KTM és Husqvarna Centrum Budapesten, Pócsik László interjú

Azt, hogy a Honda a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártója, viszonylag sokan tudják. Ellenben azt, hogy a KTM a világ legnagyobb nem ázsiai és egyben a legnagyobb európai gyártója, már jóval kevesebben.

2020 márciusáig valahogy az a furcsa helyzet állt fent, hogy Európa legnagyobb motorbrandjének nem volt üzlete a Magyarország egyötödének ott­hont adó Budapesten. Valaha volt ugyan egy bol­tocska a Pacsirtamező utcában, de az távolról sem volt méltó az osztrák márka hírnevéhez, sem pe­dig a piacon elfoglalt pozíciójához.

Ha Budapesten és környékén valaki KTM-et akart venni, akkor egy darabig Törökbálintra ment a Motorsport Zsembe­ryhez, ha igazán hardcore, tereporientált KTM-es volt, akkor pedig Ócsára Mayer Norbiékhoz.

Aztán év elején egyszer csak felhívott minket Pó­csik László, a Sandlander tulajdonosa, hogy sze­retné a Motorrevüt meghívni új üzletének, az Őr­mezőn, az M1-M7 autópálya mellett épülő KTM és Husqvarna Centrum megnyitójára. Pócsik László neve sok olvasónknak ismerősen cseng­het, igaz, nem motoros vonalról, sokkal inkább a tereprali világából. Többszörös Dakar-szerep­lő, személyesen és cége, az egyéni terepjárók épí­tésére szakosodott Sandlander által is.

2009-ben Szaller Zoltán, Csitári Tibor csapattársaként kate­góriagyőzelmet szerzett a kamionok között, ezzel máig a legeredményesebb hazai dakaros csapat tagja, de előkelő helyen ért célba autóval is. És ha már egyszer Dakar, akkor nem lesz nehéz meg­találni a kapcsolódási pontot a KTM-hez… Apro­pos, az imént azt írtuk, hogy Pócsik László neve nem a motorozás világából ismerős olvasóink­nak, ezt akkor rögtön pontosítanánk is, ugyan­is Görbe Soma, a hazai gyorsasági szakág egyik reménysége két éven át a Sandlander Team ver­senyzőjeként állt rajthoz. A dolog pikantériájához tartozik, hogy azóta Pócsik László KTM-keres­kedést nyitott, Soma pedig 2020-ban KTM-mel versenyez.

MR: Úgy tűnik, működnek a dolgaid, sikere­sek az eddigi vállalkozásaid. Most még egy motorkereskedés is?

PL.: Meglehetősen vállalkozó kedvű ember va­gyok. Eddigi életem során hat órán át voltam al­kalmazotti státuszban. Akkor úgy ebédidő utánra vált egyértelművé számomra, hogy az nem az én pályám. Az első vállalkozásomba tizennégy éve­sen vágtam bele. Szerettem volna egy jó biciklit, de olyan anyagi körülmények között éltünk, hogy tudtam, jó biciklim akkor lesz, ha megszerzem ma­gamnak. Kapni senkitől sem fogok. Sem biciklit, sem később autót, vagy lakást.

Élt akkoriban a kerületünkben egy szaki, aki a ma­gyar válogatottnak gyártott spéci kerékpárváza­kat. Beállítottam hozzá, hogy készítsen egyet ne­kem is. Hát csak nézett, hogy ez a nagydarab, mackós kinézetű srác mit akar… Valahogy sike­rült meggyőznöm, és hamarosan egy frankó váz tulajdonosa voltam. A mester ajánlott nekem egy másik szakit, aki akkoriban Bécsből hozott (értsd: csempészett) be Shimano alkatrészeket, keressem meg őt a többi alkatrész miatt. Megkerestem, meg is hozta, amit szerettem volna, de kifizetni persze nem tudtam, így elmentem egy kerékpárboltba dolgozni. Megkerestem a rávalót, a bringa végül összeállt. Nagyon jól sikerült.

