Louis Honda CB750 – A fekete hattyú

Rú kiskacsából büszke hattyú. Nagyjából í­gy jellemezhető az általános használatra való, kissé kifejezéstelen allrounder, a CB Seven Fifty átváltozása erotikus café racerré. Tervezte és megvalósí­totta a Louis, a kiegészí­tőket árusí­tó hamburgi multicég szervizcsapata.

A Honda CB Seven Fifty 1992-től teljes siker volt. Nem csoda persze, hogy egy megbí­zható, elpusztí­thatatlan és kényelmes naked bike számtalan rajongóra talált. Egy gond volt csak vele: túlságosan hétköznapi, kissé szenvtelen volt. Nem utolsósorban az akkori Kawasaki Zephyrhez képest. Annál is figyelemre méltóbb, hogy egy 1994-es példányból mit tudott varázsolni a hamburgi Louis-központ egy kis csapata. Négy ember egy álom: egy teljesen más, sokkal szebb motort épí­teni.

 

Motorok Louis Honda CB750

 

 

Az átépí­tett 750-es valóban csodás lett. Mindazok után, hogy az alapot használtan, a www.mobile.de kereskedelmi oldalról vásárolták 1800 euróért, és már egy világ körüli utat is maga mögött tudott. Valami hasonló történhetett, mint amikor a szomszédban lakó titkárnő végre egyszer kibontja a haját, leveszi a szemüvegét, és lenge blúzán áttetsző fekete fehérneműt vesz fel. Vajon ez tényleg egy Seven Fifty? Oké, talán az erőforrás. De a többi? Ilyen szexi, ilyen érzéki? Mondjuk inkább úgy, sportosan karcsú. Egy vérbeli nő, vörösben és feketében. Nagyon sok pirosí­tót kent magára: dupla bölcsőváz, küllők, ülés, hosszanti csí­kok az üléspárnán és vörössel spriccelt gyári tank. A vörös fényezéshez kontrasztban fénylik az abroncsok polí­rozott alumí­nium felülete. És itt van a krómozott lengővilla is. í“, istenem! Sokat kellett dolgoznia a házi flexnek. A váznyúlvány? Túl hosszú. Vágjuk el! A minimálisra csökkentve rögtön sokkal kompaktabbnak hat. Erre ültettek egy karcsú, lekerekí­tett egyszemélyes ülést, amelyet egyébként a Louis-ban a Yamaha SR 500-hoz árulnak. Mellékesen a faroktoll az elektronika nagy részét is magában foglalja, lehetővé téve í­gy egy valódi café racer letisztult vonalait.

 

Motorok Louis Honda CB750

Nyitott természetű motor. Az úgynevezett power-levegőszűrőt szó nélkül elfogadta egy megértő vizsgaellenőr. Ingerkedik a szemlélővel a vörös karburátorfedél

 

 

Járjuk még egyszer körbe a leszegett fejű, inas Hondát. A teljesen szabadon lévő vázháromszög nyí­ltan feltárulkozik a szemlélődőnek jobbról és balról is. A közepén találjuk a kissé túldimenzionált akkumulátort, egy, a hamburgi fémgyűjtő konténerből származó tartókonzolon. Hát igen, az átépí­tés már megvan vagy két éves, ma inkább egy lí­tium-ion akkumulátort épí­tenének be, amely kisebb és könnyebb is.
Középtámasz? Egy café raceren? Az bizony áldozatul esett az átépí­tési lázban égő hamburgiaknak, í­gy a 750-es büszkén álldogál rövid oldaltámaszán. Az i-re a pontot a motor eleje teszi fel a szikrázóra polí­rozott villacsövekkel és a fényezett fém sárvédővel. Mind a kettőt túlszárnyalja azonban a hétcolos kerek fényszóró filigrán tartóival és klasszikus krómozott lámpaburájával. Tükröződik benne a teljes égbolt, meseszerűvé hajlanak benne a fák és az ágak.

 

Motorok Louis Honda CB750

Letisztult vonalak: a karcsú, fekete Megacone kipufogó, a légies váz és a klasszikus krómlámpa szép egységet alkot

 

 

Foglaljunk helyet a konzekvens együlésesen. A bőrülés a hamburgi Kinzlintől származik, az LSL-kormánycsutkák nemes markolattal készültek. A Seven Fifty teljesen új élményt jelent. A pilóta lábai merev lábtartókon pihennek. A fürge géppel rohanva nem igazán látod a körülötted lévő házakat, csak azt, ami közvetlenül előtted van. A Megacone gyártmányú matt fekete, négy az egybe kipufogó meglehetősen lármásra sikerült. Polí­rozott rozsdamentes acél, haragos matt feketével borí­tva. így kell álcázni valamit. Persze csak optikailag, hiszen akusztikailag aztán nem fogja vissza magát. Érces, telt és tompa hangján rekedten morog és hörög az orra alatt.
í“vatosnak kell lenni a járdaszegélyeknél: a kipufogókönyökök meglehetősen alacsonyan vannak, ezért megterhelve a négyhengeres az aszfaltot karcolja. Aúú. Vajon ki tüntette el az dB-killert? Tegyük hozzá, a feketére fényezett erőforrás jól hangoltnak tűnik. Az üresjárat stabil és egyenletes, a mart, állí­tható LSL-héblivel működtetett kuplung finoman adagolható. A nyomatékgörbe is tetszetős, az egyenletes és tiszta üresjárat után a teljesí­tmény a fordulatszámmal párhuzamosan lineárisan nő. A feketére fényezett négyhengeres erőforrás finoman követi a gázparancsokat. Belsejében minden megmaradt az eredeti állapotban: a vezérműtengelyek, a hengerfejek, a váltó is gyári, majdnem húsz éves.

