Kawasaki W800 – A múlt szökevénye

A pszichológusok értetlenül állnak a jelenség előtt. Zord, felnőtt férfiak szemét könny futja el, szipogni kezdenek, és zsebkendő után kotorásznak, ha meglátják a Kawasaki retró gépét.

Egy: – Szép motor! Újnak látszik. Hol találták? Nekem is volt egy BSA-m. Ez milyen? Triumph? Tetszik, ki is próbálnám, de hát már elmúltam hetven…

A Kawasaki nem először pörgeti visszafelé az idő kerekét. Emlékszem, vagy húsz évvel ezelőtt hogy tetszett egyik motorjuk, a 250-es Estrella, egy klasszikus kinézetű negyedliteres. Aztán eltelt pár év, és megjelent a Kawasaki W650. Attól is elájultunk, pedig abban az időben még nekünk a szétvágott, áthegesztett chopper volt az isten. De a régi motorok, vagy azok, amelyek olyanok voltak, mintha azok lennének, már abban az elvadult időszakunkban is bejöttek. Nem kovácsoltunk ideológiát mögé, nem volt az akkor még a jelenből való menekülés, múltba fordulás, egyszerűen tetszettek, és kész.

Motorok Kawasaki W800
Kattintson a képre a galériához!

 

2011-ben pedig megjelent az elavult – milyen disszonáns kifejezés ebben a témában – W650 korszerűsí­tett utódja, a W800. A korszerűsí­tések szerencsére kevés helyen érintették a gyönyörű modellt. Nagyobb furatot, karburátor helyett befecskendezőrendszert kapott, és elhagyták róla a berúgókart. A motorozás fénykorában a Triumph-okból és a BSA-kból is előszeretettel faragtak hol scramblert, hol pedig café racert, í­gy magától értetődő volt, hogy a Kawasaki is megtegye ezt a lépést. Scrambler eddig nem lett, lett viszont egy Special Edition café racer, még szebb, még szí­vhez szólóbb, mint az alapgép. Az olyanokon ugyanis rendes emberek ültek, a café racereken pedig vagányok, akik nem csinálták össze magukat, ha egy kis balhéra került sor, és el kellett verni pár elegáns majom modot. A W800 Special Edition egyszerre vagány és méltóságteljes. Vagány az egyszemélyes café racer ülése, és nagyon vagány a majdnem buborék fejidoma.

Motorok Kawasaki W800
Iparművészeti műalkotás a
királytengelyes vezérlés



Elegáns mindenekelőtt a fényezése, ahogy a meggyvöröset és a feketét vegyí­tik, és ha jobban megnézi az ember, azt látja, hogy a meggyvörös és a fekete határán vékony ezüstcsillámos kontúrvonal fut. Elegáns még a két kerek óra – sebességmérő, fordulatszámmérő − alkotta műszerfal és az összes embléma. A tank két oldalán lévő dombormű és a Special Edition feliratok a tankon, illetve az oldaldeklin.

Kettő: – De szép munka! Minden elismerésem érte. Csodálatosan restaurálták. Igazi angol gyöngyszem. Hogy mi, Kawasaki? Az mikor gyártott ilyet? Már ne is haragudjon, nem hiszem, hogy új, én valamennyire értek hozzá! Királytengelyes vezérlést már senki nem használ.

Motorok Kawasaki W800

Nem tervezhette ugyanaz az ember, mint aki a nyolcvanas évek softchoppereit torzszülte, az biztos. Nem kizárt, hogy japán yakuzák elraboltak egy angol dizájnert, egy bonszaiokkal teli japánkertben álló hokedlihez kötötték, aztán addig tömték szusival meg tofuval és böködték evőpálcikákkal a talpát, amí­g el nem árulta a titkot, hogyan kell angol klasszikust tervezni. A W800 olyan, akár egy stí­lustanulmány. A legmegkapóbb részei csak felsorolásszerűen: a kuriózummegoldást bemutató erőforrás, a királytengellyel hajtott vezérműtengely, a karburátornak álcázott befecskendezőfej, a hűtőbordázott kipufogócsonk-gyűrűk, a tank két oldalán lévő gumibetétek, a teleszkópszárak gumiharangjai, a két egyszerű és gyönyörű sárvédő, a hátsó dobfék, a kétoldalra elvezetett, palackszerű kipufogódobok és a 19/18-as kerékpárosí­táson feszülő Dunlop Roadmaster scrambler gumik. A részletekbe menő törődést olyan apróságok is jelzik, mint a kormányvégeken lévő, korhű kinézetű kapcsolók. Egy szó, mint száz, stí­lusszinten nem érheti jogos kritika a W800-at. És ha nagyon őszinték akarunk lenni, más téren sem nagyon.

 

###

 

Három: – Látod, kisfiam, a bácsinak milyen szép motorja van? Ez a motor olyan öreg, mint a nagyapa, és azért ilyen szép, mert a bácsi vigyázott rá.