Akkoriban mindenki a Fecske nevű orosz, sárnehéz, 28-as biciklivel járt, egy-egy csehszlovák Favorit igazi csúcsnak számí­tott, de az enyém annál is jobb lett. Na, ezt az én biciklimet az első utam során megvette egy osz­tálytársam apja. Hohó, felfedeztem egy piaci rést! Pedig még piac sem igazán volt. Több sem kellett, nekiláttam a következőnek, akkor már direkte el­adásra. Így kezdődött az én biciklibizniszem, aztán ahogy teltek-múltak az évek, jött a többi. Egy idő­ben Trabantokat építettem versenyzésre, aztán a pár létező nagykerből autóalkatrészeket szállítot­tam ki kereskedőknek és szervizeknek, később ke­nőanyagokkal kereskedtem. Közben motoroztam, autóztam. Leginkább az offroad vonal fogott meg, indultam pár tereprali versenyen is.

Egy csomó öt­letemmel elsőként rukkoltam ki a piacon. A kétezres évek elején megalakítottam a Sandlan­der nevű brandet, ami szédületes pályát futott be. Terepjárók átépítésére szakosodtunk, a legkülön­bözőbb speciális igényekhez igazodva. Kell egy spéci terepjáró vadászatra? Megépítettük. Sivata­gi versenyzésre kell? Megépítettük. Bármilyen ipari célra, speciális felépítménnyel? No problem, meg­terveztük, összeraktuk. Valahogy mindig is a te­rep vonzott. Világéletemben volt egy, jellemzően több terepjáróm. Így kerültünk aztán ki a Dakar­ra is. Szerelemből. Tudod, a Dakar-szerelemnek jól körülírható fázisai vannak. Először ülsz a tévé előtt és nézed, úristen, mekkora kaland! Hogy lehet ezt megcsinálni? Hogy bírja ezt az ember, a technika?

Aztán jönnek a „de jó lenne ott lenni, megnézni!”, aztán a „nekem ezt egyszer ki kell próbálni”, aztán meg a „nekem vissza kell oda mennem” fázisok. Kevesen tudják, de annak idején Palik Lászlónak mi adtuk a technikai és szervizhátteret, a logisz­tikát. De magam is versenyeztem a Dakaron, vol­tam vezető és voltam navigátor is. Az eddigi leg­sikeresebb magyar szereplés, egy kamionos kate­góriagyőzelem a mi nevünkhöz fűződik. Igaz, erre viszonylag kevés figyelem irányult, mert minden­ki az autósokkal, motorosokkal volt elfoglalva. Ke­vés pénzből versenyeztünk, az anyagi lehetősége­ket szervezettséggel, kreativitással, elszántsággal pótoltuk. Van egy fotóm, amin a célban az egész Kamaz-személyzet a mi tökéletesen szériaállapo­tú teherautónk alatt fekszik, és hitetlenkedik, hogy ezt hogy csináltuk meg ezzel a géppel?

És hogy csináltátok?

− Nagyon jó emberek kerültek össze a csapatba. Én abban hiszek, hogy a legkülönbözőbb embe­rek pontosan a különbözőségük miatt remekül ki tudják egészíteni egymást. Az egyik ebben jó, a másik abban szuper. Azonkívül nagyon fegyel­mezettek voltunk, fegyelmezetten versenyeztünk. Azzal nyertünk, hogy nem hibáztunk. Egyenlete­sen teljesítettünk, mert egy maratoni versenyen az egyenletes teljesítmény a fontos. Nem a szakasz­győzelmek vagy a leggyorsabb kör számít. Az per­sze alap, hogy valaki technikailag jó legyen, de ha csak annyi van, hogy iszonyatosan érzi az au­tót-motort, az csak az első pár napra elegendő. Nem véletlen, hogy általában nem triálosok, kros­szozók nyerik a Dakart.

Oké, ez az autós vonal. De hogy jön ide a KTM és Husqvarna Centrum?

− Érdekes úton, egyfajta fejlődésen mentem át már a Sandlanderrel is. Eleinte mindenféle te­repjáróval foglalkoztunk, a Palik-időszakban pél­dául Nissannal. Aztán szép lassan letisztult ben­nem, hogy számomra a Toyota, azon belül is a Land Cruiser a nagybetűs terepjáró. Így ma már csak azzal foglalkozunk, illetve tovább finomo­dott a dolog. A Land Cruiser-restaurálással bát­ran mondhatom, európai hírnévre tettünk szert, mára jönnek megrendelők egész Európából, sőt a világ távolabbi tájairól is. Hasonló utat jártam be a motorok terén is. A KTM-minőséggel a Da­karon szembesültem – mondjuk ott nem volt nehéz. Esténként láttam a táborban a gépeket, a csapatokat, a pilótákat. Elámultam azon, hogy mit kibírnak, milyen vérprofi módon van össze­rakva minden. A szerelők! Az alkatrészek! Az a végletekig tesztelt működés, a technika! Az egész egy logisztikai atomcsapás! Nem vé­letlenül jöttek és jönnek azok a sikerek a KTM-nek, elképesztő mennyiségű győzelem és jó he­lyezés fűződik a gyár nevéhez. Gyerekkorom óta motorozom, naná, hogy ezek után kellett egy KTM nekem is. A mai napig egy 950 Adventu­re-rel járok a legtöbbet.

