A 125-ös Agility blokkjáról ódákat zengenek, a jó anyagminőségnek köszönhetően meglepő futásteljesítményre képes. Akkor miért kell rengeteg 25 ezer kilométert futott példányt generálozni? Bizony, csalással állunk szemben.
A Kymcónak kétféle 125 köbcentis, négyütemű motorja van. A vízhűtéses változat dolgozik a Grand Dinkben és a Bet&Winben, míg az egyszerűbb léghűtésest a Movie, People és Dink modellekbe szerelték. Ezt az egyszerű, kiforrott erőforrást örökölte meg a márka legolcsóbb – és emiatt egyben a legnépszerűbb – tagja, az Agility 125. Már eleve a név is beszédes, benne van a lényeg. Agilis. A kis kerekeknek köszönhetően fordulékony, a jó súlyelosztás miatt könnyű vezetni, a keskeny felépítés miatt pedig kacagva elfér a sorok között. Szeretik is a futárok. A műanyagok minősége ugyan gyenge, az ülés sem királyi fotel, de ha munkára kell, inkább a tartósság és az ár a két legfontosabb tényező. Ezen a téren igazán nincs miért szégyenkeznie a tajvani gyártónak. A szakszervizben például fordult meg százezer kilométert futárkodott példány – igaz, ekkor már ette az olajat, és hiába ment volna még el egy darabig, a tulajdonos a felújítás mellett döntött. A műveletet a szerelő nagy rutinnal elvégezte, és az Agility talán azóta is gond nélkül cikázik a városi forgalomban. De ugorjunk csak vissza egy mondatot! Azt írtam, hogy nagy rutinnal. Ha valami ennyire megbízható, akkor a generálozásban honnan van ekkora gyakorlat? Hol a csúsztatás? Ki hazudik?
Az igazság, hogy a Kymco rendkívül népszerű az olasz piacon, ahonnan a használati tárgyként kezelt, sokat futott gépek keletre vándorolnak. A nyolcvanezer kilométert megtett darabok fiatalító kúrán vesznek részt, és garantált húszezerrel az órájukban kerülnek új gazdájukhoz, akiknél pár éven belül kellemetlen szervizköltségek jelentkeznek.
Vásárlásnál így különösen fontos, hogy megfelelően fel tudjuk mérni a kiszemelt motor állapotát.
A gyártó kétezer kilométerenként írja elő az olajcserét, a magyar importőr ettől eltérően négyezer kilométert javasol. Noha a már említett százezer kilométert megjárt futármotor is a hosszú szervizintervallumok mellett teljesített, mégis tanácsos a gyári ajánlást betartani, ha hosszú távra tervezünk robogónkkal. íltalános tapasztalat, hogy extrém olajminőség helyett gyakori cserével tehetünk csodát. A Kymcók általában nem igénylik a prémium kenőanyagokat, de sajnos sokan ezt úgy értelmezik, hogy bármi jó bele – maradjunk annyiban, hogy legjobban egy általánosan ismert márkát használva, sűrű olajcserével tesszük a legtöbbet robogónk hosszú életéért. Az Agility szervizkönyvében 15W40-es motorolajat írnak, de a hazai hőmérsékleti viszonyok között a szerviz 10W40-et ajánl.
Sok gondatlan tulaj szerencséje, hogy az Agility kevés olajjal is sokáig bírja a hajtást, emiatt egyébként sokan a kelleténél kevesebbet foglalkoznak vele, ugyanis legfeljebb a hangja nő meg valamivel, egészen addig, míg a maradék kevés olaj is elfogy. Onnantól pedig kezdődnek a bajok: a dugattyúcsapszeg beleszorul a hajtókarba, megfogja a dugattyú, az elkezd szorulni és végigszántja a hengerfalat – rövid és egyenes ú a teljes generálhoz. ím ha már idáig jutott a blokk, abban az esetben kenőanyag már csak a leeresztőcsavar kupakjában van pár csepp.
Vásárlás esetén mindenképpen nézzünk rá az erőforrásra, ha tiszta, szépen karbantartott, akkor jó eséllyel a robogó többi részére is odafigyeltek – sajnos igaz a mondás, a motor legnagyobb ellensége maga a gazdája. Próbakör után érdemes ellenőrizni az olajszintet, és ha távol van az előírt értéktől, jobb inkább elállni a vételtől és tovább keresgélni a piacon.
Az Agility motorjának pöccre kell életre kelnie és csendesen járnia, hidegen-melegen egyaránt. Ha hosszú állásra hivatkozva indul nehezen, járassuk tíz percig alapjáraton, majd állítsuk le és indítsuk újra – ekkor már az első kattintásra muszáj startolnia. Ha ez nem történik meg, akkor kezdjünk gyanakodni, hogy már elkezdődött a korábban tárgyalt olajfogyasztás – tehát 80 ezer kilométeres futásteljesítmény körül van a gép – és ebben az esetben az elégő kenőanyag már be tudja kokszolni a szelepeket. Ilyenkor is beindul, de a csökkenő kompresszió miatt tovább kell köszörülnie az önindítónak. Egy ilyen állapotú példánynál érdemes ötvenezer forintnyi felújítási költséggel számolni.
