmény. Kulturáltan közlekedve a fogyasztási adat is barátságos lesz, de ha nagyon tépjük neki, akkor is nehezen tudjuk 5,5 liter fölé vinni. A sebesség növelésével megérkeznek a rezgések is, a markolatokon és a lábtartókon egyaránt, de zavaró nem lesz. Szélvédelemről felesleges beszélni, aki ezt a kategóriát választja, az tudja, kompromisszumot kell kötnie. Száznegyvenig egyébként nem bánt a szél, felette azért már kapaszkodni kell. 180-as tempóig kifejezetten jót lép a Honda, felette viszont már érezni a határait, és hogy fogy a lendületből. A móka vége pedig olyan 210 kilométer/óra körül van.

Az első futómű az átlagos motoros igényeit bőven kielégíti. Könynyedén berakható egy kanyarba, de inkább lágyabbnak érződik, mint sportosnak. Ennek is köszönhető, hogy városban a gyengébb minőségű utakon sem fogja ránk hozni a frászt, egészen jól elnyeli a vadabb hibákat is. Durvább első fékezésnél azonban enyhe bebólintás észlelhető lesz. Az elejéhez mérten inkább feszesebb hátsó rugóstagon a rugó-előfeszítés állítható. Összességében érezni lehet, hogy a futóművet a mindennapi utcai közlekedésre tervezték. A fékügyért a 310 mm-es, úszó dupla tárcsák és négydugattyús, radiálisan rögzített Nissin nyergek felelnek. A nyomáspont ki válóan érezhető, a fékerő a motor teljesítményéhez jól passzol. Nem olyan harapós, mint az ezres esetében, de nem is annyi lovat kell megfognia. Az ABS roppant jól eltalált, nem avatkozik közbe túl hamar, szinte előre megjósolható, hogy mikor jön el az a pont, amikor működésbe lép. Elektronikából szerényebb a felhozatal a bátyushoz képest: nincsenek üzemmódok, a kipörgésgátlót nem lehet több fokozatban állítani, csak ki- és bekapcsolni. Emiatt azonban senki ne aggódjon, tök jól végzi a dolgát, vizes és száraz úton egyaránt.

Összegzés

A Honda CB650R Neo Sports Café egyértelműen üde színfolt a manapság megvásárolható új, csupasz motorok között, ráadásul a lóerő-forint aránya is kedvező. Hasonló teljesítményű és árú sornégyes is csak házon belül akad. Túrázáshoz, városi használathoz, sportosabb kanyargásokhoz is ideális választás, de a legnagyobb húzása ennek a motornak az, hogy aki kipróbálja, kicsit úgy érzi, megérkezett. Ha Ön is a középkategóriában keresgél, és egy igazán finom kétkerekűre vágyik, érdemes számításba vennie a Neo Sports Café család legifjabb – de nem legkisebb – tagját.