Menetpróba: BRIXTON FELSBERG 125

Betört a hidegfront, és május ide vagy oda, ha fázom, nekem a téli kaják jönnek be. Rá is kívántam egy kis sült hurkára, és hazafelé beugrottam a henteshez. A soromra várva éppen azon gondolkodtam, hogy legyen-e sült kolbász is, amikor megremegett a levegő: hátulról bekiabált a hentesmester, hogy ki jött ezzel a szép MZ-vel.

Hát nem éppen MZ, de talán mégiscsak arra gondol – villant át az agyamon –, amivel jöttem. A Brixtont a belső parkolóban támasztottam le, ahová némi rálátás volt a feldolgozóüzem ablakából. Mire fizettem, már kinn állt a motor mellett. Időközben ő is rájött, hogy ez mégsem MZ, ettől függetlenül egészen meg volt elégedve azzal, amit lát. A Brixton Felsberg 125 igazi világpolgár. Az osztrák KRS-csoport projektje Kínában készül, de Ausztriában tervezték. Külsőre, mint egy angol veterán, a neve viszont egy német kisvárosé. A blokk ugyanakkor japán felmenőkkel rendelkezik, Suzuki-licenc alapján készül.

Ha A1-es jogosítvány birtokában valaki olyan 125-öst keres, amellyel kitűnhet a szürke motorkerékpárok közül, annak megfontolandó választás. 1 089 900 Ft-ért (ABS-szel 100 000 forinttal többe kerül) hazavihet egy ütős kis scramblert, mely egyszerű és sallangmentes, akár a régi motorok. Néhány részletet leszámítva – mint a féktárcsák, befecskendezés, az extrém kicsi digitális panel és a ledes fények – akár egy régi istállóból is előkerülhetett volna 50 év pihenés után. A fényszóró klasszikusan kerek, de nappali menetfényként funkcionáló ledkoszorú keretezi a halogénizzót.

A Felsberg jellegzetessége a lámpavédő rács és a fölé emelkedő, aprócska szélvédőszerűség – olyan kicsi, hogy nincs gyakorlati funkciója. A retrós filozófiával összhangban állnak a spártai kezelőszervek, az oda-vissza tologatós irányjelző a 70-es évekig volt divat. Kifejezetten szép a sík, bordázott ülés, dupla varrással, és nem lehet szó nélkül elmenni a tank gumibetétei mellett sem, bennük az angol zászló nyomata látható, hogy végképp összezavarja az avatatlan szemlélőt.

RETRÓ – NEMCSAK A KÜLSŐ, DE A VEZETÉSI ÉLMÉNY IS

A széles és magas kormány nagyon kényelmessé teszi a Felsberget. Az üléspozíció természetes, a lábtartók a megfelelő magasságban. A könnyű, 134 kilós motor tömege senkinek nem okozhat problémát, ahogy az ülésmagasság sem, 162 cm-es magasságommal még a sarkaim is leértek. Egy scramblerhez robusztus abroncsok illenek, a Felsberg küllős kerekeire szerelt Kendákon is szép méretes gumipogácsákat találunk. Hogy az abroncs terepképességeit mennyire fogja kihasználni a tulajdonos, az jó kérdés, az viszont tény, hogy aszfalton kifejezetten hangos. A gumiharmonikával védett hidraulikus első villa és a két, klasszikus tekercsrugós hátsó lengéscsillapító az alapszintet képviselik. Az aszfalthiányokat, repedéseket meg sem éreztem, a dudorok, keresztbordák viszont rendre kizökkentettek az ülésből.

Hamar rászoktam, hogy rázósabb terepen inkább ki állva haladjak át. Dicséretére legyen mondva, hogy a rövid tengelytávnak és a jókora kormányelfordulási szögnek köszönhetően nagyon ügyesen bújik át az autók között a városban, de ha felgyorsul a forgalom, akkor rendesen pörgetni kell a kétszelepes, egyhengeres motort, hogy lépéselőnyünket megtartsuk az autókkal szemben. Az egyes fokozat nagyon rövid, míg a feljebb kapcsolgatáskor ügyelnünk kell arra, hogy ne ejtsük a fordulatot 6000 alá. A sebességváltó egyébként nagyon precíz. Már-már példaértékű, ahogy az üres fokozatot a legnagyobb természetességgel kattintjuk helyére a lámpánál. Lakott területen belül az utolsó, ötödik fokozat képbe sem jön, országútra kiérve is csak akkor érdemes próbálkozni vele, ha negyedikben már felgyorsítottunk a kívánt tempóra. Az elérhető végsebesség 96 km/h, ötödikben nagyjából 7000-es fordulaton élvezhető a 80 km/h-s, lazulós poroszkálás. Hogy a Felsberg számára a sebesség mennyire nem fontos, az a műszerfal leosztásából is kiderül.

A kerek órában a főszerepet a klasszikus, mutatós fordulatszámmérő kapta, alatta egy picike, kb. 3 × 4 cm-es LCD-mezőben jelenik meg minden más adat, ami az ötszegmenses üzemanyagszint-jelzőben, az összes megtett kilométer-számlálóban (napi számláló sincs) és a sebességben merül ki. Jó tudni, hogy ha valami okból egymás után kétszer levesszük, majd ráadjuk a gyújtást, akkor mérföldesre vált át. Ugyanakkor akinek ennyi infó nem elég, az se kedvetlenedjen el! Okostelefonja már mindenkinek van, melyet nem nagy kaland felerősíteni a keresztmerevítős krosszkormányra, a Brixton pedig számítva erre, USB-töltőt is telepített mellé. Ha teljesítményében nem is remekel a kis 125- ös, cserébe nem is fogyaszt sokat.

A gyári adat 2,7, de mi a 400 km-es teszttávon 2,3 l/100 kmes átlagot mértünk. Tesztmotorunk kombinált fékrendszerrel készült, az Euro5-ös modellek már kizárólag ABSszel rendelhetők. Nem is baj, mert a Felsberg legproblémásabb pontja a CBS volt. Először is leszögezném, hogy a fék lassít, és rendesen megállítja a motort, de finom adagolásról nem beszélhetünk. A hátsó fék használata aktiválja az elsőt is (a kombinált rendszernek ez a lényege), de ahogy rálépek a pedálra, kitolja az első fékkart (nem jellemző más CBS-es modellekre). Ez a pulzálás éppenséggel nem bizalomgerjesztő.

ÖSSZEGZÉS: A Felsberg megtalálja a helyét a mindennapi életben, és persze kis, nyugis kirándulásokra is rá lehet venni. Kényelmes és széles nyerge szívesen látja az utast is, ugyanez nem mondható el a motorról és a futóműről: mindkettő szenved a páros motorozástól. A 125-ös retró motorok piacán elindult a tülekedés. A Honda CB125R Neo Sports Café (1 589 000 Ft) és a Fantic Caballero Scrambler 125 (2 237 000 Ft) mellett a Yamaha is hamarosan kiegészíti Sport Heritage családját az XSR125-tel. A versenytársak modernebb technikát kínálnak, de jóval több pénzért. Egy kezdő pénztárcájának ez sok esetben túl drága, míg lesz olyan is, akit azért fog meg a Felsberg, mert visszasírja a high-tech elektronikák előtti időket.

Fotó: Mező János