Majdnem felnőtt – Suzuki Inazuma 250

Népesedik a 250-es kategória. Ez már magában is jó érv volt a Suzukinak, hogy nyisson a negyedliteresek felé, hiszen régóta nincs az európai motorosok számára utcai 250-es ajánlata. Másrészt be kellett tömnie a jó öreg GS500 Twin hagyta lyukat modellpalettáján, és nem titok, hogy az új Inazumával a japán gyártó a hölgyek felé is kacsingat.

Szépen csengő nevet kapott az Inazuma. Jelentése viharban lecsapó villám, de a motorrajongók számára máshonnan is ismerős lehet: a 90-es évek végén a megbí­zható, négyhengeres, levegő-olajhűtéses GSX750 és 1200 modellek viselték ugyanezt a nevet. Az Inazuma 250-e azt leszámí­tva, hogy ez is csupasz gép, semmi nem köti druszáihoz. Négy helyett kéthengeres, levegő-olaj helyett ví­zhűtéses, és külsejében korántsem olyan unalmasan konszolidált, mint amazok voltak. A dizájnhoz bevallottan a B-Kingből merí­tett ötletet a Suzuki, de felfedezhetők rajta GSR-vonások, mí­g a hátulja inkább banditos. A B-Kinggel ellentétben nehezen lehetne marconának nevezni a nőiesen karcsú Inazumát, és az őszi motorshow-kon feketében kiállí­tott darab szerényen megbújt a többi modell között. A bordó viszont nagyon jól áll neki, tesztmotorunk meglepően nagymotoros hatást kelt.

Motorok Suzuki Inazuma 250

Jelentős szerepet kapnak ebben az egyébként apró, mindössze 13,3 literes üzemanyagtankot két oldalról borí­tó műanyag elemek, ezekbe integrálták az irányjelzőket is. Sőt, az Inazumának kipufogódobból is kettő van, amitől végleg felnőttes látvány nyújt, és legalább eltakarják az egyszerű zártszelvény lengővillát. Az első sárvédőt több kritika érte, a bumfordi elem kissé idegenül hat, bár hunyorogva a tank vonalainak folytatását vélhetjük felfedezni rajta. A lámpaidomba oldalról láthatatlanul simul bele a lényegében fullos műszeregység, van mutatós fordulatszámmérő, LCD a sebesség, a megtett kilométerek, a dupla napi számláló kijelzésére, ugyanitt ötszegmenses üzemanyagszint-jelző, kicsit odébb sebességfokozat-kijelző. No meg váltófény. Hogy erre a 250 cm³-es, mindössze 24 LE-s kéthengeres blokkal hajtott motornak mi szüksége? A kérdésre a választ nem a versenypályán, hanem a benzinkutak pénztáránál kapjuk meg.

A Suzuki gyárilag 3,29 l/100 km-es fogyasztást í­gér az  WMTC (World Motorcycle Test Cycle) mérési metóddal mérve, amit mi úgy érhetünk el, ha jókor kapcsolunk. Aktivált váltófénynél a fokozatkijelző alatt NORM vagy ECO felirat jelzi, hogy milyen üzemmódban vagyunk. Előbbinél 8000-es fordulat felett kezd világí­tani a váltásra figyelmeztető lámpa, utóbbinál már 4500-től villog, 6000-től pedig folyamatos fénnyel jelzi, hogyha takarékosan akarunk közlekedni, akkor ideje feljebb váltani. Tapasztalataink szerint a valós körülmények között elérhető fogyasztás ennél 10-15%-kal magasabb, főleg, ha ténylegesen ingázásra használjuk, amiben egy rövidebb gyorsforgalmi szakasz is beletartozik. A mért 144 km/h-s végsebesség alapján nem istenkí­sértés az Inazumával felmerészkedni az autópályára, de inkább a 100-110 km/h a kényelmes utazótempó. Igazán elemében városi forgalomban van a hosszú löketű kéthengeres.

Ha túltettük magunkat a kissé erőtlen elinduláson, egészen rugalmasan lehet közlekedni vele, már ha a váltófény ellenére 6000 fölé engedjük a fordulatot. A határ 11 250/min-nál húzódik, de eddig felesleges elforgatni, mert 10 500 után lényegében már semmi nem történik, í­gy legkésőbb itt érdemes elváltani. Mindeközben semmi vibráció, talán csak a piros zóna közelében, de még ott sem zavaró.

A gyakori kapcsolásokban jó partner a lányosan puha kuplung és a pontos, hatfokozatú váltó, amely vastagabb csizmával sem okoz gondot. Az elöl kétdugattyús, hátul egydugattyús nyereggel szerelt tárcsafékek az elvárt hatásfokot hozzák, nem túl harapósak, de jól adagolhatóak. ABS még nincs, majd talán jövőre, van viszont öt pozí­cióban állí­tható első fékkar, amitől ismét csak úgy érezhetjük, hogy minőségi darabot kaptunk pénzünkért. A gyári szerelésű, tajvani IRC Road Winner abroncs láttán talán fanyaloghatnánk, de jó tapadása nagyon kellemes meglepetés volt, a nyálkás, hideg úon sem hozta rám a frászt.

Az Inazuma kényelme már az első elindulástól kezdve egyértelmű, a kapcsolók, a kormány, a lábtartók, a pedálok, minden ott van, ahol elsőre keresnénk, egyedül a műszerfal állí­tógombjait nehézkes kesztyűben kezelni. íœlésmagassága 780 mm, í­gy még a kisebb termetű hölgyek is könnyedén, mindkét lábukkal egyensúlyban tudják tartani, ráadásul sokkal könnyedébben kezelhető, mint azt a 180 kg-os tömege sugallná.

Az ár ebben a kategóriában sarkalatos kérdés. A Honda CBR250R eggyel kevesebb hengerrel, viszont kettővel több lóerővel és ABS-szel 1 298 000 Ft, a  KTM 200 Duke ABS nélkül, viszont extra futóműelemekkel 1 334 000 Ft, mí­g a Kawasaki 250-esét 2013-ban váltó, 39 LE-s Ninja 300-ért 1 499 000 Ft-ot kérnek. Ennek tudatában az Inazuma 1 258 000 Ft-os ára még nem egyértelműen vevőcsalogató.