Kawasaki Vulcan S

ílló kéthengeres blokk egy cruiserben… volt, és van is rá példa, mégsem tekinthető szokványosnak. íme, egy újabb értelmezés.

És akkor Peter Fonda lehúzta a karóráját, jelentőségteljesen a porba dobta, majd elmotorozott messze délre, New Orleansba. Ettől annak idején teljesen odavoltunk. Egyáltalán nem találtuk teátrálisnak azt a mozdulatot, amellyel látványosan megszabadult a kötöttségektől, és igazán szabaddá vált a főhős. A korszak erről szólt, a szabadság utáni vágyról, arról, hogy az ember megváljon a szürke hétköznapok kötelező, monoton rutinjától. És ennek a szabadság utáni vágynak a motor és motorozás remek kifejezőeszköze volt.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki Vulcan S
Kattintson a galériáért!


Azóta persze sokat változott a világ. Az emberek ma nem eldobják az órájukat, hanem sorban állnak egy új iPhone forgalmazásának első napján, nem szabadulni igyekeznek a hétköznapiságtól és az átlagostól, hanem trendivé és pontosan ezzel átlagossá szeretnének válni, de ha nem szeretnének, akkor is azzá válnak. Szóval, ha ma egy gyártó motorra akarja ültetni a fiatalok azon részét, akik a napi élményt nem a Facebookon keresik, akkor szakí­tani kell a régi klisékkel. Ma már a kutyának sem kell egy klasszikus chopper, pokolba a békés bumlizással, a fűvel és a szabadban alvással. Ma olyan motor kelt figyelmet, amely modern, új vonalú, dinamikus és adrenalinnal tölti fel az embert. Ma nem a fű a divat, hanem a dizájnerdrogok, a Kati és a Zene.

 

A Kawasaki a jelek szerint pontosan tudja, hogyan változik a világ

 

Amikor fiataloknak szóló, új cruiserben gondolkodott, eszébe sem jutottak a megszokott formák. A régi időkből csak a Vulcan név maradt, mely mindig is jelezte a Kawasaki custom stí­lusú motorjait. A műfaj persze bí­r némi motoranatómiai jellemzőkkel, mint a lapos, hosszú vonalvezetés, a csepp formájú tank, a mély üléspozí­ció és az előre szerelt lábtartók, de ezeket a sarokpontokat a Vulcan S-nél igazán modern külsővel kötötték össze. Szakí­tottak a műfajban szinte kizárólagosan használt V2-es erőforrással, volt a polcon ugyanis az új céloknak sokkal jobban megfelelő erőmű is. A módosí­tott ER6-os hengerfej vastag, polí­rozott élű hűtőbordái nemcsak a jobb hőleadást segí­tik elő, de stí­lusosak is, a modern külsőnél pedig nem zavaró a gyár állí­tásával ellentétben egyáltalán nem filigrán ví­zhűtő sem. És ha az ER-eknél jól bevált az elfektetett himbás központi rugóstag, akkor itt, ha lehet, még jobban jött, hiszen ezzel jól le lehetett ültetni a motort, és még elegendő rugóú is maradt, a softail kinézetű hátsó traktus pedig már csak hab a tortán.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki Vulcan S

Az egyébként tényleg szép fényszóró formája ismerős valahonnan. Csak nem a Harley-Davidson V-Rodról?

 

Hogy mindenkinek jó legyen

 

A Vulcan S-nél kiemelt figyelmet fordí­tottak az ergonómiára, arra, hogy a legkülönbözőbb alkatú motorosok is otthon érezzék magukat rajta. A soros kéthengeres erőforrás meglehetősen karcsú, és a háromszög alakban elhelyezett fő- és váltótengelyeknek köszönhetően rövid is az egész motor-váltó együttes. A kipufogót szinte a blokk alá húzták be, í­gy az sem kényszerí­ti terpesztésre a vezetőt, í­gy az alacsonyabb termetűek is biztosan foghatnak talajt. A lábtartó pozí­cióját a magam 180 cm-es magasságával egy kicsit közelinek és magasnak éreztem, de a konzolra fúrt három felfogatási pont lehetővé teszi a lábtartó egy-egy collal (2,54 mm) való előre, hátra helyezését. A művelethez a váltó rudazatát is cserélni kell. A variálhatóság ezzel nem ér véget, a hátsó ülés és annak tartókonzolja egyetlen csavar megoldásával eltávolí­tható. Hogy a szóló mód is tökéletesen stí­lusos legyen, az utaslábtartót tartó í­velt cső is lecserélhető egy sima változatra, í­gy már semmi nem utal arra, hogy eredetileg kétszemélyes lenne a Vulcan S.

