Másodvélemény: Triumph Trident 660

Rendkívül fontos típus a Triumph számára a Trident. Vonzó, ütős modellként száll be a csupasz középkategóriások kőkemény küzdelmébe, ahol olyan erős és bevált versenytársak dominálnak, mint a Yamaha MT-07. A szegmens meghatározó azoknak a gyártóknak, akik új motorosok bevonzásában reménykednek, ugyanakkor ez egy nagyon árérzékeny piac, egy-kétszázezer forint is számíthat a döntésben.

Vadonatúj modellről beszélünk, annak ellenére, hogy a történelem során ez már a harmadik Trident a sorban. Az első, egyébként nem túl sikeres, 750 cm3-es típust még 1969-ben mutatták be. A második 1991-ben debütált 750-es és 900-as kiszerelésben. Kereken harminc évre rá ismét elővették a Trident nevet, és Rodolfo Frascoli tervező bevonásával – neki köszönhetjük az új generációs Suzuki Katana vonalait is – modern háromhengeres roadsterként született újjá.

A Trident kiállása cseppet sem hivalkodó. A letisztult forma egyesek számára talán szürkévé teheti, de pont ez adja finom eleganciáját és érettségét. Lekerekített és harmonikus vonalait olyan avantgárd elemekkel kombinálták, mint a ledes világítótestek. Kifejezetten szép megoldás, ahogyan a fényes és a matt elemeket vegyítik a sárvédő és a tank egységes megjelenése érdekében, vagy ahogy a tükrök peremén futó rovátkázott alumíniumgyűrű rímel a tankbetöltő koszorújára és a műszerfal peremére. A vaskos hátsó lengővilla és a rá szerelt rendszámtáblatartó is nagyon rendben van. A részleteken látszik az odafigyelés: a Triumph logókat olyan jó érzékkel helyezték el szerte a motoron, ahogy a szabadkőművesek rejtik el szimbólumaikat műveiken.

NINCS MAGASSÁGKORLÁT

Míg a képeken masszív, tömör felépítésűnek tűnik a Trident, a nyeregből lényegesen kecsesebb a kép, és magasságtól függetlenül senkit sem fog kellemetlen meglepetés érni. Felnőttes méreteinek köszönhetően ugyanolyan jól érzi magát rajta a 180 feletti pilóta, mint a 160 centisre nőtt. Ülésmagassága 805 mm, de a lábak között annyira keskeny a motor, hogy könnyedén földet ér mindkét oldalon a láb. Az üléspozíció enyhén előre terhelő, jót tesz neki a tempó, ahogy a menetszél megtámasztja a felsőtestet – az én ízlésemnek tökéletesen megfelel.

Térddel jól fogható a tank két oldala, a párnázás kellemesen rugalmas, nem gond egy hosszabb túra sem. Az első fékkar távolsága állítható, a kormányvégtükrök (extra kiegészítők) a vártnál használhatóbbnak bizonyultak, a szemben érkező motoros üdvözlését viszont kicsit akadályozzák.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2021/10 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.

Fotó: Mező János