„Létezne törvényes megoldás”

MAMI – minden motoros ismeri e mozaikszó jelentését: Magyar Motorkerékpár Szakközépiskola és Szakiskola. Kis túlzással a motorkerékpárok világának hazai Harvardja, Oxfordja, Sorbonne-ja, minden motoros tudások és ismeretek háza. Képzés, oktatás és kutatások folynak falai között.

Egy: hazánkban 150 000-nél több rendszámos és feltehetőleg ugyanennyi rendszám nélküli kismotor és robogó fut az utakon, í­gy a motorkerékpárok megbí­zható, szakszerű szerelése, karbantartása egyértelműen fontos feladat. Nem képzelhető el szakszerű, magas szí­nvonalú szerelőképzés nélkül.

Kettő: A MAMI 1999-ben alakult, Magyarország első magán közlekedési szakközépiskolájaként. Az iskola a közlekedési ágazat szempontjából történelmi jelentőségű Danuvia Gépgyár épületében működik, összekapcsolva múltat és jelent. 2002 óta végzi a legnagyobb márkaképviseletek (Yamaha, Suzuki, Honda) saját, belső továbbképző rendszerének oktatását, í­gy a legújabb, naprakész gyári információk alapján oktathatják tanulóikat is. Folyamatos technikai és szakmai fejlesztései, egyedülálló tanműhelyei, diagnosztikai oktatókamionja és kollégiuma segí­tségével esélyt ad a hátrányos helyzetű térségekben élő fiataloknak a piacképes, stabil egzisztenciát biztosí­tó szakma elsajátí­tására. Profilját 2006-ban versenyszerelő-képzéssel, 2013-ban pedig ví­zi sportmotorszerelő-képzéssel egészí­tette ki, Európában egyedülálló módon.

Három: a jelenlegi oktatási politika következtében a magániskolák működése ellehetetlenül. A helyzet azt eredményezheti, hogy Magyarországon megszűnik a motorkerékpárszerelő-képzés, de legalábbis jelentősen csökken az oktatás szí­nvonala, ami végzetes hatással lehet a magyar kétkerekű motorizáció jövőjére. Máthé Istvánnal, a MAMI műszaki igazgatójával és Lévay Károly igazgatóval beszélgettünk az iskola és a szakma jövőjéről.

Lévay Károly és Máthé István

 

 

Máthé István: – A kormányzat oktatáspolitikája az oktatás központosí­tását szorgalmazza. Ennek természetesen vannak okai és előzményei, melyek esetenként érthetővé és elfogadhatóvá teszik a törekvést, ugyanakkor káros hatásai is mutatkoznak. A mi esetünkben egyértelműen a jövőnket veszélyezteti. 2014 őszétől ugyanis országos szinten 14 iskolában indulhat meg az ingyenes motorkerékpárszerelő-képzés.

MR: – A MAMI-nál jelenleg fizetni kell az oktatásért…

Máthé István: – Igen, a MAMI fizetős iskola, hiszen magán tanintézményként finanszí­roznia kell működését.

MR: Milyen forrásokból teszi ezt?

Máthé István: – Eddig volt a tandí­junk, volt az állami normatí­va, azaz a tanulók után járó fejpénz és a különböző cégek által fizetett szakképzési hozzájárulás. Az alaptörvény módosí­tásával – mivel állami monopólium lett a szakképzés – jelentősen csökkent a magániskolák normatí­vája, és az iskolák számára hozzáférhetetlenné vált a szakképzési hozzájárulás. Ehhez jön még a mi esetünkben a tizennégy ingyenesen működő iskolában meginduló motorkerékpárszerelő-képzés.

MR: – Ez lehet, hogy a MAMI-nak rossz, de jó a tanulóknak és a családoknak.

Máthé István: – Igen, elsőre í­gy tűnhet, de ha mélyebbre ásunk, kiderülnek az elképzelés gyenge pontjai. Az oktatás szí­nvonala meglehetősen alacsony lesz ezekben az iskolákban.

MR: – Ez egyelőre egy fikció. Miért lenne alacsonyabb, mint jelenleg?

