Kerékpárosveszély

„Az úon egy gépkocsi vezetője az előtte haladó autó előzése közben vette észre, hogy a menetirány szerinti bal oldalon egy kivilágí­tatlan, láthatósági mellényt nem viselő biciklis jön vele szembe. A kocsit vezető 32 éves férfi az ütközés elkerülése érdekében balra rántotta a kormányt, í­gy az ú menti árokba borultak. Az autóban ülő 17 éves női utas súlyos lábsérüléseket szenvedett, mí­g a biciklis sértetlenül úszta meg a balesetet.” (Újsághí­r, 2009. augusztus)

Az ilyen baleset során a biciklisnek annál rosszabbak az esélyei, minél inkább az ú mértani középtengelye felé húzódik. Nyilván sokan félnek az ehhez hasonló forgalmi szituációtól, ezért folytassuk – részben a kerékpárosokkal – az előző lapszámban megkezdett témát! Lassú járművel, állati erővel vont járművel, kézikocsival, hajtott (vezetett) állattal, valamint lassan haladó járművel – ha az ú- és forgalmi viszonyok lehetővé teszik – szorosan az útest jobb széléhez húzódva kell haladni. Lassú jármű a KRESZ szerint olyan jármű, amelyet beépí­tett erőgép hajt, és sí­k úon önerejéből 25 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes. (A lassan haladó járművet ugyan a KRESZ nem definiálja, de logikusnak tűnik az a következtetés, hogy a lassan haladó jármű olyan jármű, ami nem a műszaki adottságai miatt, hanem más okból halad maximálisan 25 km/h-s sebességgel.) A KRESZ 2010. január 1-től hatályos szövege feloldotta a kerékpárosok szoros jobbra tartási kötelezettségének főszabályát.

Ezzel egyidejűleg az általános jobbra tartási kötelezettséget megtartotta. Kerékpárral a kerékpárúon, a kerékpársávon vagy erre utaló jelzés (fehér nyí­lra felfestett autóbusz alatt egy kerékpár látható) esetében az autóbusz forgalmi sávon, ahol ilyen nincs, a leállósávon vagy a kerékpározásra alkalmas úpadkán, illetőleg – ha az ú- és forgalmi viszonyok ezt lehetővé teszik – a lakott területen kí­vüli úon, a főúvonalként megjelölt úon az útest jobb széléhez húzódva kell közlekedni.


A kerékpársávon csak kerékpárral szabad közlekedni – az egyirányú forgalmú úon kijelölt kerékpársáv kivételével – az útest menetirány szerinti jobb oldalának haladási irányával azonos irányban. A kerékpár a KRESZ szerint olyan, legalább kétkerekű jármű, amelyet emberi erő hajt, és ezt legfeljebb 300 W teljesí­tményű motor segí­ti.

Ha az „Egyirányú forgalmú ú” jelzőtáblák alatt elhelyezett kiegészí­tő táblán autóbuszt és/vagy kerékpárt mutató ábra jelenik meg:

a) az útesten kijelölt kerékpársávon, ennek hiányában az útest jobb széléhez húzódva a kerékpáros,

b) az autóbusz forgalmi sávon a menetrend szerint közlekedő autóbusz,

c) a kerékpáros által is igénybe vehető autóbusz forgalmi sávon – az autóbusz részére kijelölt közlekedési iránnyal megegyezően – a kerékpáros is a jelzőtáblán megjelölt iránnyal szemben közlekedhet.

Nem tudom, kerültek-e már a gyakorlatban ilyen helyzetbe: Ha az előbb idézett rendelkezés legutolsó pontját figyelmesen elolvassák, észre kell venniük, hogy ez a kivételes szabály elvileg arra kötelezi a kerékpáros úvonalát keresztező úon közlekedő jármű vezetőjét, hogy az egyirányú utcán neki jobbról érkező kerékpáros felbukkanásával is számoljon, amire e rendelkezés hiányában nem kellene felkészülnie…

Olyan úon, amelyen három, egymástól elkülöní­tett útest van, járművel a középső és a menetirány szerinti jobb szélső útesten szabad közlekedni. Az ilyen ú középső útestjén kétirányú, a szélsőkön egyirányú forgalom van.

Ha jelzőtábla jelzéséből más nem következik, az útest menetirány szerinti jobb és bal oldalát elválasztó járdasziget mellett jobbról kell, egyéb helyen levő járdasziget mellett jobbról és balról is szabad elhaladni.

Járda, járdasziget, gyalogú, gyalog- és kerékpárú, kerékpárú, nyitott kerékpársáv és kerékpársáv mellett tilos úgy haladni, hogy a jármű szerkezeti eleme vagy rakománya ezek fölé nyúljék.

