Találós kérdés: elektromos, prémium és nem a Tesla az. Nem is olyan könnyű, igaz?
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
A helyes megoldás: Energica. Ez a név valószínűleg sokaknak ismeretlen első hallásra, de aki jártas a motorsportban, azoknak ismerős lehet, hiszen a MotoE 18 csapatának ez az olasz cég biztosítja az elektromos versenymotorokat. Az Energica székhelye Modenában található, a különleges elektromos motorkerékpár-márkát a gépészmérnök végzettségű Livia Cevolini bátyjával, Francóval alapította meg 2009-ben. Érdekesség, hogy a testvérek édesanyja magyar, Éva a keresztneve és Esztergomban született. Innen jött az ötlet, hogy az első modelljüket ezzel a névvel illessék.
Az elektromos motort már azóta vártam, hogy Spielbergben találkoztam a cég elnökével, Franco Cevolinivel. Most végre eljött az én időm és megkaptam egy csupán tíz kilométert futott EsseEsse9-et. Erről a gépről azt kell tudni, hogy ez a legtúrásabb Energica-modell, plexivel és oldaltáskákkal. Az elektromotor csúcsnyomatéka 180 Nm, összehasonlításképpen a Kawasaki Ninja H2R-nek „csak” 165 Nm.
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
A nyeregbe ülve az első, ami feltűnt, az a rendkívüli tömeg a motor méreteihez képest. A majdnem három mázsa furcsa egy csupaszmotortól, ráadásul itt viszonylag magasan is ülünk, így mindenképp megszokást igényel. A kormány kényelmesen kézre áll, az ülés inkább kemény, mint süppedős érzést kelt. A visszapillantó tükrökben a kilátás hátrafelé zavartalan, nem kell a vállaimat mozgatnom. Összességében szinte egyenes háttal, kényelmes térdszögben, laza karokkal foglalok helyet az Energicán. Valószínűleg az én hibám − ez a forma az égvilágon semmit nem mozgatott meg bennem, talán csak a kerek lámpa az, ami ad egy kis arcot az egésznek.
A kulcs elfordítása után az álcázott tankon látható logó zölden kezd pulzálni, a műszerfal ezzel egy időben több színben pompázik. Az induláshoz az első féket kell behúzni és közben nyomni a jobb oldalon lévő piros gombot, ami másik motor esetében az önindító. Ezután megjelenik a GO felirat a kijelzőn és már támadhatunk is. Jó dolog, hogy van továbbá egy rükverc és egy lassú előremeneti mód is, amit a piros gomb további nyomkodásával tudunk előhozni. Nagyon hasznosak ezek a funkciók, így nem fogunk azonnal leizzadni az apró tili-tolizásoknál.
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
Az első méterek megtétele után már azonnal tetszett a gép. Jellegzetes, vonyító villanyhangja van, ez a lánchajtással egy fura összhangot generál. A gyalogosok ezt mindenképp meghallják, nem fognak lelépni elénk a járdáról, a fordulatszám növekedésével a hang erősödik, a motorféknél szintén jellegzetes morajlás jön. A gázreakció tökéletes, nincs semmi gondolkodás vagy megtorpanás, a teljesítményt úgy adja le, ahogy húzom neki.
Van egy fura feelingje az egésznek, ahogy zúzok vele. A buszmegállóban várakozó emberek csak nézik, hogy mi húzott el mellettük vonyítva. A lámpánál nem minden motorosnak esik le elsőre, hogy mi áll mellette. A szemfülesebbek azért megkérdezik: „Ez elektromos? Gondoltam, mert nincs kipufogója! A motort formája miatt megnézik, de kb. senki nem hallott még a nevéről, amikor elárulom, hogy mi is ez. A következő általános kérés ez volt: „húzzak már neki oda, hadd lássam, hogy mit megy egy ilyen”. Aki a következő lámpánál utolért, utána elismerően bólogatott.
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
MENNYI AZ ANNYI?