Amikor megfogalmazódott bennem, hogy szeret­nék egy motorkereskedést nyitni, már nem volt kérdés, hogy melyik márka legyen az. Még ha üz­letileg indokolt lehetne is, meg sem fordult a fe­jemben, hogy multibrand kereskedés legyünk. A tárgyalásokat még 2016-ban kezdtük a KTM-mel, ennek eredménye lett, hogy Kosztyú Tamás barátommal és társammal idén március elején megnyitottuk a KTM és Husqvarna Centrumot.

A helyszín adott lett, amikor sikerült a tulajdo­nunkban lévő Nissan Centrum melletti ingatlant is megvásárolnunk.A Nissan Centrum amúgy más dolog miatt is ér­dekes az új motoros üzlet kapcsán. Tulajdonkép­pen az volt a pilot program. Az elv, a szemlélet itt, a KTM és Husqvarna Centrumnál ugyanaz. Ugyan sokszor és sok helyen hallani az ügyfélbarát mo­dellről, mi itt valóban egy abszolúte ügyfélorien­tált modellt valósítottunk meg. Sok a rossz hírű ke­reskedés és szerviz? Túlszámlázás, trehány munka, fiktív alkatrészcserék? Nálunk az ügyfél az autó­ja átvételekor kap egy linket, és azon valós időben online figyelemmel kísérheti bárhonnan, hogy ép­pen mi történik az autójával. A kollégáink európai szintű fizetést, juttatásokat kapnak, éppen ezért eszükbe sem jut, hogy bármilyen trükkel lehúz­zák az ügyfelet.

A kezdetekben volt erre egy kísér­let, azt az alapjaiban fojtottam el, egyértelművé téve a munkatársak felé az ez irányú zéró toleran­ciát. És a dolog működik. Amikor két nagynevű au­tókereskedés között Tamással megnyitottuk a Nis­san Centrumot, sokan egy évet sem adtak nekünk. Egy év múlva az Év kereskedője cím boldog tulaj­donosai voltunk. A KTM és Husqvarna Centrum­nál ugyanezt az utat követjük, reméljük, hason­ló eredménnyel. A hardcore terepesek jól isme­rik Mayer Norbi és a KTM Ócsa nevét. Jó hír, hogy együtt dolgozunk Norbival. Ő egy igazi motoros fazon a klasszikus vonalról, olyan, akihez ha bevit­ted a motorodat, egy jót bandáztál, közben meg­csinálták a motoron, amit kellett. Számára a KTM elsősorban életforma, mintsem üzlet.

A KTM olyan irányban bővítette a modellpalet­táját – ráadásul jött még hozzá a Husqvarna is –, hogy mára tulajdonképpen szinte bármilyen ér­deklődésű és elkötelezettségű motoros megtalál­hatja számítását, nem csak a vérterepesek. A már­ka nagyon erős, a műszaki alap nagyon jó, a KTM igazi arc a motoros piacon. Motorok motorosoktól motorosoknak. A Duke-ok és az Adventure mo­dellek külleme ugyan mindig is megosztó volt, de azt soha nem lehetett mondani, hogy ne adnának markáns motoros élményt. Óriási a vigyor faktora.

Mindig is úgy képzeltük, hogy az üzletünk ne csak üzlet legyen, hanem egyfajta motoros talál­kozóhely is, ahová bármikor beugorhatsz a have­rokkal egy kávéra, kicsit dumálni, nézelődni. Eh­hez kifejezetten jó helyen vagyunk itt az M1-M7 közös szakaszán. Bármilyen motorost szívesen lá­tunk, nem csak KTM-eseket, és persze nem bán­juk, ha az a motoros előbb-utóbb kipróbálja a mi modelljeinket is. Az sem baj, ha netán végleg átül. 🙂

Folytatjuk

Támogatott Tartalom