A hajtásszíjat előírás szerint 25 000 kilométerenként kell cserélni, a görgők pedig a tapasztalat szerint 15 000 kilométert bírnak, de ha lemondunk a nyélgázas indulásokról, nem csak a kuplungot kíméljük, hanem ezek az alkatrészek is tovább szolgálnak. Ezeknek a rendszeres ellenőrzésén kívül csak apróságokra kell figyelni az Agilitynél, például néha megzsírozni a keréktengelyt a kilométerspirál csatlakozásánál, ugyanis a Kymco meghálálja ezeket az apró törődéseket. A rozsdásodó kipufogóköpeny a márka összes modelljének a sajátja, és inkább csak optikai hiba, mintsem műszaki: elég vastag a lemez, és kívülről hiába vastagon oxidált, sokáig nem fog kilyukadni – valószínűbb, hogy a kipufogócső eltörik a nyaknál, de ez is inkább a Dinkre jellemző.
Karbantartási adatok |
Szervizintervallum 4000 km Olajcsere 4000 km Olaj 10W40 Hajtóműolaj-csere 4000 km Gyertya típusa: NGK CR7HSA Szelephézag (hidegen): Szívó 0,05 mm, Kipufogó 0,05 mm |
Rossz utakon használva a motort a katalizátor leszakadhat – a kipufogóból érkező jellegzetes zörgő hangból egyből figyelmeztet erre. Alacsony értékű járműről lévén szó, a többség ilyenkor elgyengül, és az új kipufogó megvásárlása helyett nyolcvanezer forint megtakarítása mellett dönt, és a régi dobot megbontva kidobja a leszakadt katalizátort. Az ilyen kasztrált kipufogójú típusokat a kibocsátott gázba beleszagolva ismerhetjük fel: ha melegen Zsiguli- vagy Wartburg-szagot érzünk, az előző tulaj már elvégeztette a műtétet. Mivel a motorokra nem kellett zöldkártya, műszaki vizsgán sem mérnek a kétkerekűkön károsanyag-kibocsátást, ezért elég elterjedt ez a megoldás.
Az Agility 125 egyetlen igazi típushibája az ülés vázaként szolgáló műanyaglap törése. Ehhez nem is kell feltétlenül különösebben nehéznek lenni, elég, ha rossz úon megyünk, és a pattogó fenék alatt először megreped, majd szépen eltöredezik.
A télen használt példányokon az úra kiszórt só hagy nyomot és okozhat változatos hibákat. A blokk alumíniumöntvényén például jellegzetes, apró pöttyöket hagy, ezért itt és a gyújtáskapcsoló környékén érdemes kezdeni az ellenőrzést. A nyálkás ú fölött lebegő sós pára rátelepszik a vezetékekre és megeszi a pozitív elektromos kábeleket. Emiatt egy idő után a motor egyre nehezebben indul és előfordulhat, hogy menet közben váratlanul megáll. Ebben az esetben fáradtságos munka megkeresni a hibát – például ha a taposólemez alatt futó bandázsolt kábelköteg közepénél van a baj, alapos típusismeret nélkül órákig is keresgélhetünk eredmény nélkül.
A hirdetések között százötven és háromszázezer forint közötti áron kínálják a használt példányokat. A legnagyobb gond, hogy nem is a műszaki állapotukkal vannak problémák, hanem a papírokkal. A hazai robogóállomány rendszámozottságát jellemzi, hogy a márkaszervizben megforduló 125-ös vagy annál nagyobb robogóknak talán 10%-án van csak rendszám – a többi ötvenesként fut, még ha a valóságban ennek az ötszöröse is a lökettérfogat.
KYMCO – csupa nagybetűvel |
Az 1963-ban alapított tajvani cég nevét eredetileg csupa nagybetűvel kell írni, ugyanis a Kwang Yang Motor Co. Ltd rövidítése, de a márkanév 1992-es bevezetése óta elfogadottá vált a tulajdonnevekre jellemzőm nagy kezdőbetűs írásmód – az eredeti betűszóhoz pedig már a gyártó sem ragaszkodik konzekvensen. A márkát itthon elsősorban robogóiról ismerjük, de motorblokkokat, motorkerékpárokat és ATV-ket is gyártanak, amiket mind az öt kontinensen forgalmaznak. 3000 alkalmazottal és évi 570 000 járművel a Kymco jelenleg az ötödik legnagyobb robogógyártó a világon. 2008 elején a BMW a Kymcót kérte fel a G 450 X enduró blokkjának gyártására. |