Ki a bűnös?

Fridrich Dürrenmatt az „Igazság-ügy” cí­mű meghökkentő könyvét az alábbi mondatokkal zárja: „Ki  a bűnös? Aki megtilt vagy aki semmibe veszi a tilalmat? Aki törvényeket hoz, vagy aki megszegi őket? Aki engedélyezi a szabadságot, vagy aki él vele? Bennünket az a szabadság tesz tönkre, amit megengedünk másoknak és önmagunknak” Aki az igazságszolgáltatásban dolgozik, az talán hosszabban mereng ezeken a kérdéseken. Persze csak miután megtalálta a választ a saját hétköznapi „igazság-ügyes” dilemmáira….

Az előző lapszámban egy konkrét baleset kapcsán szerteágazó kérdések megválaszolására tettem kí­sérletet. Most ezt folytatom. Tegyük fel: hogy az adott úszakaszra egy „Sebességkorlátozás” közúi jelzőtábla jelzése volt érvényben, amely alapján a megengedett legnagyobb sebesség 60 km/h volt. Felmerül azonban az a feltételezés, hogy a baleset helyszí­nén – figyelemmel a KRESZ idevonatkozó rendelkezéseire – a megengedett legnagyobb sebesség már 50 km/h volt, mert az úkereszteződés kezdetén a „Sebességkorlátozás” közúi jelzőtábla hatálya megszűnt.

 

 

A KRESZ ugyanis úgy rendelkezik, hogy a „Sebességkorlátozás” jelzőtábla hatálya a táblánál kezdődik és a következő úkereszteződés kezdetéig tart, kivéve, ha a jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészí­tő tábla ennél rövidebb távolságot jelöl meg, vagy egy másik (erre rendelt) jelzőtábla a tilalmat előbb feloldja. Ebből pedig az következne, hogy minden úkereszteződés területén 50-nel kellene haladni, majd a következő táblánál visszagyorsí­tani a magasabb sebességre….Ez egyrészt kivitelezhetetlen, másrészt önmagában a sebességtúllépés miatti felelősség szempontjából nem is lenne jelentősége. Az a fontos ugyanis, hogy a motoros a másik bekanyarodását észlelve – tehát még jóval a kereszteződési négyszög előtt – mennyivel megy, és nem annak, hogy a kereszteződési négyszög szélét mekkora sebességgel éri el.

Ha pedig valaki megszeg ugyan egy közlekedési szabályt, de annak balesetben játszott szerepe nincs, (pld. hiába menne kevesebbel, mint a tényleges sebessége, mert a megengedett sebességről sem tudná elhárí­tani a balesetet) vagy nem bizonyí­tható, akkor szabálysértésért vonják felelősségre..

Az ember persze eljátszik a gondolattal: Alacsonyabb sebesség mellett (még ha az az ütközés elkerülésére nem is lenne ellég) a becsapódás ereje kisebb lenne, és összességében kisebb sérülést okozhatna mint a ténylegesen bekövetkezett ütközés. Ez a feltételezés azonban többnyire nem bizonyí­tható, márpedig feltételezésekre nem lehet alapozni valakinek a bűnösségét. A ténylegesen bekövetkező sérülés súlyosságát ugyanis véletlenszerű tényezők (pld. az érintett járművek passzí­v biztonsági tulajdonságai) is befolyásolhatják, amelyeknek az érvényesülését nem lehet senkinek a terhére róni. Ráadásul: a tényeges sebesség még a legnagyobb körültekintés mellett is lehet néhány km/h-val több, mint a megengedett… Ráadásul: azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerí­theti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására.Ebből pedig az is következhet, – különösen egy kétkerekű jármű esetén – hogy még a megengedett sebesség melletti közlekedés esetén sem kizárt az ütközés, amennyiben a motoros kisebb mértékű fékezésbe kezd a veszélyhelyzet elhárí­tása érdekében. 

Amint arról már korábban is szó volt: a jogalkalmazás szerint ok valamely esemény azon előzménye, amelynek hiányában maga az esemény nem következett volna be, vagy nem úgy, illetve nem akkor következett volna be, ahogy, illetve amikor bekövetkezett. Ha tehát valamely tényező változást idéz elő az események láncolatában, az oka a később történteknek, de ha annak hiányában is minden úgy menne tovább mint egyébként, akkor nem az. Erre persze Önök azt mondhatják: Ez egy nyakatekert elméleti okoskodás, nyilván kevés dolog vezethető le belőle. És valóban: Vannak bizonytalanságai, amelyeket a valós életben nehéz kiküszöbölni: Lássunk erre is példát: Tegyük fel, hogy a műszaki szakértői számí­tások szerint amennyiben a motor csak maximum 50-es sebességgel közlekedik, később ér az ütközés helyére, ezért a többletidő alatt a kanyarodó jármű kihaladhatna a motorkerékpár nyomvonalából. Tekintve, hogy a büntetőjogi felelősség megállapí­tásának messzeható következményei vannak, –  például valakitől hosszú időre el lehet venni a jogosí­tványt, sőt éppenséggel börtönbe is kerülhet egy baleset miatt, – általános alapelv, hogy csak biztosan bizonyí­tható összefüggések esetén lehet valakiről kimondani, hogy bűnös. Sokak szerint aggályos a kihaladást mint lehetőséget egy biztosan bekövetkező eseményként figyelembe venni. Mégpedig azért, mert a veszélyhelyzetekre adott emberi reakciók – túl azon, hogy mindenki ösztönösen fékezni kezd, ha el akar kerülni egy lehetséges ütközést – kiszámí­thatatlanok. Mi van például akkor – mondják az elmélet hí­vei, – ha valaki éppen a veszélyhelyzet miatt keletkező félelmében valami olyasmit csinál, ami az elhárí­tás szempontjából egyáltalán nem logikus? Például az autó vezetője fékezni kezd ott, ahol inkább gyorsí­tani kellene, vagy a motoros eltér az eredeti nyomvonaltól, és hirtelen elkormányoz, mert éppen abban bizakodik, hogy az ütközést csakis í­gy lehet elkerülni… Ebben az esetben előfordulhat, hogy éppen az elhárí­tás céljából megkezdett tevékenység az, ami utolsó cseppként hozzájárul a balesethez, akkor pedig nem állí­thatjuk biztosan, hogy a baleset sebességtúllépés nélkül nem következett volna be…

Egy biztos: Aki elsőbbségadásra kötelezett, általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelősségét, ha az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket éppen az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, (erre példa az úkanyarulatból vagy ködből hirtelen felbukkanó motoros, akit emiatt a másik fél olyan rövid ideig figyelhet meg, hogy az alapján a sebességtúllépés ténye számára nem derül ki) vagy ha e körülményekre nézve az elsőbbségre jogosult (vagyis a motoros) megtévesztette. A sebesség elsősorban akkor lehet megtévesztő, ha olyan nagy mértékű a túllépés, hogy azt a másik egyszerűen képtelen felmérni.