Menetpróba: Fantic Caballero Scrambler 500

Kerek lámpa, fűzött kerekek, oldalt pofás rajtszámtartó. Tényleg csak ennyi kell egy scramblerhez?

Mi ez? Jaj de jól néz ki, de jó hangja van! – mondta a benzinkutas úr. Ezeket a szavakat nem csak egyszer hallottam, úgyhogy bátran kijelenthetjük, az új Fantic Caballero jól néz ki. Messziről totálisan a 70-es évek szülöttjének nézed, de ha közelebb mész, láthatod, hogy ez bizony már nem kisiparos termék. A patinás olasz márka felélesztése óta ez a modell váltotta ki a legtöbb érdeklődést, nem is hiába. A mostanság igazán divatos scramblerséget nagyon jó irányból közelítették meg a tervezők. Felvértezték csupa olyan alkatrésszel és dizájnos megoldással, amitől egyből elindul az ember nyálelválasztása. A kedvencem a rendkívül szépen kidolgozott, mart villahidak, pofás aranyszínű telóval kombinálva, de a kipufogón található karbon hővédő és kerékagyak szintén szemet gyönyörködtető részletek. Szerencsére vannak igazán egyedi megoldások is a fedélzeten, amit akár egy motorépítő műhely is készíthetett volna. Az irányjelző kapcsolójához hasonlót eddig nem igazán láttam, lényegében egy félhold alakú gombot építettek be. A tompított és a távolsági fényszóró kapcsolója szintén megér egy misét, ezt egy recés gyűrű csavarásával tudjuk váltogatni.

A Fantic Motort 1968-ban alapította Mario Agrati és Henry Keppel-Hesselink. Érdekesség, hogy korábban mindketten a Garelli alkalmazottai voltak. A Comói-tótól délre található észak-olasz cég kezdetben mini bike-okat, gokartokat és endurókat gyártott. 1969-ben a Fantic bemutatta a Caballerót, amit Keppel kedvenc cigarettamárkájáról neveztek el. Az egyszerű, sportos megjelenésű, de terepképes 50 köbcentis, kétütemű Minarelli blokkal szerelt kismotor rövid időn belül sikert aratott. A fejlesztés nem állt meg, 1970 végére két új modellel bővült a kínálat: Super Special 4M és 6M competition.

Egy évvel később jött a Caballero 100 köbcentis, majd 1974-ben a 125-ös változata. 1975-ben megalakult a Fantic Motor Racing Team, amely kezdetben három versenyzőből állt. Natale Noseda az 50-es, Moreno Fossati és Gianni Guanziroli pedig a 125-ös géposztályban álltak rajthoz. 1977-ben úgy döntött a vezetés, hogy új területre merészkednek, ezért elkészítették az első trial motorjuk prototípusát. Ezt később 50, 75, és 200 köbcentis gépek követték. A korai 80-as évek meghozzák a sikereket a sportban, de a kilencvenes évek eleje beárnyékolja a sztorit, ugyanis a Fantic 1995- ben csődöt jelentett. Noha 2003-ban újraélesztették a jól csengő nevet a trevizói üzemben, különösebb fellendülés nem történt. 2014-ben Mariano Roman, aki korábban az Aprilia vezető fejlesztője volt, megvásárolta a céget és valami új vette kezdetét. Egy évvel később már bicikliket és elektromos kerékpárokat is gyártottak, 2016-ban pedig két újdonsággal, az Enduro és Motard modellekkel keresték a vásárlók kegyeit. A Caballero újra kiadásával lépték meg az utcai motorok piacára való visszatérést.

A vízhűtéses, négyszelepes SOHC erőforrást a Piaggiónál tervezték, a gyártás pedig a kínai Zongshennél történik. A további alkatrészek neves beszállítóktól érkeztek: Tommaselli kormány Domino markolatokkal, Bybre fékek, Arrow kipufogódobok, és a scrambler stílushoz igazán jól passzoló Pirelli Scorpion Rally STR abroncsok. Jó, hogy az ABS-t egy gombnyomással ki tudjuk kapcsolni, ha játékosabbra vennénk a formát. Számomra az egyetlen furcsa dolog a műszerfal volt, amit elég nehézkes leolvasni. A fordulatszámmérőhöz kb. szemüveg kell, ráadásul érthetetlen módon, 14 500-ig skálázták. Külön érthetetlen, hogy a fordulatot és benzinszintet nem is tudja egyszerre megjeleníteni a műszer. Igazából a sebességen kívül minden más csak nehezen olvasható le, illetve ha fogyóban a nafta, a műszerfal mellett szerencsére egy sárga visszajelző is figyelmeztet.

