Menetpróba: BMW C 400 GT

Hogy lehet a legélvezetesebben mozogni egy nagyvárosban? Természetesen két keréken. Legyen szó bármelyik európai városról, fiatalok és idősebbek, férfiak és nők választják ezt a közlekedési formát. És kicsit közelebbről megvizsgálva, azonnal látszik, hogy ezek nagy része robogó. Kicsik, fürgék, könnyen kezelhetőek, pakolhatóak, bárhol leparkolhatóak, olcsón üzemeltethetőek, és mindnek sajátos stí­lusa van.


A robogókon belül a maxirobogók a legnépszerűbbek. Évek óta töretlen a sikere az 530 cm3-es Yamaha TMAX-nak, a 650-es Suzuki Burgmannek – csak hogy a legnépszerűbbeket emlí­tsem. A BMW-t sem hagyhatta hidegen a szegmens. Igaz, a 2000-es évek eleji, enyhén szólva is formabontó, kupakos C1-es nem hozta meg a várt sikert. 2010 végén mert újra a kategóriához nyúlni a német gyár, de ekkor már a szokásos forgatókönyvet követte, sőt, tajvani partnert is keresett hozzá: a C600 és a C650 soros kéthengeres, 647 cm3-es blokkját a Kymco gyártotta. Három évre rá megjelent a tisztán elektromos hajtású C evolution is, majd 2017 őszén bemutatták a ténylegesen napi használatra szánt C 400 X-et.


Az idei év újdonsága a Gran Turismo változat. A GT betűkombináció már magában sejteti a fejlesztési vonalat: extra kényelem, magasabb szélvédő jött az új modellvariánssal, no meg látványosan átdolgozott, nagyobb első burkolat. Az „Angel eyes” jellegű nappali menetfénnyel megbolondí­tott négy fényszórós első lámpa az autós ügyfelek számára ismerős lehet az 5-ös szériából. Természetesen full ledes, ahogy az idomba integrált irányjelzők és az ultramodern formájú hátsó lámpa is. Kedves dolog, hogy a gyújtás levétele után pár másodpercig még világí­t, mí­g kiérünk a garázsból.


A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2019/09 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.