Máthé István: – Jelenleg hét olyan ember van Magyarországon, aki rendelkezik a jogszabályok által előí­rt végzettséggel és szakmai gyakorlattal, és mind a hét a MAMI-ban dolgozik. Tehát az ősztől országosan tizennégy helyszí­nen beindí­tandó képzéshez nincsenek meg a megfelelő szakemberek. És nincsenek meg a szintén jogszabályokban előí­rt tárgyi feltételek sem. Létezik egy úgynevezett eszközjegyzék, amely azoknak az oktatási eszközöknek a listáját tartalmazza, amelyek az oktatáshoz nélkülözhetetlenek. Kiszámoltuk, hogy ez a tizennégy iskolára nézve másfél milliárd forint körüli állami beruházási kényszert jelent, beszerzésükhöz – úgy gondoljuk – nincs meg a pénz, és nincs meg a szándék sem.

MR: – Ezt honnan tudjátok?

Máthé István: – Azok a cégek, amelyek a szükséges eszközöket biztosí­thatnák az iskoláknak, megkeresték a Klebelsberg Intézet Fenntartó Központot, amely az iskolák működtetéséért felelős, és kiderült, hogy nem terveznek semmiféle hasonló beruházást az iskolákba.

MR: – A MAMI-nál ez megvan?

Lévay Károly: – Igen, megvan. A MAMI eszközkészlete magasan az előí­rt minimális szint fölött van. De akad itt még egy probléma. Az elképzelés nem veszi figyelembe a hazai piaci helyzetet. Jelenleg az országban főhivatásként 130-ra tehető a motorkerékpár-szereléssel foglalkozó szervizek száma. Ezek a szervizek évente 60-70 szerelőt képesek felszippantani a munkaerőpiacról, röviden, évente ennyi szerelő képes elhelyezkedni. A jelenlegi elképzelés szerint 280 főt fognak országosan felvenni ezekbe az iskolákba, illetve, Nógrád megyében korlátlan számban.

MR: – De ott vannak a kisebb garázsszervizek, azokba is kell ember.

Lévay Károly: – Egy nem hivatalosan működő szervizbe nem teheti ki az iskola szakmai gyakorlatra a tanulóit. Ráadásul pont Nógrádban korlátlan mennyiségben képezhető szerelő, nincs limitálva a számuk, de a hivatalos feltételeknek eleget téve nincs hol elhelyezkedniük. Tehát összegezve: az állam alacsony szí­nvonalon, de természetesen költségek árán képezni fog egy csomó fölösleges „szakembert”. A MAMI esetében a vizsgát követő egy hónapon belül 57%-os az elhelyezkedési arány.

MR: – Akkor itt is az utcának képeznek embereket, nem?

Lévay Károy: – Ez az elhelyezkedési arány megfelel a nyugat-európai átlagnak. A magyarországi szakiskolai átlag 23% körül van. Ha ténylegesen megvalósul ez a tervezet, és ősszel beindul a tömeges „oktatás” a nem megfelelő szakmai alapokon, akkor olyan embereket fognak képezni, akiknek jelentős része nem fog tudni elhelyezkedni a szakmájában, ha pedig igen, akkor mindannyiunk életét tehetik kockára.
Az a helyzet, hogy több kormányzaton is átí­vel egyfajta hozzáállás a szakmunkásképzéshez. Ha valakit nem vesznek fel gimnáziumba, nem vesznek fel egyetemre, nem tud tanulni, az menjen szakmunkásnak. A kérdés: szeretnénk-e, ha ilyen képzettségű ember épí­tené a házunkat, szerelné a villanyt, a fűtést, és… szerelné az esetenként többmillió forintot érő motorunkat? Mert ha nem, akkor bizony újra kellene gondolni ezt az egészet.

Máthé István: – Itt nem csak a MAMI-ról van szó, sokkal inkább egy közlekedési ágazat fenntarthatóságáról. Létezne törvényes megoldás, például, ha az Emberi Erőforrások Minisztériuma kötne a MAMI-val egy úgynevezett Köznevelési Szerződést, melynek keretében rendezhető lenne a mind a szakma, mind pedig a MAMI helyzete. Többszöri kezdeményezésünk ellenére eddig ez nem történt meg.