Ki volt a hibás? – Esetelemzés következtetéssel, II. rész

Az esetelemzés előző részében az utolsó bekezdésében már idéztem azt a szabályt, amelynek megszegése esetén a cikk elején leí­rt – a balra kanyarodó és az őt előző jármű közötti –balesetért a felelősséget az előzést végrehajtó motoros viseli. Ez pedig a jobbról előzés kötelezettsége (vagy ha úgy tetszik, a balról előzés tilalma). A KRESZ ott idézett – a 34. § (4) bekezdés a) pontjába foglalt – szabálya a 31. § (6) bekezdésével (bekanyarodás megkezdésének feltétele párhuzamos közlekedésre nem alkalmas úon) együtt úgy vélem, nyilvánvalóvá teszi, hogy a leí­rt balesetért viselt felelősség azon múlik, hogy ki kezdte meg hamarabb a maga közlekedési manőverét. Ezt a látszólag egyszerű megoldást azonban sok tényező bonyolí­tja.

Vegyük például azt, hogy a budapesti forgalmi viszonyok között a járművezetők jelentős része – esetleg a kátyúk kerülgetése miatt, vagy mert türelmetlenül lesi, hogy mikor kezdhet előzésbe – eleve nem tesz eleget a jobbra tartási kötelezettségnek, ezért előfordulhat, hogy a felezővonalhoz behúzódás – ami a kanyarodás megkezdését illeti – nem elég egyértelmű, pontosabban mások számára nem elég látványos. Vagy gondoljunk arra a problémára, hogy mikor tekinthető megkezdettnek egy előzés! Önök tudják a helyes választ?


Nos, a KRESZ-hez fűzött úmutató szerint az előzés akkor megkezdett, ha a jármű kihúzódott a másik melletti elhaladás zónájába (vagyis oda, ahol majd haladni fog az előzés során), és az előzendő járművet annyira megközelí­tette, hogy annak esetleges irányváltoztatása már ténylegesen zavarná az előzést végrehajtót. Ha ezt a mondatot végiggondoljuk, feltétlenül észre kell vennünk, hogy az előzés mindig két jármű viszonyát jelenti, ezért tehát ha a példabeli motoros már megkezdte a kettővel mögöttünk haladó másik jármű előzését, az nem jelenti azt, hogy már minket is előz. Nem elég tehát, hogy a balra kanyarodás során a tőlünk balra elhelyezkedő útesten esetlegesen áthaladó gyalogosokra is fel kell készülnünk és elsőbbséget kell adnunk pl. – többek között – a szemből érkező és egyenesen továbbhaladó járműveknek is. (Útkereszteződésnél a bekanyarodó járművel – még akkor is, ha ott nincs kijelölt gyalogos-átkelőhely! – elsőbbséget kell adni a gyalogosnak, ha azon az útesten halad át, amelyre a jármű bekanyarodik.) A visszapillantó tükörbe tekintve még arról is döntenünk kell, hogy az esetlegesen mögülünk érkező, előzésben lévő jármű nincs-e olyan közelségben hozzánk képest, hogy a kanyarodás végrehajtásával őt már zavarnánk, miközben ott „liheg a nyakunkban” néhány türelmetlenkedő, akik több másodpercnyi veszteségük felett dühöngenek.


Ne felejtsük el, hogy egy nyomon haladó jármű érkezésekor ez sokkal kockázatosabb, mint pl. egy személygépkocsi észlelésekor, mert nehezebb megí­télni a motoros sebességét, vagyis azt, hogy mikor ér a kanyarodás szempontjából kritikus zónába. Aztán komoly fejtörést okozhat az is, hogy vajon fel kell-e készülnie a balra kanyarodást tervező járművezetőnek a járművét esetlegesen balról előző másik jármű felbukkanására, ha az előzés az adott helyen tilos (pl. azért, mert az úkereszteződés előtt záróvonal van). Nos, nem szeretném Önöket egy olyan fejfájásnak kitenni, mint amilyet én éltem át, amikor megpróbáltam megérteni egy bonyolult jogelméleti fejtegetést, amely a fentiekben feltett kérdésre saját meggyőződésemmel ellentétes okfejtésben próbált választ adni. Legyen elég annyi, hogy az én véleményem szerint (hangsúlyozom, hogy ez csak egy magánvélemény!) a bizalmi elv alapján mindez a balra kanyarodó jármű vezetőjétől nem elvárható. Talán emlékeznek, többször hivatkoztam már rá: az elvárhatóságnak fontos szerepe van a büntetőjogban, ha valami nem elvárható, akkor az el nem várható magatartás elmulasztására felelősség nem alapí­tható. Ha pl. valakitől nem elvárható, hogy felkészüljön a járművét esetlegesen balról előző másik jármű felbukkanására, akkor azzal, hogy nem pillant bele a bal oldali külső visszapillantó tükörbe, nem mulaszt el semmit, ami miatt utólag felelősségre vonhatnák. 

És végül, de nem utolsósorban: gondoljuk végig azt is, hogy milyen fázisokból áll egy bekanyarodás, és hogyan kell azt végrehajtani! Az első: az irányjelzés, a második az úkereszteződés előtt kellő távolságban végrehajtott besorolás, a harmadik az elsőbbségadás (ez balra kanyarodás esetén pl. tipikusan a szemből érkező és egyenesen továbbhaladó járműveket megillető elsőbbséget jelenti), a negyedik a meggyőződés mögöttes forgalomról, és végül az ötödik a tényleges bekanyarodás. Önök most nyilván felsóhajtanak: ugyan mit kell ezt agyonbonyolí­tani? Kanyarodni bárki tud, még egy kellően intelligens óvodás is. Pedig a hétköznapokban Önök is láthatják, hogy ez mennyire nem í­gy van. A problémát tipikusan a balra kanyarodás nem megfelelő végrehajtása okozhatja. A balra kanyarodást ugyanis úgy kell végrehajtani, hogy a jármű az úkereszteződés geometriai középpontját megkerülje. A leggyakoribb hiba az, hogy az ember a kanyarodás szabályos í­vét „levágva” veszi be a kanyart, ami néha éppen azt a néhány centit (esetleg métert) veszi el a megtett úból, ami elegendő lenne egy ütközés elkerüléséhez.