Kinek engedelmeskedjünk? – Közúi jelzések 2. rész

Az információkat jelek segí­tségével rögzí­tjük és közvetí­tjük. A jelek nagyon sokfélék lehetnek. Vannak olyan egyszerű jelek, amiket majdnem mindenki megért (pl. integetés búcsúzáskor). Vannak olyan jelek is, amiket az embereknek csak egy csoportja ért. Ilyen jelekből állnak a titkosí­rások, de sok más jelet is csak tanulás és gyakorlás után értünk meg (Morse, jelzőtáblák, jelnyelv stb.). A KRESZ jelzései is ilyenek. Forrás.

Az előző cikkben a közúi közlekedési jelzések rendszeréről kezdtünk elmélkedni, és áttekintettük a jelzések két hierarchikus – azok összeütközését kizáró – szabályát. Most ezt a témát folytatjuk.

 

 

A rendőri karjelzések és a fényjelző készülékek jelzéseinek elsőbbségével az előző lapszámban foglalkoztunk. Lássuk a további lehetséges ellentmondásokat! Néha a forgalmi szabályok is összeütközésben állhatnak a közúi jelzésekkel. ím ez az összeütközés csak látszólagos. A legtipikusabb példája ennek a köznapi nevén jobbkéz-szabály, vagyis a jobbról érkező elsőbbsége az úkereszteződésben. (KRESZ 28. § (1) bekezdés b) pontja.) A KRESZ szerint a jobbkéz-szabály csak akkor érvényesül, ha egyéb rendelkezés (KRESZ 28. § (2) bekezdés) nem irányadó. Ha például megkülönböztető fény- és hangjelzést használó jármű is érkezik a kereszteződéshez, akkor nem a jobbkéz-szabály dönti el, hogy ki haladhat tovább elsőként. Ugyaní­gy lerontja a jobbkéz-szabályt a közúi közlekedési jelzőtábla jelzése is. („Elsőbbségadás kötelező” vagy „íLLJ! Elsőbbségadás kötelező” közúi jelzőtáblák.) Rövid megjegyzés: Nem tudom, Önök hogy vannak ezzel, de én a jobbkéz-szabályt nem tartom kifejezetten biztonságosnak, különös tekintettel arra, hogy Magyarországon a legtöbb helyen az egyenrangú utak kereszteződését jelzőtábla nem jelzi előre. Amennyiben egy adott környéken valaki nem rendelkezik helyismerettel, még azt sem veszi észre, hogy kereszteződéshez közeledik, és már ki is alakult a veszélyhelyzet egy jobbról érkező jármű felbukkanása miatt… „Itt kinek van elsőbbsége?” – hangzik a tanácstalanságot kifejező kérdés, és már be is következett a baleset. Az „Elsőbbségadás kötelező” vagy „íLLJ! Elsőbbségadás kötelező” közúi jelzőtáblák magára a kereszteződés felbukkanására is figyelmeztetnek, jóval egyértelműbb helyzetet teremtve egy ismeretlen környéken is.

Vannak a KRESZ-ben meghatározott rendkí­vüli helyzetek, amelyek a jármű vezetője mellett egyéb személy közreműködését is igénylik.

 

 

így például: „Ha a jármű méretei vagy egyéb ok miatt a besorolás szabályait a bekanyarodás előtt, illetve a kanyarodás í­vére és a jobbra tartásra vonatkozó rendelkezéseket megtartani nem lehet, a bekanyarodást fokozott óvatossággal – szükség esetén erre alkalmas irányí­tó személy igénybevételével – és úgy kell végrehajtani, hogy a bekanyarodó jármű a többi járművet ne veszélyeztesse. Hasonló rendelkezést tartalmaz a KRESZ 33. §-a is, amely szerint: „Ha a személy- és vagyonbiztonság megkí­vánja, a hátramenethez a járművezetőnek gondoskodnia kell arra alkalmas irányí­tó személy közreműködéséről. Az irányí­tó személynek úgy kell elhelyezkednie, hogy folyamatosan lássa a jármű mögötti területet, és a jármű vezetőjével is kapcsolata legyen. (A személy- és vagyonbiztonság az ilyen segí­tő közreműködését tipikusan akkor kí­vánja meg, amikor a jármű tulajdonságai egyszerűen lehetetlenné teszik vagy nagymértékben nehezí­tik a jármű vezetője számára a holttérben tartózkodók észlelését. Ökölbe szorul a kezem, amikor unott fejjel rágózó vagy mobilon csevegő járműkí­sérők dőlnek hátra kényelmesen a jobb egyes ülésben, miközben kollégájuk a semmit bámulva igyekszik hátrafelé laví­rozni túlméretes és/vagy hatalmas holttérrel rendelkező járművét. Nos, a bekanyarodást vagy a hátramenetet irányí­tó személy természetesen nem rendelkezik olyan jogosultságokkal, mint a forgalomirányí­tó személyek, de mindenki jobban jár, ha figyelembe veszi az ő jelzéseiket is, mert tevékenységük nélkül az adott manőver messze veszélyesebb volna.

 

 

Foglalkozzunk ezek után az egyik legfontosabb közúi jelzés-csoporttal, a fényjelző készülékek jelzéseivel! A forgalomirányí­tó fényjelző készülékek (vagy más néven jelzőlámpák) működésének van néhány alapvető forgalombiztonsági követelménye. A forgalomirányí­tó jelzőlámpa fényjelző készülékein nem jelenhet meg értelmezhetetlen, megtévesztő, egymásnak ellentmondó vagy veszélyes forgalmi helyzetet előidéző jelzési kép. (A fényjelző készülékek szí­nképeivel itt most nem foglalkoznék, aki a közúi közlekedésben akár csak egy napig is részt vett, az ezeket a jelzéseket sohasem felejti el.) Az egyenes irányban haladó, egymást keresztező járműforgalom, továbbá a gyalogosok és az ő haladási irányukat keresztező, egyenes irányban haladó járműforgalom egyszerre szabad jelzést nem kaphat. (Ez, azt gondolom, értelemszerű, e szabály megszegése gyakorlatilag értelmetlenné tenné a fényjelző készülékek telepí­tését.) A különböző, egymással összeférhetetlen (egymást keresztező vagy egymással fonódó) forgalmi irányok szabad jelzései között biztonságos időközöket kell hagyni. A biztonságos időköz a gyakorlatban azzal a bizonyos sárga jelzéssel telik, amelyet tapasztalataim szerint a legtöbb magyar járművezető hajlamos a zöld jelzés egyfajta kiterjesztéseként értelmezni. Hogy ez milyen veszélyekkel jár, azzal a kérdéssel egy korábbi lapszámban már foglalkoztunk. A forgalomirányí­tó jelzőlámpával irányí­tott úkereszteződéseket úgy kell kialakí­tani, és forgalmukat úgy kell szabályozni, hogy a forgalmi rend a fényjelző készülék működése nélkül is egyértelmű legyen. Ez a szabály a II. számú hierarchikus rendelkezéssel áll logikai összefüggésben. Ha a forgalmat fényjelző készülék irányí­tja, az elsőbbséget szabályozó jelzőtáblák jelzései nem irányadóak. Ha azonban a fényjelző készülék egyáltalán nem működik, vagy villogó sárga jelzést ad, akkor az elsőbbséget szabályozó közúi jelzőtáblák irányadóak. Azon az úon, ahol a megengedett sebesség 70 km/óránál nagyobb, forgalomirányí­tó fényjelző készülék csak legfeljebb 70 km/óra sebességkorlátozás elrendelésével létesí­thető. (Folytatjuk)