Ki a hibás?

A szabálytalankodókkal nagyobb eséllyel történik baleset, mint a KRESZ szerint közlekedőkel. Ráadásul ha valaki egy szabályt nem tart kötelező érvényűnek, akkor a többit is elkezdi rugalmasan, már-már ajánlás szinten kezelni – és innen már tényleg csak egy lépés a tragédia…

ílmos szürke reggel van, dugóban araszolok éppen. Azzal szórakoztatom magam, hogy az autókat és az abban ülőket bámulom. Ostoba kis matricára leszek figyelmes az egyik autó hátulján: „Baby on board!” Sohasem értettem, hogy ez a papí­rdarab kit véd meg és főleg kitől… Kí­váncsian kukkantok be az autóba. Háromtagú család utazik benne, hátul gyermekülésben egy négyéves forma kisfiú. Aki nincs bekötve a gyerekülésbe, í­gy aztán előredől, és kí­váncsian karolja át az első ülés támláját, kissé anyjához érintve fejét. És akkor veszem észre a hülyeség újabb csalhatatlan jelét: A gyerekülés előrebillen, az sincs odarögzí­tve az autóhoz. Akkor minek a matrica? Ha a gyerek legfőbb ellensége éppen a vele autózó két szülő, minek demonstrálni, hogy másoktól mekkora figyelmet várnak?

 

Jó pár éve egy nyári estén egy barátaimmal folytatott közös vacsora hirtelen parázs vitába torkollott. A téma a KRESZ-szabályok „rugalmassága” volt: Néhányan indulatosan érveltek amellett, hogy a szabályok többségét nem lehet mereven kezelni, az egyik ilyen szerintük éppen a sebesség kérdése. Csak kapkodtam a fejem, és ugyanazt éreztem, mint akkor ott a reggeli dugóban: Az emberek nincsenek tisztában a szabályok rendeltetésével. Nem értik, hogy azok többségét nem lehet a saját kedvünk szerint tágí­tani, és újraértelmezni, mert ha ezt tesszük, akkor azokból súlytalan „ajánlás” lesz. A sebesség tipikusan ilyen probléma.
A megengedett legmagasabb sebességet a KRESZ-főszabály szerint a járműtí­pus és útí­pus kombinációjára határozza meg. Autópályán pl. egy motorkerékpárral legfeljebb 130 km/h-s sebességgel lehet közlekedni. De ha  az ú, amin a motoros halad, lakott területen belül van, és ettől eltérő tábla nincs, akkor csak 50 km/h-s sebességgel. Ezek az értékek maximum értékek, nem kötelező mindenkinek ennyivel menni, de az biztos, hogy ennél többel senki sem mehet. A sebességtúllépés „sajátos műfaj” a szabályszegések között, mégpedig azért, mert sokszor nem jár egyedül: Aki sebességtúlépésben van, az előz ott is, ahol nem kellene vagy nem lehetne, az minden aggály nélkül átlépi a záróvonalat, holott tudja, hogy nem szabad. Aki sebességtúllépésben van, annak
csőlátása lesz, és nem érzékel olyan dolgokat, amelyek a saját testi épsége szempontjából is fontosak. És nem utolsósorban: Aki sebességtúllépésben van, jó eséllyel mások szabályszegésének is jobban ki van téve. Vegyünk erre egy példát!

Autósunk egy irányonként egy-egy forgalmi sávos úon halad egy úkereszteződés felé. Az általa használt utat ott egy villamossí­nekből és a keresztező ú autóshoz közelebbi oldalán két, a másik oldalon egy forgalmi sávból álló útest keresztezi. Az autó vezetője balra nagy í­vben szeretne kanyarodni a többsávos úra. Az autós szemével nézve a kereszteződési négyszögtől balra egy kijelölt gyalogos-átkelőhely keresztezi az utat, az autósnak ott elsőbbséget kell adnia a gyalogosoknak. Az az úszakasz, ami az autóstól balra van, nem teljesen egyenes vonalvezetésű, egy bizonyos távolság után – az autós szemszögéből – balra í­vel. Bizonyos értelemben ezért az autós szempontjából a semmiből bukkanak fel a balról érkezők. Innen érkezik majd az a motoros is, aki – persze ekkor még mit sem sejt – éppen a végzete felé hajt. Mégpedig részben éppen saját sebességtúllépése miatt.

Az autó vezetője lassan közeledik az úkereszteződés felé, és ott először a térben legközelebb eső veszélyforrásra figyel: Jobbról és balról is meggyőződik arról, hogy nem közeledik-e villamos a kereszteződés felé. Ha az autós elég lelkiismeretes, akkor nem akar „bent ragadni” a villamossí­neken, ezért csak akkor indul el a keresztező útest felé, amikor azon egyik irányból sem jön villamos, í­gy a további előrehaladás során felbukkanó veszélyforrások láttán megtorpanva nem kell tartania a sárga monstrum közeledésétől. Miután az autós balra nagy í­vben akar kanyarodni, tekintete részben a balról, részben a jobbról érkező, keresztező forgalmat kutatja, miközben arra is fel kell készülnie, hogy a tőle balra elhelyezkedő gyalogos-átkelőhelyen bármikor megindulhat valaki. A jobb oldalról érkezők még távol vannak, a gyalogos-átkelőhelyen azonban két gyalogos is áthalad. Ezzel ugyanaz a gond, mint a villamossí­n esetén: Az autósnak el kell döntenie, hogy a gyalogosok áthaladását hol akarja kivárni: Még az útestre ráhaladás előtt, vagy már azon, a kanyarodás í­vét felvéve. Ez utóbbival azt kockáztatja, hogy lezárja az esetlegesen balról érkezők elől az utat, az előbbi megoldással pedig azt, hogy a közlekedés többi résztvevőjében nem tudatosul eléggé az általa tervezett manőver, kvázi nem tudják, hogy közlekedésük során „vele is számolni kell”, – másrészt nem is látja olyan jól a többieket. Ha a villamossí­nek előtt áll meg, onnan nem látja be elég jól a kereszteződést, ha ráhalad a sí­nekre, és ott áll meg körülnézni, az – amint fent kifejtettem – veszélyes lehet…

Apró kis döntések sorozata ez, amit minden közelekedő tucatszám hoz meg mindennap. Akkor és ott azonban porszem kerül a gépezetbe: A kanyarodás í­vét felvéve az autós elengedi a két gyalogost, és közben nem számol azzal, hogy kanyarodása – a többszörös meggyőződésnek köszönhetően – időben veszélyes mértékben elhúzódik, amely miatt ismét körül kellene néznie. Ő azonban ezt nem teszi, ezért a kereszteződés felé balról érkező, 90 km/h-s sebességgel száguldó motorost nem veszi észre. (Korábban azért nem észleli őt, mert akkor a motoros még olyan távolságra van a kereszteződéstől, hogy a rutinból végrehajtott körültekintés során az autós szeme egyszerűen nem pásztázza azt az úszakaszt. Vagy ami esetleg szintén lehetséges: A balra kanyarodó úszakasz az autós számára nem belátható, és a motoros a korábbi másodpercekben még éppen ezen a szakszon jár. Ha a motoros 50 km/h-s sebességgel jönne, nem kényszerülne arra, hogy az előtte áthaladó – és az autós által átengedett – gyalogosokat kikerülje, és az úját keresztező autóst észlelve több ideje, és hosszabb úja lenne a megállásra. 90 km/h-s sebességnél azonban ez már nem lehetséges, a motor az autóba csapódik, és két ember élete fordul fel fenekestül… Akkor most ki a hibás?