A Caballeróra rápattanva meglepődve tapasztalom, hogy milyen könnyű, bevallom, ekkor még nem néztem utána a pontos számadatnak. A lábaim szinte teli talppal leérnek a motorról, de Kata, aki 162 centis, csak lábujjhegyen. Így hiába könnyű a moci, az alacsonyabbak nem érzik majd magukat teljesen komfortosan. Az ülés keskeny, inkább a keményebbek közé tartozik, de nem olyan kényelmetlen, mint amilyennek elsőre kinéz. A kormány nagyon jól kézre áll, a kerek tükrökben jól látni a mögöttünk lévő eseményeket. Érdekesség, hogy a visszapillantók oldalirányba behajthatók, ez akkor jön igazán jól, amikor a garázsban szűkös a helyünk. Indítás után igazán kellemes hangja van a dupla Arrow kipufogónak. Vibrációk természetesen vannak, de ezek az egyhengeres habitusának jól állnak. Nagyobb gázadásra olyan szépen szívja a levegőt, mintha sportlégszűrőn keresztül kapná. Kicsit rabul is ejtett ez a feeling. A kuplung könnyen jár, a váltó mindkét irányban tisztán kapcsol, de az ürest nem mindig sikerült elsőre megtalálnom.

A blokk a teljesítményt szépen, egyenletesen adja le, a gázreakciók nem túl hirtelenek. És ez jó, mert kellemes, nyugodt, laza motorozásra ösztönzi az embert. Háromezer alatt nem igazán történik érdemleges, ha húzzuk neki, 4500-tól azért megindul, a tiltás 8000-nél történik. A 150 kilós tömeget egészen jól mozgatja a pörgős, 40 lovas egyhengeres. Laza, 100- as tempónál ötezret, 130-nál hatezret forgott. A Caballero végsebessége 156 km/h, de ekkor már majdnem a tiltás közelében pörög, 140 felett felesleges forgatni. A vibrációk 6000-es fordulat felett egyre erősebbek lesznek, az igazán komfortos utazója 110-120 körül van. A megengedett autópályás tempónál van benne annyi erőtartalék, hogy simán előzhetünk szükség esetén.

A magasra felhúzott kormánnyal kifejezetten kényelmes, egyúttal jól irányítható a kanyargós országútakon. A futómű hangolása nekem tetszett, városban kifejezetten jól viselkedett, még a kátyúkkal gazdagon megszórt belvárosi utakon is. A Fantic FRS fordított első villán nincs állítási lehetőségünk, de a hátsó rugóstag húzófokozata állítható. Az aszfaltdzsungelben ugyanolyan jól érzi magát, mint a régi, macskaköves utcákon. Kényelmesen elfértem vele a kocsisorok között, de ha poroláshoz van kedvünk, az sem gond a nyergében. A fékek nyomáspontja már az első méterek megtétele után jól érezhető, az adagolhatóságukkal sincs semmi gond, a motor teljesítményével összhangban van.

ÖSSZEGZÉS

A Fantic visszatért, szerencsére hagyományaihoz hű maradt, egy igazán őszinte, vidám motorral, amely tökéletesen alkalmas napi közlekedésre, de ha rosszalkodni támad kedvünk, abban is partner lesz. Az igényes és szép részleteinek köszönhetően garantáltan lépten-nyomon megnézik majd. Élvezetes menni városban és országúton egyaránt, olyan igazi „jó haver” érzés fog el rajta. Tetszik, hogy csak pont annyi elektronika van rajta, ami még nem zavaró.

A forgalmazó az első tíz vásárlót meglepi a motor stílusához passzoló vintage oldaltáskával a tökéletes összhatás érdekében. Azonban a hipszterkedést és a feltűnést meg is kell ám fizetnünk. Az 500- as Fantic Caballero 2 600 000 forint regadós ára semmiképpen sem mondható olcsónak, főleg ha megnézzük a versenytársakat. A hangulatában, teljesítményében igencsak hasonló, szintén kínai–olasz Benelli kínálatában a Leoncino 500 TRAIL 2 335 000 forint, míg az osztrák-kínai Brixton Crossfire 2 384 990 Ft, a kisebb erőforrással szerelt Husqvarna Svartpilen 401 pedig majdnem egymillióval olcsóbb.

Fotó: Mező János