Másodvélemény: HARLEY–DAVIDSON LOW RIDER S

A kemény Dyna-rajongók csalódtak, amikor az eredeti Low Rider S néhány évvel ezelőtt eltűnt a kínálatból. Szerencsére 2020-ban visszatért a régi kedvenc, az amerikai gyártó a 2017-ben átalakított Softail vázat párosította a hatalmas Milwaukee-Eight motorral, dizájnja pedig egyfajta tiszteletteljes főhajtás az eredeti, 70-es évek végén született Low Rider előtt.

1977-et írtunk. A Concord gépekkel megindult Párizs és New York között a szuperszonikus légi forgalom, megjelent az első napelemes számológép, a mozikban a Csillagok háborúját vetítették, és a Harley–Davidson útjára indította a Low Ridert. A Willie G. Davidson – az alapító William A. Davidson unokája – által tervezett motor a már meglévő modellek alkatrészeire épült, de könnyedebb megjelenéssel és alacsonyabb ülésmagassággal. Laposabb futómű, előretolt kezelőszervek, fekete blokk, rövid dragkormány, lépcsős ülés és 2 az 1-ben kipufogó – egyetlen eleme sem volt úttörő, de a kombináció ragyogóan sikerült. Megjelenése évében minden Harley–Davidson-modellt felülmúlt eladásaival.

2016-ban mint a főnix, feltámadt a Low Rider S, hogy egy évvel később örökre eltűnjék. A döntés hátterében nem a siker hiánya állt. Épp ellenkezőleg, a vásárlók imádták a motort, és annak sportos karakterét – legalábbis a Harley-k között. A dolog mögött valami más volt: egy teljesen új platform. 2018-ban a HD bemutatta új Softail családját, totálisan új alapra építve, és bevégeztetett a Dynáknak. Ahogy azonban az exDyna modellek, mint a Street Bob és a Fat Bob, megjelentek az új vázzal, a rajongókban felébredt a remény, hogy ugyan az új platformon, de feltámasztják a Low Rider S-t is. Két évet kellett rá várni, de igazuk lett.

GYÁRI CUSTOM CRUISER – WEST COAST STYLE-BAN

Van kisugárzása, ez tagadhatatlan. A vonalak elegánsak, az extravagáns króm Harley-k után kellemes a szemnek a sötét árnyék. A megjelenését „West Coast Style”-ként kommentálta a Harley, amelynek lényege kb. annyi, hogy a jövőbe mutat, miközben visszatekint a múltba is. Mindehhez egy hüvelyk vastag kormányt, mini lámpaidomot, egyedi ülést, 2 a 2-ben shotgun kipufogót kapott, valamint vintage Harley logót a tank két oldalára, és sok-sok feketét. Ezüst színben is kapható – de valójában feketének kell lennie, hogy működjön a forma, amit bronzkerekekkel bolondítottak meg, melyek lágyítják a feketét.

CSAK NAGY FIÚKNAK

 Mitől low rider a Low Rider? Az ülésmagasság 69 centire van a talaj felett, ami valóban csekély. Ugyanakkor a Street Bob és a Sport Glide ülésmagassága még 10 mm-rel alacsonyabb, a Softail Slim pedig 660 mm-rel tartja az ülésalacsonyság rekordot. A magas kormánykiemelők és a széles – a vállaknál szélesebbre kell tárni a karokat –, enyhe ívű kormányszarvak, a közelebb hozott lábtartók és az egyrészes, ívesre formázott ülés hozzászokást igényel. Testem U alakot vesz fel, ahogy karommal a markolatok, lábammal a lábtartógumik felé nyújtózkodom. Főleg igaz ez akkor, ha megmozdítom a gázkart és a bődületes nyomaték miatt azonnal hátracsúszom, míg az utasrész emelkedő íve meg nem fog. A Low Rider mérete igényli az emberes testmagasságot, ezzel nem lehet vitatkozni. Ugyanakkor az extrakatalógus tartogat nekem is megoldást, a „Reduced Reach Seat” révén. Nagy kézre szabták a klasszikus HD kapcsolókat, emiatt aztán a jobb oldali indexgomb használatához komoly kéztorna kell, ha nem akarom közben elengedni a gázmarkolatot, de ez egyéni szoc. probléma, és hozzá is szoktam.

A széles kormány és az előre dőlő testhelyzet irányító jellegű pozíciót hoz össze, könnyedén, már-már sportosan vezethető a Low Rider. A hárommázsás tömeg miatti aggodalmam szinte azonnal szertefoszlott, amint elindultam. A Low Rider követi a pilóta parancsait, precízen tartja az ívet, megingathatatlanul stabil, és a Showa rugózóelemeket is csak dicsérni lehet: a felfüggesztés észrevétlenül végzi munkáját, ahogy átsiklik az aszfalthibákon. A dupla első tárcsafék hatásos és példásan adagolható, ekkora tömeg megállításánál ez komoly feladat. A hátsó már nem érdemli meg ugyanezt a dicséretet, siethetne kicsit nagyobb vehemenciával az első segítségére.

MICSODA ERŐ!

A Milwaukee-Eight 114 alapjáraton szívmelengető hangon szól. Csak ülök a nyeregben, és lenyűgöz az érzés, ahogy a kormányt rázza a V2- es remegése. A fordulatot megemelve gyönyörűen kisimul a motor járása, majd 4000 felett visszatér a vibráció, elmosódik a tükör képe. A módszer, hogy 2000-es fordulat körüli tartományban tartom a motort, bevált. Ezen az alacsony fordulaton tiltakozás nélkül éli életét, ugyanakkor azonnal ott az iszonyú erő, amint gyorsítani akarok. Hatalmas nyomatékhullámmal nyűgöz le, lényegében bármely fokozatban közlekedhetek vele. A sebességváltás precíz. Az egyest a Big Twinekre jellemző zajjal kapcsolja, az üres fokozatot csak akkor találja meg, ha akarom, a kuplungkar huzamosabb használata azonban fárasztó.

ÖSSZEGZÉS

A 2020-as Low Rider S nagyon karakteres motor mindenféle exhibicionizmus nélkül. Nehéz megfejteni, hogy mivel láncolja magához örökre tulajdonosát. Talán optimista attitűdje az oka, amit a végtelen, kimeríthetetlen erő érzete ad. 7 730 000 forintos árával természetesen nem olcsó, egy Harley soha nem az. Azonban márkatársait szemügyre véve végső soron egész jó árban van, és a legolcsóbb megoldás, ha 114 köbinch- es Milwaukee-Eight blokkra fáj a fogunk. És soha nem lehet tudni, a HD mikor veszi ki megint a kínálatából.