Motorok Kawasaki W800
Egyszerű, szép és érthető műszerek.
A krómozott óragyűrű kifejezetten elegáns


Egyenes felsőtesttel, lazán előrenyújtott karral, semleges testtartásban ül az ember az eléggé keményre párnázott ülésen, a kormány úgy kézre áll, mintha a kar folytatása lenne. A kuplung könnyen jár, a váltó vajpuha és pontos. A soros kéthengeres sajátosan finom rezgéssel üzemel, hangja szó szerint környezetbarát, szinte nincs is neki. Könnyedén pörög fel, meglepően dinamikus és elképesztően elasztikus, minden fordulatszám- tartományban jól megindul, ugyanakkor fölösleges pörgetni. Kétezres fordulatszámon ötödikben hatvannal suhan, és innen már rángatás nélkül gyorsul. Súlya abszolúe nem érezhető, és ez a nyomatékos motorral együtt a könnyedség és játékosság érzetét kelti. A futóműve legalább olyan jól idézi a múltat, mint a kinézete, és ezt ne ironizálásnak tessék érteni. A Kawasaki számtalan modelljén bebizonyí­totta, hogy tud futóművet hangolni, a W800 lágy hullámzása azokat az időket idézi, amikor az utak állapota sem tette lehetségessé a feszes futóművek gyártását. így a W800-on olyan érzése van az embernek, mintha Cadillacet vezetne. Minden úhibán átringatózik, sehol semmi keménység, durva ütés, ne adj’ isten, koppanás. A futómű olyan lágy, hogy már az ülésben való fészkelődést is finom ringatózással jelzi. Ez persze forszí­rozottabb kanyarvételnél azt jelenti, hogy a vezetőnek nincs direkt visszajelzése az első kerék felől, de ez tökéletesen felidézi a hatvanas évek alulcsillapí­tott futóműveit. Valami földöntúli békével tölti el az embert, ahogy egyenes felsőtesttel, alig háromezret pörgő motorral, könnyedén suhan, ringatózik át a tájon, minden egyszerű, könnyed, sehol semmi zavaró momentum. Szélvédelemről nem nagyon beszélhetünk, de egy szép nyári napon ezt senki nem hiányolja. A buborékplexi csak az ülésben hátracsúszva és tankra hasalva ad szélvédelmet. Ettől pontosan úgy érzi a vezető magát, mintha egy Joe Bar-epizód főszereplője lenne.

Motorok Kawasaki W800
Fűzött kerekek, scrambler abroncsmintázat,
palack formájú kipufogódob



A W800-ra csomagot pakolni nem lehet, a café racer ülés és az utas fogalma olyan, mint a párhuzamosok, csakis valahol a végtelenben találkozhatnak, előbb nem. A W800 nem a racionalitás világába tartozó motor. Semmi köze a hasznos, ésszerű vagy célszerű kifejezésekhez. A W800 szí­ntiszta emóció. Lelke, már-már elérzékenyí­tő hangulata van. Valami meg nem érthető módon hat a pszichére. Mindenkiére, legyen az férfi , nő, fiatal, idősebb, sportmotoros, chopperes vagy már a cinizmus határán élő, elkényeztetett motoros újságí­ró. A formái valami olyat indí­tanak el a lélekben, amit a tudomány, az észlelés lélektana, a pszichológia még nem ismer. Amit lehetne ugyan kutatni, de jó lenne, ha erre a rejtélyre soha nem derülne fény, mert akkor szegényebbek lennénk egy titokzatos érzéssel. A W800-nak persze lehetne találni pár negatí­vumát, de jelen esetben ezek sem negatí­vumok, hanem szándékos utalások a múltra. Igen, hosszú távon kissé nyomja az ülés az ember combjának felső-hátsó részét, mert valahogy ezen ül, nem a fenekén. Aztán, ha már tényleg nagyon Joe Bar-osra vesszük a tempót, akkor persze elég erős vibráció érezhető a lábtartón és még a kormányon is.

Motorok Kawasaki W800
Még a kormányarmatúrán lévő kapcsolók is a múltat idézik



És az is igaz, hogy a levegőhűtéses blokk meglehetősen sok hőt sugároz a motoros lába felé, a hő még a királytengely házából is süt. Igaz továbbá, hogy az egytárcsás fék nem harapós. Viszont jól érezhető a nyomáspontja. Nem, ezek a „hibák” senkit nem érdekelnek, mert nem hibák. Ezek annak az időszaknak a jellegzetességei, amit olyan szépen megragadott a Kawasaki. Négy: – Uram, irigylem, hogy ilyen motorja van! Csodálatos lehet a hétvégeken ezzel járni kirándulni. Az a fejidom… az az ülés… Ne haragudjon, nincs egy zsebkendője kölcsön?

Motorok Kawasaki W800