Vannak dolgok, amiket az ember erősen sejt egy külföldi motorteszt előtt. Például, hogy odafelé az autóban előbb-utóbb valaki elkezd hülye zenéket hallgatni, hogy a benzinkutas szendvics pusztítóan rossz, és hogy a szállodai reggeli a világ legunalmasabb dolga lesz. Illetve, ha egy BMW-t kell tesztelni, akkor az kicsit sem lesz izgalmasabb, mint az előbb említett reggeli svédasztalán kornyadozó croissant és ébresztésre teljesen alkalmatlanul híg kávé. Ehhez képest ez az ú meglepett. Mármint nem mindenben, mert hülye zene volt, rossz kutas szendvics pipa, svédasztalos reggeli hervasztó – de ez a motor… basszus, ez jó.
 |
Mondhatnám úgy is, hogy elveszítettem a fogadást saját magammal. Amit arra kötöttem, hogy pontosan és előre tudom, mit kapok: nemcsak derékban, hanem pénztárcában is vaskos túramotorosok túlfejlesztett és izgalommentes járművét, amit viccesen könnyű lesz kibillenteni a saját kis menetdinamikai komfortzónájából. Bevallom, sokféle módon próbáltam rajtakapni a kis trükköst, de feladtam.
 |