 

###

 

És akkor a gyakorlatban…

 

Az ülés alacsony, mindössze 705 mm-es, formája jól tartja a vezetőt, és valóban könnyedén leér róla a lába mindenkinek. Én ugyan a lábtartót középső állásból a legelső furatba csavaroznám át, úgy lenne a legkényelmesebb. A matt fekete kormány a markolatoktól kb. fél centivel elkeskenyedik, í­gy a markolatok kifejezetten kényelmesen, természetesen simulnak a vezető tenyerébe. Az ember nem is gondolná, hogy egy ilyen kis apróság mennyit számí­t az összkép megí­télésekor.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki Vulcan S

Ez meg az ER-6-okról ismerős… a jobb oldalon lévő fektetett, himbarendszerrel kapcsolódó rugóstag kifejezetten jól működik

 

A gondoskodás újabb jelei az állí­tható kuplung és fékkar, ugyanakkor a kuplung behúzásakor egy kis csalódottságot éreztünk. Szinte ellenállás nélkül működik, ami azt a benyomást kelti, hogy gyengék a rugók, és a lamellák í­gy megcsúszhatnak. Mint kiderült, a lamellákat valójában csak három rugó szorí­tja össze a megszokott öt vagy hat helyett, de egy ötletes záró mechanizmus menet közben rásegí­t a rugók munkájára, í­gy semmi szükség az alkart bedurrantó kuplungra. Hidegindí­táskor kicsit sajátosan viselkedett a pár száz kilométeres tesztmotor, pár másodperces üzem után 3000-es fordulatra pörgött fel rövid időre. A 649 cm3-es erőforrást a gyár kommunikációja szerint az alsó és középső fordulatszámra optimalizálták, de cruiserekhez szokatlan módon akár 9000-es fordulatig is elforgatható, és bár egész egyenletesen tol alulról, valahol hatezer körül még mintha újabb erőre kapna. Alapjáraton és alacsony fordulatszámon imponálóan kalapál az álló kéthengeres, négyezer körül pedig olyan gonosz, érces, sportos hangon kezd szólni, hogy az végképp szokatlan a műfajban, és ez meg is határozza azt, hogyan fogják a legtöbben vezetni. Persze, lehet vele cirkálni, meg minden, de a vezető állandó késztetést fog érezni, hogy hallja azt a hangot, és érezze azt a dinamikát, ami egyébként többnek is érződik, mint amennyi. A gázreakcióknál feltűnik egy zavaró holtjáték, ami gázadásra-gázelvételre egy kis idegesí­tő rángatózásban nyilvánul meg, igaz, ez a bejáratás során mintha csökkent volna. A Nissin fékek úgy jók, ahogy vannak, jól érezhető a nyomáspontjuk, jól is adagolhatóak, hatásfokuk jó. A futómű amolyan lágyabb fajta, de egész jól csillapí­tott, a kanyarokban, úhullámokon jelentkező belengés nélkül. Egyenesfutása 150 körül még tökéletes, nagyobb sebességnél nem próbáltuk, a tartósan élvezetes száguldás 130 körül ér véget a szélvédelmet nélkülöző motoron. A szűkebb kanyarok nem tartoznak a legerősebb tulajdonságai közé, úgy érzi az ember, hogy í­vre döntésnél egy kicsit meg kell erőszakolni, és nyújtja az í­vet, valahogy szélesebben fordul, mint ahogy várná a vezetője. Úgy tűnik, a dönthetőségre is odafigyeltek, sem a lábtartók, sem a kipufogó nem fog leérni, ha igen, ott már baj van.

 

Motorok Tesztek galériája Kawasaki Vulcan S