Menetpróba: BMW S 1000 R

Új futómű, új erőforrás, új elektronika. Ami megmaradt: a név és a 165 lóerős teljesítmény. Na meg az a törekvés, hogy az S 1000 R továbbra is uralja a super nakedek piacát.

Pillantsunk vissza 2014-re. A BMW S 1000 R a 200 lóerős superbike, az S 1000 RR leszármazottjaként elindul, hogy felkavarja a naked bike-ok piacát. Sikerrel – és éppen csak 160 lóerővel. Ezekben a mai napig sem változott semmi. Az R azóta is élenjár, a legutóbbi összehasonlító tesztet is megnyerte (2020/9-es Motorrevü) az időközben megerősödött konkurenciával szemben, teljesítménye a mai 165 lóerővel már-már dacosan változatlan.

A miértre Maximilian Renko termékmenedzser az alábbi választ adta: „Mérnökeink azt a feladatot kapták, hogy tervezzenek egy egyliteres motort, amely tökéletes az országútra.” Ilyenkor ugyanis a szívócsatornák és a kipufogókönyökök a leginkább nyomatékra kihegyezve alakíthatók ki. A végeredmény pontosan az a 165 lóerő és 115 newtonméter lett, amivel 2021-ben is minden bizonnyal alapos fejtörést okoznak majd a konkurenciának.

Hiszen 6000/min-ig nemcsak nagyobb a nyomatéka, mint az S 1000 RR superbike-nak – annak meglehetősen költséges shift-cam technikája nélkül –, hanem továbbra is pörgős és harapós, rendkívül finoman veszi a gázt, és a középső tartományban nagyon nyomatékos – még ha a fokozatok a négyestől a hatosig valamivel hosszabbak is lettek. Ez csökkenti a fordulatszámot, a zajszintet, valamint a fogyasztást. Jó, a nyomatékrugalmasságnál esetleg megfizetjük az árát, de az amúgy is kiváló, tehát valószínűleg könnyen megbékélünk vele.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2021/06 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.