Az első városi kilométereim után a motor teljes lemerítése volt a célom. Ezt sajnos nem egy banánérlelő melegben tudtam kipróbálni, hanem 10 fokban. Jut eszembe, négyféle karakter közül választhatunk: Eco, Urban, Rain és Sport, illetve három fokozatban állítható a motorfék mértéke, ami ki is kapcsolható, ekkor csak a súrlódás fog lassítani. Nekem a legjobban a közepes és nagy motorfék jött be, mert ilyenkor volt a leghasonlóbb egy benzines géphez az érzetem. A teszt során a táv 85%-át elővárosban tettem meg, a maradékot pedig az M0-s autóúon. A motor 100-nál négyezret, 130-nál 5170-et, 150-nél 5880-at, 197-es tempónál pedig 7400-at forgott. Futóművéről és fékeiről csak elismerően tudok nyilatkozni. Jó vele kanyarodni, nagyon stabilan fekszik az aszfalton. A rugók hangolása inkább sportos, így a gyengébb minőségű utak nem feltétlenül lesznek a legjobb barátai. A fékek nyomáspontja jól érezhető, az adagolhatósággal nem lesz gond. Az ABS jól dolgozik, nem tolakodó, ráadásul kikapcsolható. A kipörgésgátló hat fokozatban állítható. Az új gumikkal a novemberi hideg aszfalton viszont így is sikerült egyszer megcsúsznom.
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
Az ígért végsebességet tudja, urbanban jót lép, sport módban pedig leszakítja a fejed, miközben csak vigyorogsz a bukódban. A megadott 4,3 gyorsulási adatot teljesíti százon és utána sem fogy el. Az első lendületesnek mondható nap után nyolcvan kilométert tettem meg urban módban, de kipróbáltam sportban is. Az akksi ikon 40% alatt sárgán figyelmeztet, 20 alatt pedig piros lesz, ezután 5%-nál csökkentett módra vált, ekkor maximum ötvenes sebesség érhető el.
Amikor azt írta ki a műszerfal, hogy 0 km a megtehető távolság, utána még tízet elmentem vele, mielőtt megállt, majd egy újraindítást követően még hazavitt szerencsére. Az otthoni hálózati töltőre rádugva 0%-ról 4 óra 13 percet írt ki a 100%-os teljes töltésig, végül 4 óra 43 perc alatt ment fel százra az akku 13 Ah-s áramerősséggel. Gyorstöltővel elvileg 0-ról 80%-ra tölteni 40 perc alatt lehetséges.
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
A második csutkára lemerítésemet kicsivel melegebb, kb. 12 fokos időben vittem véghez. Itt csak eco módban használtam az Energicát, de ehhez baromi nagy önuralom kellett, mivel ebben a fokozatban 90-nél tilt a masina. Városi rohangáláshoz egyébként ez az üzem is megteszi bőségesen, itt 110 Nm-re korlátozódik a teljesítmény. Végül így 126 kilométert tudtam megtenni egy töltéssel. A lítium-polimer akksi érzékeny a külső hőmérsékletre, olyannyira, hogy a garázsban pihenve, 12 fokban, 24 órás állást követően 3%-ot csökkent az akku kapacitása. Reméljük, hogy tavasszal, kedvezőbb időben ismét tesztelhetjük tudását.
.” href=”galeria.php?cid=55298″> |
ÖSSZEGZÉS
A motor minden porcikáján érezni lehet, hogy az észak-olaszok csúcsminőségű alkatrészeket és profi műszaki megoldásokat alkalmaztak. Az EsseEsse9-nal jó menni városban és országúon egyaránt. Kényelmes, jól motorozható, ha megszokjuk tömegét és magas súlypontját. Kellően erős, nyomatékos, lehet vele vadulni, ha valakinek az kell, de van barátságos oldala is. Az élvezetnek csak a pénztárcánk, a megtett kilométereknek viszont csuklónk fog határt szabni. A hatótáv miatt pedig korai lenne túramotornak nevezni.