Párhuzamos közlekedésre alkalmas útesten a jobbra tartásra a külön szabályok (36. §) az irányadók. Lássuk, melyek ezek!

A főszabály az, hogy olyan útesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára két vagy több forgalmi sáv van (párhuzamos közlekedésre alkalmas útest) – a KRESZ által meghatározott eseteket kivéve – a külső (jobb szélső) forgalmi sávban kell közlekedni. Más forgalmi sávra ráhajtani csak előzés, balra bekanyarodás, illetőleg megfordulás céljából szabad. Az autóbuszöbölt, az autóbusz forgalmi sávot, a kapaszkodósávot, a gyorsí­tó- és a lassí­tósávot, valamint a kerékpársávot a párhuzamos közlekedés szempontjából figyelmen kí­vül kell hagyni.

A párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan útesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára két forgalmi sáv van, az előzés befejezése után a külső forgalmi sávba vissza kell térni. Ha 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival, motorkerékpárral vagy – lakott területen – távolsági, illetőleg gyorsjáratú autóbusszal a vezető több járművet kí­ván előzni, megmaradhat a belső forgalmi sávban, feltéve, hogy ezzel a mögötte gyorsabban haladó járművek közlekedését nem akadályozza; ha pedig a forgalom olyan sűrű, hogy a külső forgalmi sávba visszatérni nem lehet, a belső forgalmi sávban folyamatosan is haladhat.

A párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan útesten, amelyen az azonos irányú forgalom számára kettőnél több forgalmi sáv van úburkolati jelekkel kijelölve, az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni. Az ilyen útesten azonban a második forgalmi sávban bármely gépjárművel szabad közlekedni; a harmadik és további (belső) forgalmi sávokra – a balra bekanyarodás esetét kivéve – ráhajtani csak személygépkocsival és motorkerékpárral szabad.

Lakott területen lévő, párhuzamos közlekedésre alkalmas olyan útesten, amelyen a forgalmi sávok úburkolati jelekkel vannak megjelölve, a belső forgalmi sávban (sávokban) 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival és motorkerékpárral folyamatosan is szabad haladni, feltéve, hogy ezzel a jármű a mögötte gyorsabban haladó járművek közlekedését nem akadályozza. Az ilyen módon haladó jármű mellett – a (6) bekezdés c) pontjában foglaltak megtartásával – fokozott figyelemmel jobbról el szabad haladni, a forgalmi sávokat azonban – a gyorsabb előrehaladás érdekében – kis távolságon belül ismételten változtatni, és ezzel a közlekedés résztvevőit zavarni tilos.

Életmentő = Mentőmotor
Szigetszentmiklósi mentőmotorunk egy baleset helyszí­nén dolgozott. Már több mentőegység is volt a kárhelyen, a sérültek ellátása csaknem befejeződött, amikor a Mentőszolgálat diszpécser központjába kétségbeesett segélyhí­vás futott be! “Fuldoklik az édesanyám….” Mivel a fulladásos balesetek perceken belül halálhoz vezetnek, az irányí­tás a leggyorsabban helyszí­nre érő egységet, azaz a mentőmotort riasztotta. Mentőmotorosunk perceken belül megérkezett és megkezdte a láthatóan kritikus állapotban lévő beteg ellátását. Mivel az ilyenkor szokásos speciális műfogások segí­tségével sem sikerült a beteg légutait szabaddá tenni, orvosunk a gégemetszés elvégzése mellett döntött.

Ilyen beavatkozást csak olyan helyzetekben alkalmazunk, amikor semmilyen más mód nincsen a beteg életének megmentésére. Másodpercek alatt kell helyesen felmérni a kialakult helyzetet, majd meghozni a döntést egy olyan beavatkozásról, amelynek a végrehajtása hatalmas önuralmat és felkészültséget igényel. Gégemetszést nagyon ritkán végzünk, évente maximum 1-2 alkalommal az egész országban. Ezekben az esetekben is ESET vagy Roham kocsin, ahol csak a háromfős személyzet együttes munkájával tudjuk megfelelően végrehajtani.  Nem ritka az olyan mentőorvos vagy mentőtiszt, aki egész pályafutása során egyetlen ilyen beavatkozást sem csinál!

Mentőmotorosunk a nem túl ideális körülményekhez tökéletesen alkalmazkodva 2 percen belül elvégezte az életmentő gégemetszést, és í­gy az idős hölgy végre újra oxigénhez jutott. A beteg légúját egy, a gégemetszés nyí­lásán keresztül levezetett csővel sikerült folyamatosan és biztonságosan nyitva tartani. Az ellátott és folyamatosan lélegeztetett beteget az időközben helyszí­nre érkező esetkocsi szállí­totta kórházba.

Később kiderült, hogy a néni dinnyét evett, melynek egy félig megrágott darabja okozta fulladását!