Másodvélemény: Triumph Tiger 900 GT Pro

A Triumph sorhármas túramotorja idénre teljesen megújult, nálunk a leggazdagabb felszereltségű GT Pro változat vendégeskedett.

A Triumph Tiger 800 még 2010-ben indult hódító útjára, a középkategóriás túraenduró most gyökeresen megújult erőforrással és sok más finomsággal keresi a leendő vevőket. A koncepciót az eltelt évek alatt egyre tökéletesebbre csiszolták az angol mérnökök, így nem véletlen, hogy a gyártó egyik legkedveltebb típusa lett. Szerencsére átalakultak a korábbi követhetetlen betűkódos jelölések, az alapváltozatot Tigernek, a terepes modellt Rallynak nevezik, az aszfaltbetyárt pedig GT néven kínálják. A Pro csúcsgépet ülésfűtéssel, guminyomás- ellenőrző visszajelzővel, hátsó elektromos futóművel, és gyorsváltóval látták el.

A motor dimenziói rendkívül megtévesztők a szó pozitív értelmében, első ránézésre igen termetesnek tűnik, mellé állva már inkább filigrán gép benyomását kelti, és ez az érzés egyre fokozódik, miután ráülünk. Az ülés a keskenyebbek közé tartozik, és nagyon komfortos, szinte azonnal megtalálom rajta a helyem. Meglepődve tapasztalom, hogy teljesen leér a lábam róla, a lábtartók jó helyen vannak, a térdszög is kényelmes. Az enyhén kónuszos kormány tökéletesen kézre áll, a tükrökben zavartalan a kilátás. Rég éreztem ilyenféle harmóniát bármilyen motorral az első perctől kezdve. Előttünk egy kisebb tabletnyi, 7 colos TFT kijelző mutatja az infókat, a felépítése logikus, könnyen átlátható, és külön jó dolog, hogy kellően nagy számokat használtak. A szokásos adatok mellett szuper, hogy a guminyomást is megjeleníti.

A menü kezelésére sem lehet panaszom, szerencsére nincs olyan sok gomb, ami megzavarná az embert, mint például a Honda Africa Twin esetében. A fékés kuplungkar állítható, ahogy a futómű is. Elöl a Marzocchi telókat nagyon könnyedén, szerszám nélkül lehet állítani, hátul pedig az elektronikát hívjuk segítségül. A rugó-előfeszítés álló helyzetben állítható az aktuális terheléshez, ami néhány pöccintéssel személyre szabható, attól függően, hogy utassal, csomagokkal, vagy esetleg mindkettővel utazunk. A szélvédő magassága több fokozatban állítható manuálisan, ezt akár menet közben, egy kézzel a kívánt pozícióba emelhetjük. A Tiger 900 nagyon kezes, gyerekjáték terelgetni, menet közben sokkal könnyebbnek tűnik, mint a katalógusadat.

A hosszú rugóútnak köszönhetően egészen jól elboldogul az úthibákkal a lágy futómű, de otthona egyértelműen az országút. Városban sincs gond vele, nagyon jó, hogy viszonylag magasan ülünk, ezért jól átlátjuk a forgalmat. Egy szűkebb ívben való megfordulás sem lesz problémás. Az angol túrázó kife jezetten keskeny gép, feltéve, ha nincsenek rajta a méretes oldaldobozok. Jó hír, hogy a fel- és levételük igazán gyorsan megy a kulcs segítségével, nincsen túlgondolva a rögzítési rendszer. Az alumíniumboxok pakolhatósága és űrtartalmuk minden igényt kielégít, kézben cipelve pedig komoly, mutatós bőröndként is funkcionál. Minden kezelőszervet valósággal élmény működtetni, a kuplung adagolhatósága hibátlan, ahogy a felfelé és lefelé működő gyorsváltó is parádésra sikerült. Igazán finom szerkezet, amely pontosan, precízen teszi a dolgát, ahogy kell.

Nagyon gyorsan megszokható, könnyen elkényelmesedhetünk mellette. Az új, immáron Euro5-ös, 900-as sorhármas blokk izgalmas karakter, már középtartományból szépen megindul, a rugalmasságának köszönhetően nagyon élvezetes motorozást tesz lehetővé. A műszeregység szerint a motor 100-nál 4000- et, 130-nál 5100-at, 160-nál 6100-at forog. Kényelmesen tudja azt, amit egy ilyen kaliberű utazómotortól elvárunk, a 160-170 km/h-t nagyon lazán hozza, miközben az ujjakat, lábat és feneket elzsibbasztó vibrálásnak szerencsére nyoma sincs. A szélvédelmet szintén nagyon jól eltalálták, nem érezni turbulenciát a sisakomon. A legmagasabb állásában akár nyitott plexivel is tartható az autópálya-tempó. A Brembo fékek összhangban vannak a motor teljesítményével, a nyomáspontjuk és adagolhatóságuk kiváló. Szépen fekszi a kanyarok ívét, egy hirtelen fékezéssel sem lehet összezavarni, mint kiderült, a kanyar- ABS-nek hála, mert ez a dőlésszöghöz és az aktuális tempónkhoz igazítja a fékerőt. A tesztfogyasztás alattam 5,2 liter volt, ez a húszliteres tankkal tisztességes hatótávot eredményez.