 

Motorok Louis Honda CB750

 

A hattyúk igazán dühösek is lehetnek, de ez a példány elég visszafogott. A rövid löketű motor „csak” 70,5 lóerőt teljesí­t, ebből 64 aranyszí­nű X-gyűrűs DID-láncon keresztül jut el a 180-as hátsó kerékhez. A húsz évvel ezelőtti teszten 79 lóerőt mértek, de az átépí­tés során nem a maximális erő volt a lényeg. A Louis őskövületnek számí­tó szerelője, Detlef Stüdemann hangolta hozzá a karburátort a szabaddá tett tüdőkhöz, a négy power levegőszűrőhöz. Ezek érzékivé teszik a motort, valamivel több levegőt és életet lehelve bele, ráadásul a műszaki vizsgán is átmentek.

Motorok Louis Honda CB750

A krómlámpán tükröződik a világ és a két mini körműszer. A többi kijelző a villahí­dra került

 

 

Az átépí­tők által felhasznált alkatrészek közül a legtöbbnek van ABE vagy TíœV jóváhagyása. A felnikre húzott koros Dunlop D 208 RR gumikon a kis negatí­v profil igazán sportosan néz ki. A tapadás, a visszajelzés és a kormányzási pontosság szempontjából manapság viszont biztosan vannak nála jobbak.
A futómű teljesen eredeti maradt. A pillekönnyű 216 teletankolt kilogramm ellenére, ami 17-tel kevesebb, mint az átépí­tés előtt, kanyarodáskor alaposan meg kell ragadni a kormánycsutkákat, ami illik is a drótszerű koncepcióhoz. De legalább a fekete hattyú semlegesen vitorlázik mélyrepülésben. Legalábbis jó aszfalton, hiszen a Honda „házi” beszállí­tója, a Showa sztereó rugós tagjai egyesí­tik magukban a kevéssé kényelmes keménységet a közepes csillapí­tással. Lágyszí­vűen könyveljük ezt el az időskori betegségek közé.
Az üléspozí­ció hosszú távon fárasztó, elsősorban lassú haladáskor, ha a szél nyomása még nem tartja a pilóta felsőtestét. Inkább szálljunk le róla, és csodáljunk még meg néhány kisebb részletet, például a nemes külsejű fémházba burkolt apró, finom indexeket vagy az egyszerű hátsó lámpát a filigrán rendszámtábla-tartó fölött. Nagyon szép a Louis oldaldekli is a jobb oldali főtengelycsonkon. Gyakorlati haszna van az olajhőmérőnek, amely az egykori betöltőnyí­lás helyett ad információt az aktuális hőmérsékletről, szép formájú ugyanakkor az LSL fékfolyadéktartály a hátsó váznyúlványon.

 

 

ítépí­tés: minden infó

A legfontosabb az egyszemélyes ülés volt, ami eredetileg egy Yamaha SR500 számára készült. Természetesen át kellett alakí­tani, hogy megfelelő legyen a CB-re. A kipufogó csöveit teljesen lecserélték, a gyári helyett egy komplett Megacone SpeedPro MotoGP rendszert használtak fel. A légszűrő helyére Delo márkájú direktszűrő került, a brit stí­lusú króm fényszóró a Louis saját terméke, ahogyan a tartókonzol is. A kormánybefogó és a kormánycsutkák, valamint a kuplung- és fékkar egyaránt az LSL-től származik. Az eredeti, nagy körműszerek helyét a Moto Detail múltidéző óriái vették át, a motoron szinte elbújó LED-es indexeket és a hozzájuk tartozó relét pedig a Kellerman szállí­totta. Fékrendszer sem maradt gyári állapotában, a café racer stí­lushoz illő fékfolyadék-tartályt az LSL katalógusából választották ki, a látványos első féktárcsák a TRW-Lucas gyártmányai, ahogyan a fémfonatos fékcsövek is. Az összképet az LSL Clubman tükrök és a Moto Detail visszajelzői (kontrollámpák, óra és olahőfokmérő) teszik teljessé.

Motorok Louis Honda CB750

Ilyen volt, csak rosszabb állapotban…

 

 

 

A nagy gyári műszerek sem menekültek meg az átalakí­tás során. A fehér hátterű mini órákat tartókonzolokkal együtt a Louis kí­nálatából vették. Nehéz volt átszerelni őket a kormánycsutkákra, mivel az alsó kormányfelfogatás és a gyári villahí­d egybe volt öntve. Szerezni kellett tehát egy új felső villahidat. Ez kissé durvának hat, ráadásul mintha az analóg óra és a hőmérő túlméretezett lenne rajta.
Kritizálnivaló? Az eredeti féknyergek fékbetétei idegesí­tően siví­tanak, amikor az í­velt TRW-Lucas tárcsákba harapnak. Segí­tséget itt is várhatunk a Louis-tól: rézpasztát 4,99 euróért vagy siví­tás elleni fóliát (valóban í­gy hí­vják!) a betétek hátoldalára. Ezek 6,99 euróba kerülnek. Még ha ez a Seven Fifty teljesen egyedi darab is, az otthoni tuningolásokhoz kiváló ötleteket adhat. Nézzük meg, mit lehet belőle megvalósí­tani. Ha akarjuk, egy csomó mindent. Csak konzekvensen végig kell gondolnunk az ötleteinket. Úgy, mint a Louis-csapat.