 

MEZŐ VÉLEMÉNYE

 Így utólag már sajnálom, hogy ezt a tesztet átengedtem Zozee-nak. Csak a futó benyomásaim: a Tiger 900 GT Pro elsőre valamivel még az Afrika Twinnél is karcsúbbnak, kecsesebbnek tűnt. Amikor ráültem, ez volt az első: bakker, ez milyen barátságos! Az ülés-kormány-lábtartó szentháromságnak köszönhetően olyan érzésed van, hogy inkább beleülsz a motorba, mintsem reá, a kormány mintha a karod meghosszabbítása lenne, a lábtartó a lehető legjobb helyen, minden kézre és lábra áll. Én speciel hajlított térddel értem le róla. Bár ez nem enduró, hanem grand tourismo, de ha úgy hozza, könnyű az ülésből kiállni, mert a lábtartó nincs magasan, a kormány még kiemelő nélkül is kézre áll, a motor dereka meg olyan karcsú, hogy már-már csámpázni kell, ha terepen a térdeiddel akarod irányítani, nemhogy ó lábat kívánna.

A gyorsváltójánál jobbat én még nem láttam, hát lenne honnan tanulnia a konkurenciának, az biztos. Könnyedén, pontosan kapcsolható, abszolúte nem kell megerőszakolni, hogy bevegyen egy fokozatot. Az ergonómia mellett a másik fénypontja az erőforrás… egyszerűen imádnivaló, tipikusan kettős természetű skizofrén. Hatodikban hatvantól szépen elgurul, ekkor majdhogynem alapjáraton duruzsol a sorhármas erőforrás. Innentől lineárisan jön az erő a fordulatszám emelésével, fönt pedig iszonyatosat megy. Hogy mi az ideális utazója? 160? 180? Egy biztos, 140-nél még úgy érzed, akár aludhatsz is egyet.

NEM CSAK A HÓRIHORGASOKÉ A VILÁG – KATI VÉLEMÉNYE

Manapság egyre inkább elszomorodom, mert olyan tesztmotorokat kap szerkesztőségünk, amik hozzám képest alaposan túlméretezettek. Az igazat megvallva, mikor megérkezett a Tiger, még pajzán gondolatként sem merült fel bennem, hogy én is az egyik tesztpilóta lehetek. Mező agitált, hogy de, de, próbáljam csak ki. És az igazság az, hogy ezért nagyon hálás is vagyok neki. A 900-as háromhengeres nem kis darab, de semmilyen nehézséget nem okozott nyeregbe szállni, és ha lábujjhegyen is, de biztonsággal mindkét oldalon leért a lábam. Kevés szó esik erről a tesztekben, pedig szerintem az alacsonyabb pilótáknak elég fontos, hogy a kitámasztó nagyon jó helyre került, ösztönösen hajtható fel, illetve le, és határozottan csukódik. Indulás után pedig igazi játékos kismacska lesz a tigrisből, igazán könnyű vezetni, minden pontosan kézre áll, és fantasztikusan kényelmes.

Bár a GT verziót nem az offroad szakaszok keresésére szánják, de nagyon adja magát, hogy néha az ember kiálljon a nyeregből, és ennek a tankkialakítás is kifejezetten kedvez, elölről is precízen támasztja a lábat, mintha ez is fontos szempont lett volna a tervezésnél. Végül is, ha túl hosszúra nyúlik egy túra, akkor van, hogy jólesik kicsit kinyújtóztatni a végtagokat. Nekem ilyen hosszú tesztút ugyan most nem jutott, de annyi azért igen, hogy konstatáljam, a Triumph gyorsváltója egészen egyszerűen briliáns, akár fel-, akár visszafelé kapcsol az ember. A háromhengeres hangja ízlés kérdése, szerintem az idők során sokat finomodott, de nekem még mindig nem a kedvencem. A Tiger nagyon precízen irányítható, de az élesebb kanyaroknál igényli az ellenkormányzást. A futómű pedig kevésbé a sportos használatot, inkább a túrák kényelmét szolgálja lágyságával. A tökéletes boldogsághoz persze plusz kétcentis lábhosszra, vagy mínusz kettővel alacsonyabb ülésmagasságra lenne szükségem. Egy gyors telefon után kiderült, hogy utóbbinak nincs is akadálya: az extraként kapható alacsonyabb ülés 90 000 Ft-ba kerül, de hölgy vásárlóknak ingyenes!

ÖSSZEGZÉS

A Triumph Tiger 900 GT Pro kiváló partner a városi közlekedéshez, a hétvégi kiránduláshoz, de ha egy mérsékeltebb offroad szakaszhoz érünk, ott sem kell visszafordulnunk. A felszereltsége, a kidolgozás minősége és a könnyed kezelhetősége miatt nagyon gyorsan összehaverkodunk a Tigrissel.

Fotó: Mező János